Sóskaborbolya – Berberis vulgaris
Sóskaborbolya leírása:
Berberis vulgaris L.
(Régies vagy egyéb ismert nevei: veresegres, leánysom, sóskabokor, sóskafa, sóskatövis)
Borbolyafélék – Berberidaceae
Egy-két méter magasra megnövő cserje. Vesszős ágain tövisek foglalnak helyet, még pedig a csúcsuk felé egyszerűek a tövük felé hármasával. Levelei visszás tojásalakúak élesen és pillásan fűrészesek. Virágai csüngő fürtökben fejlődnek. A virág hat szirmának mindegyikén narancsszínű mirigy van. Termése piros bogyó.
Előfordulása:
Európában és Nyugat-Ázsiában, úgy kertekben, mint vadon. Hazánk alacsonyabb hegyvidékein, erdőszéleken, dombos lejtőkön, köves parlagokon hever.
Termesztése:
Magvetés útján szaporítható ősszel vagy tavasszal.
Begyűjtendő része:
Levele, kérge, gyökere, valamint piros bogyója gyűjtendő.
Hatóanyagai:
Berberin, almasav és cukor.
Gyűjtése és szárítása:
A gyökere kora tavasszal vagy késő ősszel gyűjtendő. Szárítását napon vagy mesterséges szárítóban, esetleg padláson lehet végezni. A kérge február-március hónapok között gyűjtendő. A fiatal ágakat körülbelül 10—15 cm-es darabokra kell felaprítani, arról a kérget lehúzni és napon megszárítani. A levél közvetlen virágzás előtt és alatt gyűjtendő, szárítása szellős padláson történhet. A bogyóját érett állapotban szedjük, szár nélkül. Megszárítása történhet padláson még pedig úgy, hogy bogyóját 1 — 2 ujjnyi vastag rétegben kell felteríteni, amidőn az 6—8 nap alatt megszárad. Lehet azonban sütőkemencében is szárítani, avagy a nap tüzének kitenni.
Feldolgozása és értékesítése:
A gyógyászatban szirupot és succus berberist készítenek belőle, azonkívül mint festőnövényt a sárga, zöld, illetve piros festékek előállítására használják.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk