fbpx

Szappanfű – Saponaria officinalis

Főoldal>>Gyógynövények hatásai, neveinek listája>>Szappanfű – Saponaria officinalis
Tajtékzó szappanfű - Saponaria officinalis

Tajtékzó szappanfű – Saponaria officinalis

Tajtékzó szappanfű leírása:

Saponaria officinalis

(Régies vagy egyéb ismert nevei: császárszakáll, festőfű, koporsóvirág, lábmosó vagy szappanozófű, tajtékgyökér)

Szappangyökeret kétfélét különböztetünk meg, ú.n.: a fehéret és a vöröset. A fehér magyar szappangyökeret a buglyos derczefű (gypsophila paniculata l.) szolgáltatja, ellenben a vörös magyar szappangyökeret a tajtékzó szappanfű (saponaria officinalis l.) gyökere. Előbbi az értékes és nagyra becsült, mely radix saponariae hungaricae név alatt keresett cikket képez. Azért becsesebb, mert vastagra nő, míg ellenben a vörös szappangyökér csak vékony marad és ezért kevésbé becses és ritkán használják. A fehér magyar szappangyökér szedése végett a buglyos derczefüvet vagy fátyolvirágot (gypsophila paniculata l.) kell keresnünk, ennek a gyökerét kell kiásnunk.

A buglyos derczefű évelő növény, mely áprilisban kezd hajdani. Szára 40 — 100 cm. magasra nő, tövétől kezdve dúsan széjjelágazik és többszörös villásan, két-három ágra szétágazódván, dús virágú bugába megy át, mely végtelen apró, de igen nagy számú fehér virágokat visel. Virágai oly kicsi kék és olyan számosán vannak a szétágazó terebélyes virágzaton, hogy az egész növény bokros, buglyos, fátyolos külsőt kap s emiatt nagyon kedvelik ezt a virágot a csokorkészítés körül, mert a csokrot mintegy finom fehér fátyolba borítja. Ezért nevezik fátyolvirágnak és kerti dísznövénynek tartják.

A virágok aprósága a derczefű elnevezésre adhatott okot. Az egyes virágnak ötfogú, zöld kelyhe van, pártája öt fehér kis kerülékes sziromból áll; ezen belül van tíz porzó és legbelül van a magház, melyből kis toktermés keletkezik. A derczefű levelei átellenesen állnak a száron, t. i. kettesével szemben lándzsás alakúak, erősen kihegyezettek. Szára csak a tövén, az alsó levelekkel együtt szőrös, felül pedig kopasz. A derczefű a szegfűfélék (caryophyllaceae) családjába tartozik. Júniustól-augusztusig virágzik és hazánkban az Alföld homokvidékein vadon terem. Leginkább vasúti töltések mentén. Lazább homokos és köves helyeken, szántóföldön és homokbuckákon található, a domb vidéken ritkább.

Hasonló hozzá, de szőrös virágzata által eltér tőle a magyar derczefű (gyps. hungarica Borbás). A buglyos derczefű gyökere megszárítva keresett kereskedelmi és nevezetes kiviteli cikket képez, melyet szép fehér minőségben jól megfizetnek a külföldön. Gyökere sima kérgű, felülete barna színű, belseje pedig szép fehér és tömött szövetű. A kereskedésbe rendesen meghámozva kerül. A fehér szappan gyökér különböző vastagságú szokott lenni. A vadon előforduló, kivált sovány helyen termő, vékonyabb, csak ujjnyi vastag, ellenben a kertben, kövér földben termett szappangyökér karvastagságúra is megnőhet. Minél vastagabb a szappangyökér, annál értékesebb. A derczefű gyökere, vagyis a fehér magyar szappangyökér sajátságos anyagot tartalmaz, melynek neve: saponin.

A szappangyökér ezen sajátságos anyagának köszöni azt a feltűnő tulajdonságát, hogy ha vízben dörzsöljük, erősen habzik, úgy mint a szappan. Ezért már a legrégibb idők óta használták a kelmék mosására, mert habja ugyanúgy egyesül a piszkos kelmék zsiradékjával, mint a szappan habja és eltávolítja onnan a zsírfoltokat. A kényesebb szövetek tisztítására, selyemkelmék, szalagok, finomabb fehérneműk mosására kiválóan alkalmas a szappangyökér, mert nem támadja meg még a legkényesebb kelmét sem és annak legérzékenyebb színét sem bántja, sőt ellenkezőleg, azt még mintegy felfrissíti. A kelmék továbbá nem mennek úgy össze, ha szappangyökérrel mossák őket, mint a szappannal való mosáskor. A gyapjú és a juhok mosására, a gyapjú- és selyemfonó gyárakban, továbbá a kelmefestészetben nagyban használják.

A gyógyászatban radix saponariae név alatt szerepel, bár gyógyszernek nem igen használják a szappangyökeret. Régebben elnyálkásodás ellen, ma azonban csakis mosásra használják. Ma az iparban van nagyobb jelentősége. A hazai fogyasztásra, főleg a gyapjúmosáshoz, Olaszországból hozzák be tömegesen a silányabb minőségű olasz szappangyökeret, mely a gypsophila struthiumtól éred. Az olasz szappangyökér belseje lazább szövető és kívül rendesen párával fedve van. Hazánkban a szappangyökeret a tüskés higviricz (glycyrolina echinata gyökerével hamisítják, de utóbbi gyapjúmosásra nem használható, mert nem tartalmaz szaponint.

A szappangyökér szedése:

A szappangyökér szedése és szárítása nagyon ajánlható, mert a szappangyökér ma is keresett cikket képez. A gyógyszertárak keresletét kielégíti a vadon termő szappangyökér is, de az ipar számára az kevés s ezért mesterségesen is termesztik a szappangyökeret. Miután ma is nagy a fogyasztás, azért biztos az értékesítése s ezért a vadon termő szappangyökér értékesítésének felkarolásával érdemes foglalkozni.

Bár a jó földben, mesterségesen termesztett szappangyökér jóval vastagabbra nő, mint a vadon termő, de azért az utóbbinak is elég vastag a gyökere, úgy,hogy érdemes azt kiásni. A  szappangyökér ásását a síkságon mindjárt a hó elolvadása után szokták kezdeni. A szappangyökér szedésének ideje azonkívül még az ősz. Legtanácsosabb a szappan gyökeret ősszel kiásni. A kiásás kissé körülményes munka, mert a szappangyökér mélyen hatol le a földbe. De az ásásnál arra kell ügyelni, hogy ne csak a gyökerek vastagját szedjük fel, hanem a vékonyakat is, mert ezek leghatásosabbak t.i. és ezekben van a legtöbb szaponin.

A kiásott gyökereket legelsőkben megtisztítjuk a földtől, lerázzuk róluk a homokot. Miután a szappangyökér főleg homokos talajon terem, azért elég könnyen megtisztítható a talajrészecskéktől A megtisztított gyökereket azután kétfelé válogatjuk, nevezetesen külön a vastagabbakat és külön a vékonyakat. A vastagabb gyökereket azután még így nyers állapotban, amíg nedvben vannak, meghámozzuk, felhasítjuk hasábokra és apró darabokra vágjuk. A felaprított darabokat vékonyan szétteregetjük ponyván és a napon lehetőleg gyorsan megszárítjuk. Ezek adják az ú.n. fehér szappangyökeret, mely a legértékesebb. A lehámozott héjat is megszárítjuk, mert az is értékesíthető, bár csak olcsón, de mégis még értéket képvisel.

A vékonyabb szappangyökereket nem érdemes meghámozni, azért azokat egész darabokban megszárítjuk. Ezt vagy a napon vagy a padláson tesszük vagy pedig mesterségesen, szárító kamarában vagy szárító kemencében is száríthatjuk a szappangyökereket.Ha a vékony gyökerek is már teljesen megszáradtak, úgy, hogy könnyen törnek, akkor újra megtisztítjuk őket a homoktól, földtől és egyéb piszoktól.

A teljesen megszáradt szappangyökeret elszállítása végett erős zsákokba tömjük jól tömötten. 3 kg. nyers szappangyökérből lesz egy kg. száraz gyökér. Jó talajon az újonnan ültetett szappangyökér már az első évben is ad használható gyökeret, rendesen azonban csak a második évben vastagszik meg annyira, hogy ásásra érdemes. A szappan fű a jó erőben lévő könnyű homokos talajt kedveli. Szaporítható magról (30 cm. sortávol) és gyökosztás által. Növénytávolság 15 — 20 cm. legyen, A nyár folyamán többször megkapálandó.

Ritkábban használják a magyar vörös szappangyökeret (radix saponariae rubra), mely a tajtékzó szappanfű (saponaria officinalis l.) gyökere. Ennek gyökere szintén tartalmaz szaponint, azért ugyanúgy használható mosásra, mint a fehér szappangyökér, de miután csak vékony marad, azért kevésbé becsült. Hogy össze ne cseréljük a kétféle szappangyökeret, a tajtékzó szappanfüvet is bemutatjuk és leírjuk.

A tajtékzó szappanfű gyökere több évig kitart és messzire elnyúlik a föld alatt s ezért erősen terjeszkedik. Gyökere kívül vörösesbarna színű és rostos alkotású, belül pedig fehér. A száraz szappangyökér törékeny, íze elébb édeses-keserű, utóbb kaparó.
Szára felálló, vagy egy darabon a földön heverő és azután felemelkedő; 30—60 cm. magasra nő; az alján erősen bütykös; majdnem egészen kopasz, legfeljebb a tetején gyengén szőrös.
Levelei élénk zöldek, átellenesen állók, vállba keskenyedők, ép élűek és hegyes végűek. Az alsók kerülékesek, a továbbiak tojásdadok, a felsők lándzsásak.
Virágai nagyok, fehérek vagy halvány rózsaszínűek, testszínűek és nagy számban állnak egyrészt a szár tetején, dúsan szétágazó (sátorozó) virágzatot alkotva, másrészt pedig a felső levelek hónaljában is, ahol 3—9-ével találhatók egy-egy levél hónaljában. Virágai rózsaszínűek. A szappanfű július és augusztus havában virágzik.

Tajtékzó szappanfű előfordulása:

A szappanfű folyók és patakok mellékein, gyepes helyeken, töltéseken és parlagterületeken fordul elő; található továbbá utak mentén és cserjés helyeken is. Leginkább homoktalajon terem, még a kavicson is, de megél az agyagtalajon is és a jó kerti földben igen szépen díszlik. Szikes helyeken is található. Legjobban fejlődik a jó erőben lévő laza talajon, ahol legvastagabbra nő a gyökere. A szappanfű úgy a lapályon, valamint a hegyes vidék mezei táján is található s nálunk az ország legnagyobb részében, leginkább azonban hazánk déli részében el van terjedve. Eredetileg talán nem fordult elő nálunk vadon, hanem csak utólag terjedt el, miután kertekben régóta termesztették s onnan azután elvadult.

Termesztése:

Magról vagy tőosztás utján szaporítás áltál történik.

Hatóanyaga:

A mirigyei egy peptonizáló fermentumot tartalmaznak, gyökere saponint és saponbint.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T18:26:46+00:00 által|
Go to Top