A gyógynövények értékét a bennük levő hatóanyagok minősége és mennyisége adja meg. A gyógynövények begyűjtésekor tehát elsősorban azzal kell tisztába jönnünk, hogy melyik része a növénynek gyűjtessék be, illetve melyik részében tartalmazza a növény a hatóanyagot. Vannak növények, amelyeknél a levelekben, másokban a gyökerekben vagy termésekben vannak azok felhalmozva. Így pl. a nadragulyának (Atropa Belladonna L.) a leveleiben és gyökereiben van a hatóanyag s ezért a szárnak vagy virágnak begyűjtése felesleges. A borsmenta (Mentha piperita L.) gyökereiben nem tartalmaz illóolajat, tehát a gyökér begyűjtése felesleges munka volna. Hogy a növénynek melyik része gyűjtessék be, illetve, h
ogy a hatóanyag szempontjából melyik értékes, — azt a növények leírásánál részletesen tárgyaljuk, de útmutatást ad erre vonatkozólag maga a kereskedelem is, amely mindenkor előírja, hogy milyen növényi részre van szüksége.
A begyűjtés és szempontjából a következő növényi részeket különböztetjük meg:
1. A gyökér = radix néven a kereskedelemben, — növénytani értelemben helytelenül, — a növénynek az összes földalatti részeit értik. E kereskedelmi gyűjtőnév alá sorozott növényi részekhez tartoznak a gyökéren kívül:
A gyökértörzs = rhizoma és a gumó = tuber.
2. A levél = folium, ez elnevezés alatt a kereskedelemben általában a lombleveleket szokás érteni; a többes számú folia névvel is szokták jelölni.
3. A virág = flos, flores alatt a gyógynövény terminológiában nemcsak az egyes virágokat, hanem a virágzatokat is értik, — de ugyancsak ezen elnevezést használják általánosságban a sziromlevelek megjelölésére is: pl. a hársfa, kamilla virágzata éppen úgy flores elnevezés alatt kerül a kereskedelembe, mint a pipacsvirág vagy a búzavirág sziromlevele. A sziromleveleket megkülönböztetésül a virágoktól, flores sine calyicibus névvel is szokták jelölni.
4. A termés = fructus névvel nemcsak a növény termését, de sok esetben helytelenül a magvakat is jelölik a kereskedelemben. A magnak a helyes elnevezése kereskedelmileg is semen.
5. Fű = herba névvel jelölik a növénynek az egész földfeletti részét a szárral, a levelekkel és a fejlődő virágokkal együtt.
6. Kéreg = Cortex név alatt a fás növények ágait és törzseit borító kéregrészt értjük.
A gyógynövények begyűjtése alkalmával munkánk mindenkor a felsorolt növényrészek valamelyikének begyűjtésére irányul és begyűjtésükkor főképpen arra kell ügyelnünk, hogy azokat olyan időszakban és oly módon gyűjtsük be, hogy a legtöbb hatóanyagot és lehetőleg változatlan alakban tartalmazzák. E cél elérése szempontjából nagyon fontos a gyűjtési időszak helyes megválasztása, amelyre nézve irányadó az, hogy a növényrészek teljes kifejlődésük idejében gyűjtessenek be.
Erre vonatkozólag a következő gyakorlati szabályok irányadók:
A gyökerek és az e gyűjtőnév alá foglalt többi növényrészek kora tavasszal vagy késő ősszel a levelek és a virágok bimbózásakor gyűjtendők; a virágokat virágzáskor, teljes kinyílás előtt, a terméseket és magvakat beérés után, a füveket a virágzás kezdetekor, a kérgeket kora tavasszal, a lombfejlődés előtt gyűjtsük be.
A gyűjtési időszak helyes megválasztása mellett arra is ügyelnünk kell, hogy a napnak mely szakában gyűjtsük be a növényi részeket. Erre vonatkozólag általános szabályul tekintsük azt, hogy a gyűjtés mindenkor száraz időben történjék, mert ellenkező esetben a növényi részek oly sok nedvességet tartalmaznak, hogy azokat csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk jól megszárítani, s ezáltal a hatóanyagok bomlása következhetik be. A virágok és levelek gyűjtésére az erős, napsütéses idő sem kedvező s ezért ezeket lehetőleg a kora reggeli órákban, a harmat felszáradása után gyűjtsük.
A gyökerek s általában a földalatti növényrészek begyűjtését végezhetjük a nap bármely szakában, csak arra kell ügyelnünk, hogy ezeket a földből való kiásás után a hozzájuk tapadó, földes részektől jól tisztítsuk meg s azután széthasogatva szárítsuk meg.
A levelek begyűjtését kétféleképen szokás végezni: vagy oly módon, hogy az egyes leveleket gondosan metszik vagy csipkedik le, ügyelve arra, hogy levélnyél ne kerüljön az áruba, vagy pedig a növénynek az egész szárrészét levágják és begyűjtött szárakról a leveleket nyelestül fejtik le. Az előbbi az értékesebb árú és mivel kevés gyakorlattal ez eljárással is nagy mennyiséget gyűjthetünk be, — gazdaságosabb is.
A virágokat és virágzatokat mindenkor a (virágzáskor) kocsány nélkül kell begyűjteni. E célra különböző ollókat használnak. Úgy a levelek, mint a virágok begyűjtésekor ügyelni kell arra, hogy a leszedett leveleket és virágokat a gyűjtőzsákban vagy kosárban ne nyomkodjuk össze, hogy meg ne fülledjenek, és össze ne töredezzenek.
A termések és magvak begyűjtését azok minősége szerint végezzük. A nagyobb szemű terméseket egyenként szedjük le, a kisebb magvakat szárastól lekaszáljuk és kipergetéssel vagy csépléssel választjuk külön. Azon terméseket és magvakat, melyek érett állapotban könnyen szétperegnek, — teljes megérésük előtt szárastól kaszáljuk le és a termésrésszel lefelé függesztve a szárítóhelyiségben, utószáradásnak vetjük alá.
A füveket olymódon gyűjtjük be, hogy a növények szárait közvetlenül a föld felett lekaszáljuk. A füveknél is ügyelnünk kell arra, hogy a gyüjtőzsákban és gyűjtőkosárban ne nyomkodjuk össze. A kérgeket erre alkalmas görbe késekkel kör alakban metsszük le a fás részekről.
A gyógynövények gyűjtésének általános szabályai, mint fentebb láttuk, mind arra irányulnak, hogy növényeinket a hatóanyag szempontjából a leggazdaságosabban felhasználhassuk, száríthassuk, esetleg értékesíthessük. A hatóanyagok elérése mellett a gyógynövény gyűjtés közben figyelemmel kell lennünk még arra is, hogy a gyógynövény gyűjtőterületeken rablógazdálkodást ne folytassunk. E szempontot figyelembe véve, mindenkor tartsuk szem előtt azt, hogy a gyűjtőterületre nemcsak egy esztendőre, hanem állandóan szükségünk van. Ezért például, ahol a fák virágait kell begyűjteni, — ne törjük le és ne pusztítsuk el a szép termőágakat, hanem az egyes virágokat, ha nehezebb munkával is jár, külön csípdessük le és e fáradságosabb munka meghozza kamatait azáltal, hogy a következő években is eredményes gyűjtésre számíthatunk. Ahol nagyobb mennyiségű gyökerek vannak, ne pusztítsuk ki azokat teljesen, hanem gondoskodjunk azoknak jövő évi szaporításáról.
Egészségi óvintézkedés szempontjából feltétlenül követendő szabálynak tekintsük azt, hogy gyógynövény-gyűjtés közben kezünkkel arcrészeinket ne érintsük és a gyűjtés bevégzése után mossuk meg jól kezeinket.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk