Tarack
Tarack leírása:
Agropyron repens – Elymus repens
Régi vagy ismert nevei: tarackbúza, búzaperje, búzalevelű fű, ebgyógyító pázsit, kutyaperje, lábasperje, perje
Pázsitfűfélék – Gramineae
A tarack évelő növény, mely kertben és mezőn mindenfelé el van terjedve és igen terhes gyom. Földalatti szára a tőkéje, vagy tarackja, melyet a gazdák >vad perjének< is neveznek, tovább kúszik a földben, azaz tarackosodik, szívós életű, áttöri a kemény rögöt is, roppant hosszúra nyúlik, sok oldalágat, lefelé vékony gyökér szálakat, a föld színe fölé pedig zöld leveles szárakat hajt. Színe sárgásfehér, bütykös alkotású, belül üres. A tarack erősen terjeszkedő természetű és ezért, ha nem írtjuk, igen hamar ellepi az egész mezőt és a kertet. A föld színe fölé emelkedő és egyenesen felálló zöld szára 60—120 cm magas szokott lenni, kerek és bütykös. Rajta a levelek két sorban állnak.
A levele felül érdes, fonákja, úgy mint a szár kopasz. A levél alsó része, a hüvely, mely 7—10 cm magas és a szár bütykéből kiindulva körülöleli a szárat. A hüvelyen áll a levéllemez s a kettő találkozási helyén egy kis hártyás függelék, a nyelvecske van. A levél fűzöld, olykor kékeszöld színű. A szár tetején áll a füzért vagy kalászt alkotó virágzat, mely 10 —13 cm. hosszú. A füzérnek van gerince,melyen két sorba váltakozva apró füzérkék állnak. E füzérkék lapjukkal fordulnak a gerinc felé, 1,5-2 cm hosszúak és 4-6 mm szélesek. Június és július havában virágzik friss hajtásai azonban már kora tavasztól kezdve zöldellnek. A tarack a pázsitfélék vagy fűfélék családjába tartozik.
Előfordulása:
Az egész országban el terjedt, mindenfelé káros és nehezen irtható gyom a mezőn és a kertben. Előfordul továbbá utak és árkok mellett, mezsgyéken, füves helyen, partokon és parlag dombokon. A talaj kémhatásával szemben semleges, különösebb követelményeket nem támaszt. Európában és Ázsiában honos, innen terjedt el.
Gyógyhatása, használata:
A tarack megszárítva a gyógyászatban rhizoma graminis néven szerepelnek (hibásan tarackgyökérnek vagy tarackbúza gyökérnek is nevezik). E tarackok szagtalanok, ízük édeses, kissé nyálkás és izgató, főleg cukrot, mézgát és keményítőt tartalmaznak. A forrázatát a mell elnyálkásodása és az alsótest bántalmai (pl. székrekedés – enyhe hashajtó – stb.) ellen használják, mert oldólag és a nyálkahártyákat élénkebb működésére serkentőleg hat. Vizelethajtó, reumatikus bántalmak, anyagcsere, hurutoldó elleni teakeverékek alkotórésze, légcsőhurut, májbaj, vérköpés, gyerekeknek gilisztásodás esetén is használták, valamint húgyúti fertőzések, vesehomok esetén. Állatgyógyászatban a szarvasmarhának eledelül szolgáló zabbal vagy darával vegyítették apróra vagdalva.
Hatóanyaga:
Triticin, tricin nevű polifruktozán, inosit, fructose nevű szénhidrátvegyületek, nyálka, szaponin, nyomokban A-B vitamin, kovasav és kevés illóolaj, mannitol cukoralkohol, karvakrol, karvon, és szilikátok.
Tarack szedése:
A gyógyszertárak részére ősszel vagy igen korán tavasszal, kizöldülés előtt szedendők a tarackok , mert ősszel tartalmaznak legtöbb cukrot. Ahol tömegesen ellepi a mezőt, ott ősszel vagy korán tavasszal, szántás alkalmával összegyűjthetjük. A szántást követő boronálással összegyűjthető a tarack, mert a borona fogai ilyenkor csakhamar megtelnek. A tábla végén megtisztítjuk a boronát és így tetemes mennyiségű taracktőkét szedhetünk össze. Ezáltal kettős hasznot érünk el, egyrészt a mező megtisztul ezen felette káros gyomtól, másrészt akár megszárítva értékesíthetjük. A szedett tarackot megmossuk, oldalgyökereitől megtisztítjuk és vékonyan szétteregetve megszárítjuk. 2,5 kiló friss tarackból lesz 1 kg száraz áru.
Könnyen összetéveszthető a csillagpázsit (daruláb vagy kutyapázsit) Cynodon dactylon tarackjával, ez vastagabb, könnyen megkülönböztethető, ha megcseppentjük jód oldattal, akkor elkékül.
Forrás:
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Dr. Kolos Ede – Kolosné Pethes Edit, Hazai gyógynövényeink
Bernáth Jenő, Gyógy- és aromanövények
Zelenyák János, Gyógynövények hatása és használata
Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó