Vitéz kosbor – Orchis militaris

Vitéz kosbor leírása:

Orchis militaris

(Régies vagy egyéb ismert nevei: Bergő burján, Meresztőfű, Tenyeres gyökerű kökörcsiny)

Kosborfélék – Orchidaceae

A vitéz kosbor évelő növény, mely tojásdad alakú gumója által telel ki. Ha virágzás idején kiássuk a vitéz kosbort látjuk, hogy töve két kis, fakó színű, hosszúkás gumót visel. Az egyik gumó a nagyobbik, puhább állományú és már meg van barnulva hovatovább mindjobban elszotyosodik, míg a másik gumó, a kisebbik, keményebb húsú és világosabb, majdnem fehér színű. A nagyobbik gumó a lágyabb húsú a virágzó kosbornővényt táplálja amennyiben a benne felhalmozott tartalék tápláló anyagokat a kosbor felhasználja szárának, leveleinek és virágjainak képzésére. Az anyagok felhasználása után, elvirágzás idején, a nagyobbik gumó egészen ellágyul s végül el is rothad.

Ez alatt kifejlődik mellette oldalt az új gumó, a kisebbik, keményebb húsú és fehérebb színű. Ennek hivatása az áttelelés, hogy azután tavasszal virágos, leveses szárba kihajtson. A vitéz kosbornak egyes gumója osztatlan kerülékes alakú és nyálkás anyagot tartalmaz. E gumók melleit még egynéhány szálnemű gyökér is indul ki a kosbor tövéből. A vitéz kosbor szára elágazatlan, felálló, vastag, húsos, alul sűrűn leveles, felül inkább levéltelen. A levélnek alsó része, a hüvely, a szárat körül fogja, az elálló része pedig a levéllemez. A levéllemez vastag hosszúkás, ellipszis vagy lándzsaalakú, ép élű, egyenletesen fűzöld színű s benne az erek elágazatlanul haladnak a levél tövétől a csúcsáig.

A szár csúcsán vannak a nyeletlen virágok egy 7—10 cm hosszú füzérré csoportosulva. Minden virágot egy-egy 2 mm hosszú rózsaszínű murvalevélke támaszt. A virág alsó részét az 1 cm hosszú, zöldes színű magház képezi, mely csavarodva van, a csavarodást 6 kiemelkedő borda teszi feltűnővé. A magház tetején áll 6, egészben véve rózsaszínű lepellevél, melyek közöl 5 kisebb és felfelé áll, egymás felé hajolva, kis sisakot alkotva; színük kívül halovány rózsaszínű, belső oldaluk vörös erezetű. A hatodik lepellevél, az ú.n. pilis, jóval nagyobb, feltűnőbb, lefelé áll és 3 egyenlőtlen karélyra van behasítva. A pilis alsó része kis csöves sarkantyút képez, mely belsejében mézet választ ki.A vitéz kosbor levelei megszárítva kellemes illatúak (kumarin szagúak). A vitéz kosbor májusban virágzik.

Előfordulása:

A vitéz kosbor hazánk egész területének dombos vidékén található, ahol réteken, kaszálókon és erdők tisztásain elég gyakori. Európa, Észak-Afrika és Ázsia mérsékelt éghajlatú részein.

Vitéz kosbor gyógyhatása, használata:

A vitéz kosbornak gumóját gyűjtik és szárítva kereskedésbe hozzák. De nemcsak a vitéz kosbor gumója szerepel a kereskedésben, hanem más kosborfaj gumója is, nevezetesen az olyanoké, melyek szintén gömbölydedek és osztatlanok. Ilyenek a füles kosbor (Orchis mascula L.), az agár kosbor (Orchis Morio L.) a sömörös kosbor (Orchis ustulata L.), a kétlevelű kosbor vagy sarkvirág (Platanthera bifolia Rehb.), és a tornyos vitézvirág (Anacamptis pyramidalis Rich.), ellenben a foltos kosbor (Orchis maculata L.), széleslevelű kosbor (Orchis latifolia L) s több más kosborfajnak gumói nem használhatók, mert azok tenyeresen osztottak.

Ez utóbbiakat csak nagyon olcsón vagy egyáltalán nem veszik meg. Németországban ezek az elágazó kosborgumók a babonában szerepelnek, szerencsekéznek (Handchensalep, Glückshandchen, radix palmae christi) nevezik. A kosborfélék gömbölyded és nem osztott gumóit megszárítva tubera-salep név alatt árulják. A szálepgumókat porrá törve, ötvenszer annyi vízzel felforralják. Főzés után, kihülve a szálep sűrű nyálkát ad, melyet főleg gyermekeknek adnak hasmenés ellen. A szálepfőzetnek tápláló ereje is van.

Vitéz kosbor hatóanyagai:

Mézga, fehérje és cukor

Kosbor szedése:

Ha kosborgumót szedni akarunk, legfőképpen olyan alakú gumókat szedjünk, melyek gömbölydedek és nem tenyeresen osztottak, tehát olyanok, mint a lerajzolt vitéz kosboréi. (A gumókat a második évtől kezdődőleg lehet gyűjteni) A kosborféléket mind sajátságos virágaikról ismerhetjük meg, melyek lényegükben véve olyan berendezésűek, mint a vitéz kosboréi. Legtanácsosabb a nagyobb kosborfajok gumóit szedni, a milyen pl. a vitéz kosbor, mert azoknak a gumóik is nagyobbak. A kosborgumókat a kosbor virágzása idején, vagy közvetlenül a virágzás elmúltával kell szedni. Legjobb a gumókat akkor kiásni, mikor a kosbor szára már sárgulni kezd, az új gumó már jól ki van fejlődve és még teljes erőben van. A kosbort tövestől ki kell ásni s csak a fiatal, világos színű, kemény húsú gumót gyűjtjük, míg a meglágyult húsú, sötétebb színűt otthagyjuk.

A kosborgumók néha 8—10 cm mélyen is vannak a földben, ezért kissé bajos a szálepgyűjtés. A gyűjtött gumókat elébb megmossák, megtisztítják a földtől s azután leforrázták, hogy megöljék őket, miután puszta szárítás folytán nem pusztulnak el egykönnyen. E célból pár percre forró vízbe mártják a gumókat. Ennek megtörténte után megszárítják a leforrázott gumókat. Újabban azt állítják, hogy a kosborgumók leforrázása nem tanácsos, mert a gumók tartalma a forrázás folytán megváltozik A gumókat gyorsan kell szárítani, hogy meg ne romoljanak. E végből rostélyra téve a sütőkemencében vagy gyümölcsaszalóban vagy pedig fűtött helyiségben szárítják. Ha a levegőn akarjuk megszárítani, akkor célszerű a gumókat zsinórra felfűzni és fűtött helyiségbe felaggatni.

A frissen kiásott gumónak kellemetlen szaga van, mely azonban a szárítás folyamán teljesen eltűnik. A száraz gumónak határozottan nyálkás üres íze van. A kereskedésbe kerülő szálepgumók legfeljebb 2 cm vastagok és 4 cm hosszúak szoktak lenni, gömbölyűek vagy körte alakúak, felületük sima vagy érdes, szürkésbarna vagy sárga színű. A jól megszáradt szálepgumó igen kemény, majdnem szarunemű és áttetsző. A legjobb szálep Ázsiából és Törökországból kerül a kereskedésbe, de a hazai is jó, bár jelenleg nem igen keresik. (A fiatalabb fehér, vagy fehéres-barnaszínű, leánygumó, melynek tetején rügy van s a kereskedelembe tuberaSalep néven kerül.)

Vitéz kosbor termesztése:

A kosbor szaporítása tőosztás útján történik. Nedves talajt kíván, amelybe a gumókat 1o—15 cm mélyen kell beásni. A kosbor első telepének beállítása kissé körülményes. Ugyanis a növény kifejlődéséhez a talajnak bizonyos baktériumokra van szüksége, amelyek a kosbor gyökerein élősködnek. Azért a termelésre beállítandó területen előzőleg ilyen régi gyökérdarabokat kell elásnunk a gombák kifejlődése végett. A kosbor kifejlődéséhez két esztendő szükséges.

Forrás:

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk