Orvosi veronika – Veronica officinalis

Orvosi veronika leírása:

Veronica officinalis L.

(Régi vagy egyéb ismert nevei: veronika, veronica, dicsőfű, drágajó, erdei zsálya, patikai szigoráll, szigoráll, sarlófű)

Az orvosi veronika évelő növény. Szára kerek, érdes szőrű, a szőrök egyenletesen el vannak osztva a szár egész kerületében. A szár 15—30 cm magas, töve kúszó. Levelei átellenesen állnak, rövidnyelűek, hosszúkás tojásalakúak, fűrészes szélűek, szürkészöldek és mindkét lapjukon szőrösök. Virágai a levelek hónaljában álló, dúsviragú, tömött fürtöket képeznek. A virágok rövidnyelűek, aprók, eleintén világoskék színűek, sötét fehérpiros erekkel, de száradás alatt elszintelenednek. A virágnak négyosztatú zöld kelyhe van, mely a párta lehullása után is megmarad; a párta egy darabból áll, könnyen lehulló, kerek idomú, alsó része rövid csövet képez, karimája pedig négy egyenlőtlen hasábra be van vágva, a felső hasáb nagyobb, mint a többi három. A pártán két porzó áll. A veronika június és július havában virágzik.

Veronika előfordulása:

Az orvosi veronika az egész ország hegyi erdeiben honos, leginkább hegyvidékek legelőin száraz, füves helyein, erdeinek és cserjéseinek szélein és patakjai mentén található. Felhatol a havasokra is.

Orvosi veronika gyógyhatása, használata:

Az orvosi veronika késerű és cserző anyagot tartalmaz, melynek kedvéért gyógynövényszámba ment, most azonban már csak ártalmatlan bázisszernek tartják, melynek semmi fele fontosabb hatóanyaga nincsen. A gyógyfűkereskedők azonban a virágjában szedett és megszárított veronikát, mely a kereskedelemben herba veronicae néven szerepel ma is vásárolják bár csak korlátolt mértékben.

A veronika leveleit mellbaj és czúzos bántalmak, továbbá a légzőszervek elnyálkásodása elleni teának, valamint sebek gyógykezelésére használták.

Gyógyszer gyanánt különböző teakeverékek alkotórészeként használták. Kellemes aromája folytán az orosz tea pótszereként is kiterjedt keresletnek örvendett.

Hatóanyaga:

Keserűanyag és csersav.

Szedése:

Az orvosi veronika virágzása idején szedendő (május-július hónapok között virágzó növény földfeletti részét). A szedett növények leveleit le kell fosztani a szárról és padláson gondosan meg kell szántani, hogy zöld színöket megtartsák, 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények