Nagy csalán – Urtica dioica

Nagy csalán leírása:

Urtica dioica L.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: csanár, csonár, csinár, csilánt)

Csalánfélék – Urticaceae

A nagycsalán vagy csalán negyedmétertől csaknem ötnegyed méterig megnövő évelő növény. Szára merev tartású. Az egész növény égető mirigyszőrökkel van borítva. Kétlaki, tudniillik egyik növényen csak porzós-, másikon csak termővirágok vannak. A lecsüngő füzérei hosszabbak, mint a levél nyele.

 

 

 

 

Előfordulás:

Gyomként utak mentén, továbbá kavicsos és homokos helyen úgyszólván az egész földkerekségen. Hazánkban parlagokon, utak szélén, irtásokban, erdőkben, — legjobban kedveli az ákácos erdőket, ahol nagy táblákat is alkot.

Begyűjtendő része:

Levele, mely folia urticae néven kerül a kereskedelembe. A nagy vagy kétlaki csalán levelei szives tojásdadok, kihegyezettek, fűrészelt szélűek.

Csalán hatóanyaga:

Chlorophyll, zöldszínű festékanyagon kívül, egy alkaloida és egy glycosidavegyület van benne.

Gyűjtése és szárítása:

A levél gyűjtése történhetik oly módon, hogy a növény földfeletti részét sarlóval vagy kaszával levágjuk, s arról a leveleket egy ruhadarabba burkolt kézzel fosztjuk le ; történhetik azonban úgy is, hogy ruhával beburkolt kézzel fosztjuk meg leveleitől az álló szárat. A begyűjtött levelet szellős padláson szárítják, de lehet napon, csakhogy akkor jóval világosabb színű lesz. Tavasszal a fiatal zöld hajtásokat szedik és megszárítása után teát készítenek belőle.

Csalán termesztése:

Teljesen felesleges, mert a vadontermő mennyiség mindenkor kielégíti a szükségletet.

Feldolgozása és értékesítése:

A népgyógyászatban már régebb idő óta használják köszvény ellen, újabban mind általánosabbá válik gyógyászati használata. A festékiparban chlorophyllt készítenek belőle és mint ártalmatlan zöld festőszert használják. Szárát, illetve rostját szövet készítésére használják.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk