Őszibarackfa – Persica vulgaris

Őszibarackfa leírása:

Persica vulgaris Mill.

Az őszibarackfa keletről származik s nálunk régóta tenyésztik ízletes gyümölcse végett. Levelei széles lándzsásalakúak, rövidnyelűek, a nyél rövidebb, mint a levéllemez fél szélessége. Virágai rózsaszínűek, többnyire magányosan állók. Gyümölcse csontos magú (régi néven csontár), azaz a termés külső fala húsos, belső rétege pedig csontkemény s ennek belsejében van csak az igazi mag. Gyümölcse hosszában barázdás, puha bársonyos, húsos és lében dús. A csontmag (vagyis az igazi magot magában foglaló kemény termésfal) gömbölyded, kissé lapított, felületén két kiálló lécz és sok szabálytalan barázda van, minek folytán nagyon egyenetlen, reczés és apró lyukaktól pontozott. Magjából borszesszel a persico nevű likőrt készítik, baraczkmagot feltörve, a csontos kemény héjától megtisztítva nagyban veszik. A virágaiból lepárolt vizet bőrfoltok ellen használják, friss leveleiből pedig húgykő ellen szolgáló teát főznek.

Forrás:

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények