Tüdőfű avagy Szűz Mária könnye

Tüdőfű (Pulmonaria officinalis L.)

Borrágófélék – Borraginaceae

Régies vagy egyéb ismert nevei: orvosi tüdőfű, pettyegtetett gálna, darázs, vagy dongóvirág, emberképű fű, méhvirág, tüdőír, tüdőgálna, pettyegetett fű, csirkevakítófű, patikai tüdőír, dongófű, farkasmájfű

Évelő növényünk, mely az ország egész területén előfordulhat, főleg erdők cserjés területein. Régebben tüdővész és tüdő problémák, légzőszervi megbetegedések, mint az asztma, tüdőbaj, megfázás, rekedtség, tüdőgyulladás, torokgyulladás, de a bélnyálkahártya gyulladása ellen is használták.

Az antibiotikumok és gyógyszerek terjedésével feledőbe merült ez a gyógynövényünk. Dohányosoknak kifejezetten ajánlott a fogyasztása, mert segíti a káros szenvedélytől terhelt tüdőt tisztulni!

Az orvosi tüdőfű évelő növény, évről-évre kitelelő töve sok egy csomóban álló leveles és virágot viselő szárat hajt. Szára 15—30 cm magas, erősen szőrös, felső része elágazó. Dús levélzetű; levelei hosszúkásak, ép élűek, nyeletlenek, hegyesek, félig szárölelők. Virágzás után a pettyegetett tüdőfű jóval nagyobb tőállású leveleket hajt, melyek hosszúnyelűek, tojásdadok, de legalább a külsőbbek szíves vállúak, a keskeny szegélyű nyéllel másfélszer hosszabbak, mint szélesek; lemezük lassan a nyélbe keskenyedő. Szára és kelyhe serteszőrű, kevés mirigyszőrrel keverten. Levelei felül sötétzöldek, sokszor fehéren foltosak és szórványosan álló merev szőröktől érdesek. Virágai a szár tetején szétágazó, dús virágzatot képeznek.

A virágok előbb pirosak, azután megkékülnek. (Angol elnevezése „Szűz Mária könnye”, egyrészt a leveleken látható könnyre emlékeztető foltok miatt, másrészt Mária kék szemei a sírástól vörösek lettek Krisztus keresztre feszítésekor.) A tüdőfű március végétől április végéig virágzik. Tőlevelei csak ezután fejlődnek ki. Gyökérzete feketés-barnás színű, elágazó, gyöktörzse többfejű. Kifejlett korában a növény levelei foltosak, beteg tüdőre hasonlítanak. Az elnevezése Paracelsustól (1493-1541) kapta, ezt írta róla: ” A természet minden növényt…gyógyhatása szerint jelöl meg.”

A orvosi tüdőfű fontos mézelő növény a méhek számára, korán virágzik, nektárja vonzza őket, termése makkocska. Erre utal az orosz és lengyel neve is, mely mindkét nyelven mézet jelent.

Előfordulása:

Az orvosi tüdőfű az Alföld mély fekvésű lapályaitól eltekintve, az egész ország erdős cserjés helyein közönséges. Állítólag csak meszes talajon nő. Árnyas erdőkben, bükkösökben, gyertyánosokban élő növény. Európában, Dániában, Svédországban és Észak-Amerikában őshonos növény, de a Brit-szigeteken is meghonosodott, Oroszország középső részein és Olaszországban.

Tüdőfű tea gyógyhatása:

Nem ajánlott a fogyasztása! Leveleit a nép nyálkás tartalmánál fogva tüdővész elleni orvosságnak használja. Levele, szára és gyökere valaha a gyógyászatban hivatalos volt, herba és radix pulmonariae név alatt, ma már azonban nem szerepel a gyógyszerkönyvben. A gyógyfű kereskedelemben azért mégis van szerepe és kisebb mennyiségben értékesíthető.
A gyógyfű kereskedők herba pulmonariae maculosae név alatt keresik és árulják. Nem régiben tüdővész elleni titkos szert is készítettek belőle. (1906)

Gyulladásgátló, köptető, torokfájás, köhögés, hurut, bronchitis és egyéb légzőszervi betegségek ellen jó. Fájó, árpás, fáradt szem borogatására kiváló, frissítő, enyhén fertőtlenítő hatású, tüdőgyulladás egyik elengedhetetlen gyógyszere. Inkább a nedves asztma kezelésére alkalmas, de a száraz asztma tüneteit is csökkenti, ehhez tinktúrája vagy boros áztatmánya napi rendszeres fogyasztása szükséges. Allergiás rohamok ellen forrázatát kakukkfűvel együtt kiegészítő vagy megelőző jelleggel érdemes inni.

Az orvosi tüdőfű leveleiből készített tea meghűlés, rekedtség és felső légúti gyulladás enyhítésére használható. Hasmenés ellen is hatásos, ezért a gyógynövényt vírusos légúti fertőzésekhez társuló gyomor-bélbántalmak esetén elsőként kell választani, élvezeti teák egyik alkotórésze.

A virágos hajtás bőrlágyító, vizelethajtó, összehúzó hatású, gyorsítja a sejtek regenerációját, vérzéscsillapításra és aranyeres csomó kezelésére használható. Leveléből forrázat (tea), esetleg tinktúra készíthető.

Allantoin tartalma miatt külsőleg kisebb sérüléseket is kezelhetünk vele, módjával dohánykeverékben is elfüstölhetjük.

Sűrű vagy dohányzás miatt kátrányos hurut esetén forrázatának kúraszerű fogyasztása javasolt.

Csökkentheti a havi vérzés mennyiségét, ha túl sok lenne, kelés és fekély lemosására jó.

Az orvosi pemetefüvet (marribum vulgare) legalábbis a virágos hajtásait a népi gyógyászat szintén tüdőbaj elleni teának használt, valamint a martilaput (tussilago farfara L.), amit tüdőhurut és tüdővészeseknek adtak.

Tüdőfű tea készítése:

2 evőkanál félliter forrásban lévő vízhez vagy 2 teáskanál 2 dl vízhez adunk és 5-10 percig lefedve állni hagyjuk. Jelenlegi kutatások alapján nem ajánlott a fogyasztása, mert pirrolizidin-t tartalmaz! Illetve, sok kovasavat! Kikerült a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvből is!

Mellékhatás:

Jelenleg nem ismert.

Egykor az állatok (szarvasmarha, juh, ló, birka) takarmányához keverték vagy vizükbe áztatták, ha azok meghűltek így gyógyítva őket.

Hatóanyaga:

Nyálka (poligalakturonánok) és kevés, 6-10% vaszöldítő csersav, 10-15% különféle ásványi anyag, szaponin, kovasav, fajra jellemző allantoin, flavonoidok közül kempferolt, kvercetint utóbbiak glikozidjait tartalmazza. Gyakori a pirrolizidin-alkaloidok jelenlétét igazolták ugyan, de cáfolták is, valószínűleg léteznek fajon belüli kémiai különbségek. A levelek kissé fanyar, enyhén kesernyés, savanykás, valamint gyengén aromás ízűek, C-vitaminban gazdag.

Termesztése:

Termelésével foglalkozni nem érdemes, mert a vadontermő mennyiség bőven fedezi a szükségletet. (Régebben legalábbis, jelenlegi mennyiségről nincs pontos adat.) Magról könnyen és gyorsan szaporodik, tőosztással virágzás után késő tavasszal vagy ősszel. Fagytűrő, évelő, félörökzöld növény, szereti a jó vízelvezetésű talajt. Virágzás után érdemes visszavágni a leveleket, szárakat, amely erősíti a növényt. Főleg a félárnyékos területet kedveli, jobb vízellátás esetében napos helyen is előfordul,szárazabb talajon is megél, meszes talajt kedveli.

Tüdőfű (pulmonaria officinalis) gyűjtése:

Az orvosi tüdőfű szedésre csak korlátolt mértékben érdemes. Szedés előtt biztosítani kell az átvételt. A tüdőfű leveleit virágzás idején hóvirág megjelenésétől, már március-áprilisban (néha júniusban is még megtalálható) telihold környékén kell szedni. Az ép és egészséges tőleveleket legfeljebb 3 cm nyélrésszel kell gyűjteni. A leveleket lefosztjuk a szárról és padláson megszárítjuk. A száraz tüdőfüvet zsákba csomagolhatjuk, 5 kg friss levélből lesz 1 kg száraz áru, fénytől elzárva tárolandó! Évente kell újat gyűjteni, érzékenyek kesztyűben szedjék.

Levelek serteszőrei allergiás reakciót válthatnak ki, várandósság idején nem tanácsolt a fogyasztása! Májkárosító alkaloidok jelenléte miatt kerülni kell a tartós (több hetes) fogyasztását, ill. az alkoholos kivonatok belsőleges használatát!

Összetéveszthető a Bársonyos tüdőfűvel (Pulmonaria mollissima), virágai sötétebb kékek és levelei bársonyosan molyhosak.

GYIK

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Dr. Michael A. Weiner, Gyógynövény biblia

Rápóti-Romváry, Gyógyító növények

Kim Hurst, A természet kincsei – Gyógynövények

Kolos-Pethes, Hazai gyógynövényeink

Bernáth Jenő, Gyógy- és aromanövények

Earl Mendell, Gyógyfüvek bibliája

Babulka Péter, Ismerjük fel a vadontermő gyógynövényeket

Zelenyák János, Gyógynövények hatása és használata

Lesley Bremnes, Fűszer- és gyógynövények

Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó

Jethro Kloss, Gyógyító növények