Nagy csalán leírása:
Urtica dioica L.
(Régies vagy egyéb ismert nevei: csanár, csonár, csinár, csilánt)
Csalánfélék – Urticaceae
A nagycsalán vagy csalán negyedmétertől csaknem ötnegyed méterig megnövő évelő növény. Szára merev tartású. Az egész növény égető mirigyszőrökkel van borítva. Dioica görögből származik és „két házat” jelent, ez arra a tényre utal, hogy külön hím és nőstény növények vannak, tudniillik egyik növényen csak porzós-, másikon csak termővirágok vannak. A lecsüngő füzérei hosszabbak, mint a levél nyele. A csalán binomiális neve az Urtica dioica. Az urtica a latin urare-ből származik, ami azt jelenti, hogy „éget”, utalva a csalán növény felejthetetlen csípésére. Szára üreges, a női csalán virágai kerekek, fürtökben lógnak. A csalán növény szárának és leveleinek szőrszálai, üregesek, és vegyi anyagok keverékét tartalmazzák a „szőrtüske” tövében. Amikor megérinti a levelet a kis elkovásodás eltörik, elszakad, egy éles pontot tár fel, amely így könnyen a bőr alá kerül, és befecskendezi a vegyszereket, köztük hisztamint, acetilkolint, szerotonint és hangyasavat ez adja az égető érzést.

Nagy csalán
Előfordulás:
Gyomként utak mentén, továbbá kavicsos és homokos helyen úgyszólván az egész földkerekségen. Hazánkban parlagokon, utak szélén, irtásokban, erdőkben, — legjobban az ákácos erdőket kedveli, ahol nagy táblákat is alkothat.
Begyűjtendő része:
Levele, mely folia urticae néven kerül a kereskedelembe. A levelei szives tojásdadok, kihegyezettek, fűrészelt szélűek.
Hatóanyaga:
Chlorophyll, zöldszínű festékanyagon kívül, egy alkaloida és egy glycosida vegyület van benne.
Gyűjtése és szárítása:
A levél gyűjtése történhetik oly módon, hogy a növény földfeletti részét sarlóval vagy kaszával levágjuk, s arról a leveleket egy ruhadarabba burkolt kézzel fosztjuk le, történhetik azonban úgy is, hogy ruhával beburkolt kézzel fosztjuk meg leveleitől az álló szárat. A begyűjtött levelet szellős padláson szárítják, de lehet napon, csakhogy akkor jóval világosabb színű lesz. Tavasszal a fiatal zöld hajtásokat szedik és megszárítása után teát készítenek belőle.
Termesztése:
Teljesen felesleges, mert a vadontermő mennyiség mindenkor kielégíti a szükségletet.
Feldolgozása és értékesítése:
A népgyógyászatban már régebb idő óta használják köszvény ellen, újabban mind általánosabbá válik gyógyászati használata. A festékiparban chlorophyllt készítenek belőle és mint ártalmatlan zöld festőszert használják. Szárát, illetve rostját szövet készítésére használják.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk