Kakukkfű az öregedés és a betegségek ellen

Kakukkfű az egyik legsokoldalúbb fűszer- és gyógynövényünk

Thymus vulgaris L.

Lamiaceae – árvacsalánfélék családja

Finom aromája miatt főzéskor is használatos, frissen vagy szárítva zsíros ételekhez kitűnő, serkenti az étvágyat és az emésztést. Különböző húsok, hal, leves, szósz, kenőmájas, májgombóc, pizza, lasagne vagy ravioli fűszernövénye.

Teája hatásos köhögés/szamárköhögés elleni szer. Illóolajának erős fertőtlenítő hatása van, oldja a nyálkát és a légutakat. Lehűlés, bakteriális bél- és gyomorpanaszok esetében szintén, sőt hasmenést is enyhít a főzete.

Külsőleg rovarcsípés, bemasszírozva reuma és ízületi gyulladáscsökkentő. Egyes kutatások szerint mérsékli az öregedési folyamatokat. További hatásai, felhasználása, termesztése és tárolási módja olvasható a leírásban.

Nemzetségének 350 fajtája ismert, gyakran kúszó, napfényigényes, évelő félcserje tele illatos illóolajokkal.

 

A cikkben olvasható:

Kakukkfű előfordulása
Hatóanyaga
Termesztése
Tárolása
Felhasználása
Hatása
Régi kolostori recept
Kutatási eredmények
Származása és történelme
Mezei kakukkfű – keskenylevelű –
Szokatlan fajtái
GYIK

Régies vagy egyéb ismert nevei: kerti kakukkfű, démutka, orvosi démutka, balzsamfű, kakucskafű, pecsenyefű, termesztett csombor, vadcsombor, tömjénfű, timián, thimián, töményfű

A neve a latin görög „thyo”, parfüm szóból származik, de egyesek szerint a „thymon”, azaz a bátorság szóból vagy „thümosz” = félelem ellen. A kakukkfű illatáról is úgy gondolták, hogy bátorságot és erőt ad. Az angol nyelvben sok szójátékra ad lehetőséget, Shakespeare is megemlített. A nemzetség, amelyhez tartozik, közel 350 örökzöld fajt számlál.
A kakukkfű roppantul változó külsejű növény, melynek újabban sok faját és faj változatát különböztetik meg. Azelőtt thymus serpyllum-nak (mezei kakukkfű) nevezték, most ezt a fajt sok kisebb fajra osztották. Mindezek az újabban felállított fajok azonban, gyógyászati szempontból egyforma értékűek, azért ezeknek részletezése mellőzhető.

A kakukkfű évelő félcserje, melynek heverő vagy kúszó szára alul fás. Az évente megújuló, vékonyszárú hajtásai felegyenesedők és 10—20 cm magasak; sűrűn egymás mellett állók, úgy, hogy egész gyepet alkotnak. A szár felső része négy élű és vagy egyenletesen szőrös vagy kettő vagy négy hosszanti vonal irányában szőrös, sőt egészen kopasz is lehet. Levelei tojásdadok, ellipszisalakúak vagy szálasak lehetnek, s az igen kurta nyélbe keskenyedők; tompa végűek, ép szélűek, tövükön többnyire pillás szőrűek. A levelek kettesével szemben állnak a száron. A szár tetején és a felső levelei hónaljaiban állnak az apró lila vagy világos bíborszínű virágok sűrű csomókká összetömörülve. A virágok rövidnyelűek, nyelők rendesen szőrös. Sokszor kétféle virág is van egy fejecskében, ú. m. apróbb nőt és nagyobb hímnős virágok. A kakukkfű május-júliusban virágzik.

A Földközi-tenger környékéről származó (egyes források szerint Eurázsia), a vad vagy mezei kakukkfüveknél illatosabb, aromásabb fajtáját, a kerti kakukkfüvet (thymus vulgaris) termesztjük ennek hajtásai erőteljesebbek a 40 cm hosszúságot is elérik. Elágazó levéllemezük 6-10 mm hosszú, szálas, lándzsás vagy tojásdad begöngyölt szélű (ez különbözteti meg a mezei kakukkfűtől) gyéren vagy sűrűbben szőrös illóolaj-mirigyektől pontozott.

Előfordulása:

A kakukkfű napos, száraz dombokon és füves helyeken terem. Leginkább réten és legelőn, továbbá utak mentén, mezsgyéken, martokon, erdei tisztásokon és erdők szélén napsütötte helyeken található. Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke. Németországban, Dél-Franciaországban és hazánkban is több helyen termelik. Vadon termő gyakori fajai hazánkban: a thymus Serpyllum L. (mezei kakukkfű) és thymus marschallianus, thymus subeitratus és thymus glabrercens (közönséges kakukkfű), melyek hazánkban a hegyek, dombok napsütött oldalain, utak mentén, réteken találhatók és a begyűjtött virágzó szárrészek herba serpylli néven jönnek kereskedelembe.

Hatóanyagai:

A drog (thimus vulgaris herba) 1-2,5% timol tartalmú illóolajat, cseranyagot (10%), keserűanyagot, szaponint és gyantát tartalmaz. Hatásában a vad kakukkfű drogját felülmúlja. A kerti kakukkfű illóolaja 20-50% timolt (kakukkfűkámfor), karvakrolt 15%, p-cimolt, kevés pinent és mentént, 15% borneolt, 15% linaloolt és cineolt, észtereket, almasavas sókat, és fitonutrienseket, aminosavakat is tartalmaz (lizin, leucin, izoleucin, treonin és valin) triptofánt, mely a hangulatváltozásért felelős. Magas a kálcium-, foszfor-, kálium- és béta-karotin tartalma. Ezeken kívül még kalciumot, vasat, mangánt, rezet, cinket, magnéziumot is, valamint még vitaminokat, A, B1, B2, B3, B5, B6, és C-vitamint. Rostokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, flavonoidokat. Ezeknek az anyagoknak köszönhetően erős antioxidáns, mely segít védekezni a káros szabadgyökök ellen. A szabadgyökök bizonyítottan növelik a súlyos daganatos betegségek előfordulását, diabéteszt, krónikus gyulladásokat, roncsolja a sejteket.

Termesztése:

A vad vagy mezei kakukkfüveknél (thymus serpyllum) is illatosabb, aromásabb a kerti kakukkfű (thymus vulgaris L.). Meleg fekvésű, középkötött, jó vízelvezetésű (szárazságtűrő), meszes talajt igényel, nem ragaszkodik a tápanyag dús talajokhoz sem. Szaporítható magról palántaneveléssel, vagy tőosztással. A magokat márciusban, langyos ágyban el kell vetni majd a nyár elejére már kiültethető palántákat lehet nyerni, amelyekről majd a következő évben már drognak való anyagot lehet aratni.

A tavasszal (április-július) tőosztással szaporított kakukkfű már nyárra termést ad, de később ősszel (szeptember-október) is szaporíthatjuk. A legtöbb fajtáját tavasszal vethetjük, de ne takarjuk le, mert a magoknak fényre van szükségük a csírázáshoz. (A fajták tulajdonságait a magok bizonytalanul örökítik tovább, ha lehet, vegetatív úton szaporítsunk) Sok kis magoncot nem érdemes hagyni, tépjük ki, mert könnyen elbokrosodik Kedvező körülmények között ősszel másodszor is aratható. Ha egyszer megtelepedik, utána magától is képes szaporodni magról. Kerüljük a fagyzugos helyeket a telepítés tervezésekor. Előveteményként leginkább a kapások, ezen belül is a hüvelyesek termeszthetők, figyelni kell, mert könnyen elgyomosodik. Legfontosabb ápolása a gyomirtás.

Káposzta és padlizsán közelébe érdemes ültetni, elriasztja a kártevőket és vonzza a méheket. Virága remek nektárforrás, ezért méhkasok közelébe is érdemes telepíteni. (Ízletes kömény, citrom, narancs és fenyőillatú méz lesz belőle.)

Terméseredmény: 5-8 mázsa szárított növény katasztrális holdanként.
Virágos, leveles hajtásaikat kell gyűjteni, az alsó, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül. Beszáradási arányuk kb. 3:1. A drog (serpylli herba) 0,1-0,5% timoltaralmú illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot, sókat tartalmaz. 
Fásodás ellen érdemes visszavágni az új hajtásokat 1-1,5 cm-re az öregebb ágak felett. Ha virágzás után visszavágjuk, akkor új hajtásokat fog hozni, májusi vágás után szeptemberben ismét virágot hoz.
Önmaga után négy évig nem érdemes telepíteni, nagy fagyok idején nem árt letakarni, ha elég napfény éri, akkor nem támadja meg semmi.

A néphit szerint a kakukkfüves kert vonzza a tündéreket:)

Tárolása:

Könnyen szárítható, megőrzi az illatokat, leveleit még virágzás előtt le kell szedni (ha lehetséges, leveleit ollóval vágjuk le a növényről vagy körömmel csípjük le), aztán száraz, sötét helyen szükséges tárolni, lehetőleg jól záródó üvegben.

Lehet még ecetben és olajban is áztatni. Az egész növényből, virágcsúcsokból nyerhető ki az értékes kakukkfűolaj. Szedését érdemes telihold idejére, napos délutánra időzíteni.

Azon kevés fűszer közé tartozik, amelyek aromáját a szárítás még intenzívebbé teszi. Szárítása szabad levegőn vagy 40 Celsius fokon műszárítóban.

Néhány napot tárolhatjuk még hűtőben, viszont ebben az esetben érdemes vizes szalvétába vagy papírtörlőbe tekerni a friss ágait.

Felhasználása az étkezésben:

A francia bouquet garni egyik fűszere, ami nem más, mint egy fűszercsokor, ami petrezselyemből, bazsalikomból, rozmaringból, és kakukkfűágakból áll. Ezt a kis csokrot cérnával kötik össze és levesekbe vagy szószokba áztatják a főzés során, majd a csokrot könnyedén eltávolítják az ételből a főzés végén.
A növény fás fajtáinak a csomborhoz hasonló aromája van.

Csirkeételekhez (csirke sütésekor néhány ágat dugjunk a bőre alá vagy a belsejébe), birkához, halhoz, pizzákhoz (jól kiegészíti a paradicsomos ételeket és tésztákat), ratatouille-hoz, levesekbe, salátákba, dresszingbe, marináláshoz, barbeque-hoz vagy süteményekbe, kenyértésztába is tehetjük és sült paradicsomhoz.

Elengedhetetlen fűszere a kenőmájas, májgombóc lasagne, ravioli, fűszeres túrónak, de hurkához, kolbászhoz, savanyú és töltött káposztához, sajtokhoz, vagdalt húsokhoz is használható. Jól társítható csokoládéhoz, tejszínes pudingokhoz, gyümölcsökkel (leginkább szamócával). Sós gombócokba, muffinokba, zselékbe is teszik. Sütőtökhöz, gombához (különösen gombákhoz), de akár húsleveshez is felhasználható.

Régebben igen szívesen használták faggyús húsok mellé, főleg bárányhoz vagy zsíros és nehezebben emészthető ételekhez, mert könnyebben feldolgozhatóvá és nagyon jóízűvé teszi. A vadon termő kakukkfű nem annyira alkalmas főzésre, mert levelei rágósabbak és keményebbek.

Egyesek szerint finomabb és aromásabb, mint a kerti kakukkfű, viszont a vadkakukkfű aromája felforrósításon keresztül adja ki az íz harmóniát, ezért egy ideig az ételben kell főzni. Ételek ízesítése és fűszerezése kakukkfűvel segíti az eltarthatóságot, meghosszabbítja a fogyaszthatóság idejét. Sós burgonyára szórva különleges ízt kölcsönöz neki, ha lehetséges, akkor a főzés elején tegyük az ételhez, „só helyettesítőként” is alkalmazták korábban ezt a rendkívül aromás növényt.

Ecetbe, olajba, pácokba is tehetjük, mentával, rozmaringgal, levendulával és friss kakukkfű virágot egy liter olívaolajban kell áztatni 3 napig, majd leszűrni és ezt az olajat felhasználhatjuk akár külsőleg is, de influenza idején párologtatóba is lehet cseppenteni belőle.

Kerti grillezéskor és sütéskor keletkező káros vegyületeket képes megszűntetni, ezáltal megóvni szervezetünket, grill csirke készítésekor annak hasüregébe dugva néhány kakukkfűágat almával isteni ízt ad neki.

Likőrkészítésben, az alpoki fűszerlikőrben a Stonsdorfer Bitter-ben és a Chartreuse-ben is felhasználják a gyártás során.

Diétás ételek készítése is ajánlott vele, mert serkentőleg hat a szervezetre, elősegítheti a fogyást és a szervezet méregtelenítését.

Gyógyhatása:

Felhasználható szélbántalmak, étvágytalanság, bronchitis, köhögés (akár szamárköhögés), megfázás, influenza (láz), orrmelléküreg-gyulladás, torokfájás, asztma, fogfájás, ajak herpesz, övsömör, gombás fertőzések, körömgomba, húgyúti fertőzések és görcsök ellen használják. Háztartási, likőr- és élelmiszeripari fűszer is. Stimulálja az immunrendszert (fehérvérsejt-termelést fokozza) és erősíti a tüdőt.

Az asztmásoknak vagy könnyen légúti fertőzést elkapóknak ajánlott naponta egy csésze kakukkfű teát inni (2 teáskanálnyi növényi részt forrázzunk le 1 csésze vízzel, hagyjuk 10 percig állni – lefedve – és szűrjük le) vagy egy evőkanálnyi kakukkfűmézet bekapni. Teája kesernyés ízű, főleg ha túl sokat is teszünk belőle, de el lehet nyomni citromfűvel vagy borsmentával és mézzel ízesítve. Forró teaként fogyasztva fokozza az izzadást. Teájával vagy higított tinktúrájával gargalizálva enyhíthetjük a torokfájást, mandula- vagy foggyulladást.

Általában más gyógynövényekkel kombinálva használják. Pl. tüdőfűvel, édesgyökérrel, pipacsvirággal, kamillával, búzavirággal, hársfavirággal. Idegerősítő és éjszakai alvást elősegítő, egyesek szerint a rémálmok ellen is hatásos, hangulatjavító, csillapítja a fejfájást (30 gr szárított növényt fél liter forró vízhez naponta két evőkanálnyival bevéve).

Kolostori recept asztma ellen:

30 g szárított kakukkfű és 25 g szárított, aprított kankalingyökeret negyed liter 70%-os alkoholba kell áztatni 3 hétig, majd leszűrni és naponta 3-szor 30 cseppet beszedni.
Gyomorra és az emésztésre (emésztési renyheség ellen) is jótékony hatással van, az ételhez adva étvágygerjesztő. Beindítja a májműködést és tisztítja a máj szöveteit, epetermelést intenzívebbé teszi, megfiatalítja azt.

Serkenti a vérkeringést, vérképzést, vérmérgezés, nemi betegségek, lepra, malária esetén javallt erős adagjának rendszeres fogyasztása.

A veséket tisztítja, nagyobb mennyiségben elfogyasztva vizeletképzéshez vezet (segíti a méregtelenítő folyamatokat), fogyókúrák, diétás étkezések alkalmával, de nehezebb ételek pl. bab, káposzta evésekor is érdemes használni.

Triptofán tartalma hatással van a depresszió és stresszes állapotra és az álmatlanságra egyaránt. Néhány beszámoló szerint szaporítja a vörösvérsejteket (vas tartalma) vérszegénység ellen és magas vérnyomásra kedvező hatással van kálium tartalma miatt, véráram szabályozó hatása a sebek gyógyulását gyorsítja jótékony hatásával.

Az illóolaja (timol) epehajtó, bélféregűző, bőrvörösítő kenőcsökbe és viszketéscsillapító kenőcsökbe, szájvizekbe, parfümériában, szappanokhoz, likőrökhöz, fogkrémekhez, hajvizekhez nyer felhasználást. A timol fertőtlenítőszer, fájdalomcsillapító, kórokozó ellenes (antimikrobiális – csíraölő), vírusellenes – a kerti izsóphoz hasonló hatás -, összehúzó, szélhajtó, nyákoldó-köptető hatású. Gázképződés, hascsikarás, hasmenés, gyomorgörcsök esetében használható. Illóolaja cukorra cseppentve hurutoldó hatású.

Virágos szárak forrázata és a szirupja vérszegénység, köhögés, gégegyulladás kezelésére alkalmas.
Friss levelének elrágcsálása frissíti a leheletet, fogfehérítő, szájüregben tanyázó baktériumok ellen hat, enyhíti a fogfájást.

Illóolaja rendkívül erős, külső használat esetében (bőrre kenve) mindenképpen hígítani kell! Furunkulus és zsíros bőrre használják még külsőleg az illóolaját, de a bőr felszínén is féregűző és szúnyogriasztó hatású, vérszívók (pl. bolhák) elűzésére. Penész ellen is hatékony fertőtlenítőszer, mivel gomba- és baktériumölő, fertőtlenítő, antiszeptikus hatása van, ezért alkohol és kakukkfűolaj keverékével egyszerűen csak le kell permetezni a penészes felületet és megszűnik a penész. Kezeléskor óvatosan járjunk el, ne érintkezzünk vele, főleg szembe és bőrre ne menjen, mert irritálhatja akárcsak a nyálkahártyát. Fokozott óvintézkedés szükséges, ha így használjuk fel.

Külsőleg, gőzöléssel az arc- és homloküreg-gyulladás kezelésében használatos, forrázata sebek, sérülések, vágások, horzsolások, rovarcsípések tisztítására, fertőtlenítésére alkalmazzuk. Borogatása reumára, ízületi gyulladásra, köszvényre még ficamra is hatásosan alkalmazható. Lemosóként vagy borogatásként alkalmas a szem tisztítására, váladékos állapotainak megszűntetésére. Főzete a zsíros, pattanásos arcbőrt tisztítja és megnyugtatja.

Hajmosáskor a samponos leöblítés után kakukkfű forrázattal való hajöblítés erősíti és tisztítja a hajat és a fejbőr faggyúmirigyeinek működésére van szabályzóhatással, mely a haj zsírosodásáért felelős.
8-10 evőkanálnyi kakukkfüvet 1 liter vízben a teához hasonlóan készítsünk el, de itt 20 percig hagyjuk állni/ázni, majd beleönthetjük a teljes fürdővízbe (reuma, ficam, duzzanat, bőrpanaszok).

Havi vérzést könnyítő (a simaizomzat lazításával, nyugtatásával), pangó nedvek, cisztákkal járó nőgyógyászati problémák, hüvelyi fertőzések kezelésére használható. Hagyomány szerint a halott magzatot is kihozza. Antiszeptikus, antimikrobiális hatását laboratóriumi kísérletekben mikroszkopikus gombákon, élesztőkön és baktériumokon igazolták.

Késleltetheti az öregedési folyamatot flavonoidjai és egyéb hatékony anyagai a káros gyökökkel szemben.

Egyes források szerint a fogyasztása inkább alkalmanként ajánlott, nehogy hozzászokjunk.

Hosszantartó fogyasztása ugyanis pajzsmirigy működésének a csökkenéséhez vezethet!

Terhesség, szoptatás idején nem ajánlott a használata!

Túlzott fogyasztása fejfájást, émelygést, olaja mérgezést okozhat!

Epilepszia problémája esetében használata tilos!

Kutatási eredmények:

Patkányoknál bizonyos mértékű kakukkfű fogyasztásával lelassították az öregedési folyamatot, amit laboratóriumban vizsgáltak. További állatkísérletek bizonyították, hogy a szapora szívverést és a koleszterinszintet is képes csökkenteni. Egy kutatás szerint a kakukkfűolaj abszolút gátolta az Aspergillus flavus micélium növekedését, és széles fungitoxikus spektrumot mutatott nyolc különböző ételt szennyező gomba ellen. Az olaj ezen kívül jelentős antiaflatoxigén hatékonyságot is mutatott.

Származás és történelme:

Nevét Theophrasztosznál olvassuk először, de Plinius és Dioskorides is nagyra tartotta, utóbbi májbetegségre, bélgörcsökre, agyi keringési panaszokra és vízhajtóként ajánlotta. Az alkimista Albertus Magnus és Szent Hildegard von Bingen is dicsőítette. Az elismert botanikus Linné szerint a másnaposság tüneteire kiváló (fejfájás), neki köszönhető a növény rendszertani besorolása.

Az ókorban édes aromáját a halállal azonosították, így a temetési szertartásokon használták, azt hitték, hogy a halottak szellemei a virágaiban laknak és szellemjárta helyeken kakukkfűillatot éreztek. Szertartásokon, mikor állat áldozatot mutattak be akkor kakukkfűvel szórták meg, hogy az Istenek könnyebben elfogadják azt.

A növényt a Benedek rendi szerzetesek hozták magukkal Közép-Európába, ahol a kolostori kertek és paraszti udvarok gyógy- és fűszernövénye lett. Egyes tanulmányok szerint a francia konyhából juthatott el Erdélybe a 17. században és onnan pedig hazánkba, de valószínűbb, hogy már az ókorban a rómaiak terjesztették el hazánk területén.

Az egyiptomiak és az etruszkok balzsamozásra (antiszeptikus hatása miatt) használták a mumifikálás során, a görögök megtisztuláshoz és szenteléshez használták, füstölőként égetve templomaikban. Az ókori görögöknél a vitézség jelképe volt. Rómaiak és a görögök egyaránt készítettek belőle olajat, amit a gyógyászatban aromaterápiás masszázsra és fürdésre használták. A rómaiak terjesztették el Európában egészet a Brit szigetekig, felhasználták sajtjaik és boraik fűszerezéséhez is. Húsok tartósításához és fűszerezéshez egyéb illatos fűszernövénnyel együtt.

A rómaiak ezeken túl még a Vénusz növényeként néztek rá, a hölgyek illatosításra, arcpirosításra használták, a katonák hiedelme szerint a kakukkfű fürdő harci készségüket fokozza és csaták előtt még magukra is locsolták. A bibliában is utalnak rá, amikor Mózes kakukkfű mezővel találkozott a Hóreb-hegyén. Mezopotámiai receptkönyvekben is fel-felbukkan a felhasználása.

Ókor óta használatos növény az étkezésben és gyógyításban egyaránt. Szellemek és démonok elleni csodaszernek is tartották. Mária mennybemenetelének napján még ma is koszorúba fonva vagy csokorba kötve megszentelik a templomban. Betegeknek a párnája alá tették, az istálló küszöbe alatt elásva pedig a tej jó minőségéért. Tehenek tőgyét vad kakukkfűvel mosták, hogy tisztán tartsák. A nőknek szülés után megágyaztak, innen is származik egyik ragadványneve: „Maria Bettsroh” – Mária ágyának szalmája.

Korábban az erővel és a bátorsággal azonosították, a keresztes hadjáratok idején a hölgyek kakukkfű ágakat és méheket hímeztek a lovagjaik ruhájára és zászlóikra, hogy a csatában bátrabbak legyenek vagy kakukkfűágat tűztek a vállszalagjaikba, hogy emlékezzenek rájuk a hosszú útjuk során. A világháborúban a katonák sebeit kezelték vele, a csecsemőmirigy erről a növényről kapta a nevét, mert hasonlítanak egymásra.

A nagy pestisjárvány idején, a patkányokon élősködő Yersinia nevű pestisbaktériummal fertőzött bolhák terjesztették a bubópestits. Kakukkfűvel tartották távol a bolhákat az otthonaiktól és ruhájukban is hordták személyes védelemként.

Néphit szerint, aki tündért akar látni, „a parton, ahol kakukkfű nő”, csak innia kellett a növény forrázatából, a vad kakukkfű a tündérek áldása alatt van.

Franciák és a bolgárok előszeretettel használják ezt a fűszer- és gyógynövényt, a szlávoknál szent növényként tekintettek rá, azaz a Szent Anya növénye, ukránok mala, materinka, anyácska névvel ismerik.

Mezei kakukkfű

Keskenylevelű kakukkfű vagy vad kakukkfű

Thymus serpyllum

Lamiaceae – árvacsalánfélék

Alapjában véve ugyanúgy hat, mint a kerti kakukkfű, a kettőt együtt főzve még inkább hatásos megbetegedés esetén. Másnaposság esetében a főzete segíti elviselhetővé tenni a másnaposság tüneteit, amit Linné botanikus jegyzett fel először, de kakukkfű hozzáadásával készíthetünk likőrt is, fürdőhöz, fűszerpárnák készítésében használatos. A mezei kakukkfű levelei sokkal nagyobbak, mint a kerti kakukkfűé és a levélszél ép, begöngyölödik.

Virágzása:

Májustól egészen októberig.

Drog:

• Serpylli herba (MGy. VIII.) a mezei (keskenylevelű) kakukkfű egész vagy aprított, szárított virágos hajtása, Illóolaj-tartalma legalább 3 ml/kg.
• Serpylli aetheroleum a friss virágzó hajtásból előállított illóolaja.

Hatóanyagai:

Hasonló, mint a kerti kakukkfűnél, illóolajat 0,1-1,2%-ban (1-5% timol), karvakrol, cimol, linalool, flavonoidok: apigenin, luteolin és ezek glikozidjai, cserzőanyagok (3,4-7,4%), serpyllin (keserűanyag), monoterpenoid, fahéjsav származékok: rozmaringsav, kávésav és klorogénsav, triterpén savak (oleconolsav, urzolsav).

Teljes virágzáskor, napos időben a legmagasabb az illóolaj tartalma. Összetevői jelentősen eltérőek lehetnek: előfordulhat timolos, karvakrolos, citromolajos, linaloolos, és szeszkviterpénekben gazdag változatok is. Ezek terápiás felhasználása is eltérő.

Hatása és felhasználása:

Akár a kerti kakukkfűnek, talán egy kicsit enyhébb.

• A népgyógyászatban vérszegénység, álmatlanság, légzőszervi megbetegedések ellen használják
• A modern gyógyászat teakeverékeket készít, légúti hurutos betegségek kezelésére.
• Forrázata reumafürdőkben használatos.
• Fűszer, kozmetikai ipari termék (illóolaja)

Gyűjtése:

• Minden hazai vadon termő gyűjthető.
• Föld feletti el nem fásodott, virágos, leveles hajtásait szedjük áprilistól augusztusig.
• Legnagyobb mennyiségben az Ibériai-félszigeten, és Törökországban gyűjtik.
• Napos időben szedhető, természetes úton, árnyékos helyen szárítjuk vagy max. 40 ºC-on.

Terápiás indikációk:

• köhögéscsillapító
• köptető
• légúti fertőtlenítő
• enyhe görcsoldó

Nincs mellékhatása, gyógyászati célra a timolos kemotipusokat használják.
Ellenjavallat: terhesség alatt, nyírfapollenre, zellerre allergiásoknál keresztallergia alakulhat ki.

Felhasználása:

Ágai az egész növekedési fázisban szedhető és szárítható, kerti kakukkfűvel lehet helyettesíteni, ugyanaz a felhasználási mód érvényes rá, mint a termesztett párjára, viszont legjobban hő hatására fejti ki teljes aromáját, ezért bizonyos ideig mindig együtt kell főzni az étellel.
A kerti és a mezei kakukkfű herbája hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. A kerti kakukkfű herbája megtalálható az ESCOP monográfiák között is.

Néhány egyéb kakukkfű faj:

Citromos kakukkfű (thymus citriodorus)
Sokkal színesebb, díszesebb, termesztett fajok levelei sokkal lágyabbak, könnyen vághatóak, feldolgozhatóak, fogyaszthatóak. Halételekbe, szirupokba, desszertekbe, koktélokba ajánlott. Magában vagy más növényekkel együtt ízes tea készíthető belőle.

Fénylő kakukkfű (thymus carnosus)
Állítólag az egyik legellenállóbb fajta, fehér virágú levelei sötétzöldek és egyenesen nő, cserepes termesztésre is ideális. (Azt mondják, hogy a francia provence-i kakukkfűnek van a legédesebb és legerősebb aromája)

Kámforszagú kakukkfű (thymus camphoratus)
Nevéből fakadóan, leveleinek erőteljes kámforillata van, sült húsokhoz, erőteljesebb ízű ételekhez ajánlott.

Téli kakukkfű (thymus hyemalis)
Nagyon hasonlít a kerti kakukkfűhöz, viszont télen virágzik, francia faiskolákban kapható.

Narancsillatú kakukkfű (thymus fragrantissimus)
Ezüstös-zöldes levele és apró, rózsaszín virágai vannak, finom illata miatt érdemes termeszteni, koktélokhoz, gyümölcs-, illetve tejszín alapú desszertekhez használják, mivel tényleg narancsos illata van a leveleinek.

Korai kakukkfű (thymus praecox)
Ugyanúgy felhasználható, mint a többi kakukkfű, pázsitot vagy ülőhelyet érdemes belőle készíteni, mert kúszó megjelenésű, szőrös leveleivel alacsony szőnyeget képez.

Hegyi kakukkfű (thymus pulegioides)
Kerti kakukkfűhöz hasonló illata van, csak jóval enyhébb, zöld levelei sokkal látványosabbak és könnyebben is szedhetők. Sárgával tarkított levelű fajtája az arany hegyi kakukkfű.

Köményillatú kakukkfű (thymus herba-barona)
Szőnyegszerű telepeket alkot, merev szárakkal. Két fontosabb fajtája a Lemon Caraway és a Nutmeg.

Fejecskés kakukkfű (thymus capitatus vagy corydothymus capitatus)
Erős szagú, teredt félcserje, jellegzetes rózsaszín virágokkal.

Masztix kakukkfű (thymus mastichina)
Szürkészöld levelekkel, némi eukaliptusz illat vegyül az illatába.

Párnás kakukkfű (thymus caespititius)
Mohaszerű szőnyeget alkot és keserűnarancs-illatot áraszt.

Törpe kakukkfű (thymus pseudolanuginosus)
Puhán molyhos, szürkés levélzettel.

Oregáno vagy Pizza kakukkfű (thymus nummularius)
Homoki kakukkfű (thymus degenianus lyka)
Alföldi kakukkfű (thymus marschallianus)
Thymus doerfleri
Thymus serpyllum „Coccineus”
Thymus serpyllum „Aureus”
Thymus serpyllum „Lemon curd”
Thymus serpyllum „Snow drift”
Thymus citriodorus „Doone Valley”
Thymus caespititius
Thymus nitidus
Thymus odaratissimus
Thymus pulegioides
Thymus zygis

Pennsylvania Tea fajtájából finom tea készíthető, a Bertram Anderson (Archer’s Gold) pedig nyáron élénk, aranyló levelei mellett szép rózsaszín virágai ékesek. Vörös virágzattal a Coccineus a Minimus a Pink Chintz a Russetings és a Snowdritf rendelkezik. Kiváló talajtakaró hibrid változatok pedig a Coconut, Doone Valley, a Porlock és a Westmoreland („török kakukkfű”).

GYIK

Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Rápóti Jenő-Romváry Vilmos, Gyógyító növények, ISBN:963 241 190 0
Reader’s Digest, A természet fűvészkertje, ISBN:978 963 9562 01 1
Reader’s Digest, Fűszerek és gyógynövények nagykönyve, ISBN:978 963 289 055 5
Kim Hurst, A természet kincsei, gyógynövények, ISBN:978 963 248 253 8
Galambosi Bertalan, 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről, ISBN:963 231 455 7
Alexandra, Gyógnövények kincsestára, ISBN:978 963 357 507 9
Herbárium – Dr.Kmeth Sándor, ISBN:-978-615-80075-2-56
Alexandra, Gyógynövények kézikönyve, ISBN:978 963 297 946 5
Hanna Parrot, Gyógynövények és gyógyteák, ISBN:963 9085 189
Házi füveskönyv – Vicky Chown&Kim Walker, ISBN:978-963-433-225-63
Alexandra, Fűszerek kézikönyve, ISBN:978 963 297 917 5
Dr.Kolos Ede-Kolosné Pethes Edit, Hazai gyógynövényeink
Bernáth Jenő, Gyógy- és aromanövények, ISBN:963 286 258 9
Dr.Oláh Andor, Biogyógyszerek a gyógyító növények, ISBN:963 232 073 5
Earl Mindell, Gyógyfüvek bibilája, ISBN:963 7495 77 0
Barbara és Peter Theiss, Erdők, mezők, patikája, ISBN:963 85035 0 5
Dr. Isépy István, Gyógynövények, ISBN:963 11 6369 5
Babulka Péter, Ismerjük fel a vadon termő gyógynövényeket, ISBN:963 9237 66 3
Dr. Zelenyák János, A gyógynövények hatása és használata
Lesley Bremnes, Fűszer- és gyógynövények, ISBN:963 545 041 9
Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó, ISBN:963 684 124 1
Bernáth Jenő-Németh Éva, Gyógy- és fűszernövények gyűjtése, termesztése és felhasználása ISBN:978 963 286 493 8
Ladocsi Teréz, Fűszerkalauz, ISBN:963 234 454 5
Varró Aladár Béla, Magyar fűszeres növények termelése, gyűjtése, alkalmazása, ISBN:963 9125 45 8
Járainé-Regéczy, Fűszernövények, ISBN:963 11 2125 9
Inczefi Lajos, Fűszernövényeink és fűszerkészítés, ISBN:963 231 974 5