Varjutövis – Rhamnus cathartica L.
Varjutövis leírása:
Rhamnus cathartica L.
(Régies vagy egyéb ismert nevei: Disznótüsfa, Ebtövis, Festő, Hajtisztító, Fejér-tövis, Macska, Szarvasdisznó, vagy Varjutövis benge)
Bengefélék – Rhamnaceae
A varjutövis 3 m magasra növő, sűrűn elágazó cserje melynek ágai átellenesek és sokszor hegyes tövisbe végződők. Kérge sima fénylő, vöröses vagy szürkésbarna színű. Levelei átellenesek, nyelesek, tójásdadok, hegyesvégűek, finoman fűrészesek. A levél sötétzöld, fénylő, visszája világosabb és halaványabb. Az ágak végén a levelek csomósán állnak. A levél lemezében többnyire 3 főér látható, melyek a levél csúcsa felé ívalakűan összehajtanak. Virágai aprók, zöldek, csomósán állók, négyosztatűak és kétfélék, amennyiben vannak külön porzós (hím) és termő (női) virágok. A termő virágból bogyóhoz hasonló csontosmagú termés keletkezik, melyben 2—4 sötétbarna mag van. A termés érett korában fekete színű, külső fala húsos, a húsa barnászöld színű. A varjutövis május-júniusban virágzik. Termése augusztusban kezd érni.
Előfordulása:
A varjutövis cserjésekben, sziklás dombokon és erdők szélén terem, hazánk egész területén. Általában egész Európában, kivéve az északi és déli részeket, főleg erdőkben, bozótokban mindenütt megterem.
Varjutövis gyógyhatása, használata:
A varjutövis termését fructus rhamni catharticae név alatt (baccae spinae cervinae-nek is nevezik) árulják a gyógyfűkereskedők, de csak korlátolt mértékben szerepel a kereskedelemben ) A varjutövis éretlen termését gyógyszernek haszaálják, a friss, érett termésből pedig a varjutövis-szörpöt (syrupus rhamni catharticae) állítják elő. Termése kellemetlen szagú, elébb édeses, utóbb utálatos keserű ízű. A varjutövisszörpöt hashajtónak használják. A varjutövisből nyerik a >nedvzöld< és a >bengesárga< festőanyagot is.
Varjutövis hatóanyaga:
Rhamno-cathartin (keserű anyag), xantho-rhamnin (festőanyag).
Termesztése:
Mivel hazánkban csak elszórtan található és a kereskedelemben keresett cikk (volt), termesztésével érdemes foglalkozni. Talajban nem válogatós. Szaporítása magról történik. A magvakat beérés után ősszel azonnal elvetjük szabadágyba sorokban és a fiatal növényeket nyáron át a gyomtól gondosan megvédve és a következő évben tavasszal kiültetjük végleges helyükre, — félméter sortávolságra.
Szedése:
A varjutövis termése elébb zöld, azután fekete színű. Az érett termést szeptember és október havában szokták gyűjteni. Az érett termés borsónagyságú s csúcsán 4 barázdája van, négy magot tartalmaz. Miután a termését nem szárított, hanem friss állapotban használják, azért a leszedés után azonnal értékesítendő. Németország egyes vidékein nagyban készítik a varjutövis-szörpöt (syrup. Rhamni catharticae), melyhez főleg Magyarország szállította az anyagot. Kosárban vagy ládában szállítandó.
A kérgét február-március hónapok között célszerű gyűjteni és ugyancsak napon, vagy kemencében szárítani.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények