fbpx

Orvosi pemetefű – Marrubium vulgare

Főoldal>>Gyógynövények hatásai, neveinek listája>>Orvosi pemetefű – Marrubium vulgare
Orvosi pemetefű - Marrubium vulgare

Orvosi pemetefű – Marrubium vulgare

Orvosi pemetefű leírása:

Marrubium vulgare

(Régi vagy egyéb ismert nevei: fehér pemete, pöszérce, peszerce, pöszerice, pemetefű)

Az orvosi pemete évelő növény, melynek földalatti szára kitartó és évről-évre a föld fölé egynyári zöld hajtásokat bocsát. Szára ágas 25-60 cm magas, négyélű, fehéren moly hős. Levelei átellenesen állnak, rövidnyelűek vagy nyeletlenek, kerekded tojásalakúak, ránczos felületűek, fűrészes szélűek; visszájukon szürkés v. fehéresen nemezes szőrűek. A szár, a levelek alsó lapja és a virágok körül lévő murvák fehér szőrözete révén nevezik a gyógyfűkereskedők fehér pemetének marrubium albumnak. A felső levelek hónaljában állnak a virágok, sűrű körökben ú. n. örvökben. A virágnak zöldszínű csöves kelyhe van, melynek széle tizfogú, a fogak váltakozva kisebbek és nagyobbak, magérés idején horgosan visszahajtottak. A kelyhen belül áll a fehérszínű párta, mely alul csöves, felső része pedig két ajkat képez. A párta csövében 4 porzó áll, melyek közül kettő hosszabb és kettő rövidebb. Legbelül van a termő, mely 4 tojásdad makkocskára válik. Elvirágzáskor a párta a porzókkal lehull, ellenben a kehely megmarad s benne ott van a 4 makkocska. A pemete júliustól szeptemberig virágzik.

Előfordulása:

A pemete száraz helyeken, városok és falvak mellett, utak és kerítések mentén, valamint parlaghelyeken, vasúti töltéseken és legelőkön terem. Az egész országban előfordul, nem túlságos nagy mennyiségben, s az ország északi vidékén, pl. Szepes megyében ritka, Erdély északi részében pedig hiányzik.

Pemetefű gyógyhatása, használata:

A pemete friss állapotban szétdörzsölve kellemes, balzsamos illatú, kissé pézsmaszagú. Íze zamatos, keserű, kissé csípős. Virágos hajtásait megszárítva a nép tüdőbaj elleni teának használja. A pemetefüvet idült hurut, sorvadás, májkeményedés és sárgaság ellen szokták használni, bár a hivatalos gyógyszerkönyv nem említi. Virágzó hajtásai herba marrubii továbbá herba marubii albi név alatt szerepelnek. Keserű anyag van bennök, melynek neve marrubin.

Hatóanyaga:

Marrubin, illóolaj és cserzősav.

Termesztése:

A talajban nem válogatós növény termesztése magvetéssel, vagy tőosztással történik, március vagy október hónapokban. A növény térszükséglete 40 x 50 cm. Egy kat. hold betelepítéséhez 250 gr mag, illetve 30.000 db palánta szükséges, melynek hozama 10—12 q leveles szár. Mint mézelő, növénytermesztésével különösen a méhészeknek érdemes foglalkozni, mert a méhek- nek abban az időben is táplálékot nyújt, amidőn már a tarlóvirágok fogytán vannak.

Szedése:

A pemetét virágzás előtt kell szedni. Csak addig szedendő, míg gyönge szárú, ha a szára már 15-20 cm magas és ha már virágzik, akkor már nem értékesíthető. Levelei már április hónaptól kezdve szedhetők, de akkor nagyon ügyelni kell, hogy össze ne cseréljük másféle hozzá hasonló ajakos virágú növénynyel. A fiatal növényeket tövestől elvágjuk, homoktól, földtől és esetleg a gyökerektől megtisztítjuk és szellős padláson lassan megszárítjuk. A jól megszáradt pemetét zsákba tömve szállítjuk 6-7 kg friss növényből lesz 1 kg száraz árú, melynek értéke, ha szép zöldszínű.

(A június-július hónapok között virágzó növényt földfeletti részének begyűjtése után, szellős padláson, tenyérnyi vastag rétegben felterítve szárítjuk meg. Dr Darvas Ferenc szerint)

Előfordulása
Gyógyhatása
Hatóanyaga
Gyűjtése
Termesztése

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T18:06:15+00:00 által|
Go to Top