Fehér mustár – Sinapis alba
Mustár leírása:
Sinapis alba
Mustárt kétfélét termesztenek nálunk, u. n. a fehér mustárt (sinapis alba l.) és a fekete mustárt (sinapis nigra l. = brassica nigra Koch.). Mind a kétféle növény sárgavirágú, egynyári termesztett növény. A magyar gyógyszerkönyv ugyan csakis a fekete mustárt említi, de azért droguisták mind a kettőnek a magját veszik.
Fehér mustármag
Mustármag:
A fekete mustár magja semen sinapis nigrae név alatt hivatalos a gyógyszerkönyvben; a fehér mustár magját pedig semen sinapis albae vagy semen erucae néven említik. A fehér mustár termesztése általánosabb, mert azt nemcsak magja végett vetik, melyet mustárfűszernek feldolgoznák, hanem zöldtakarmánynak is használják.
A fekete mustár igénytelenebb, de kevesebbet is terem, mint a fehér. A fekete mustár magja azonban sokkal drágább, mint a fehéré. A mustár magjából a gyógyászat részére mustárport, mustár papírt, mustártapaszt, mustárszeszt és mustárolajat készítenek. Ezen különböző mustárkészítmények a bőrt izgatják; mégpirosítják és hólyagot húznak rajta s ez által gyógyítólag hatnak. Belsőleg is adják a mustárkészítményeket az emésztő szervek erősítésére, skorbut ellen és életre élesztő kísérletek alkalmával.
Fekete mustármag
Mustármag betakarítása:
A mustár júniustól kezdődőleg egészen augusztusig virágzik, magja pedig augusztustól kezdve érik. A mustért teljes érés idején kell aratni. Magja könnyen pereg, azért be lehet várni a teljes érését annál is inkább, mert ha elsietjük az aratását, akkor sok éretlen, zöld mag kerül az érett mag közé és rontja utóbbinak értékét A learatott mustárt kévékbe kötik, kicsépelik és kitisztítják. A fekete mustár magja 1,5 mm átmérővel bír, gömbölyű, kívül vörösbarna, részben szürkés barna, belseje sárga vagy zöldes. Magja rágáskor elébb szelíd, olajos, gyengén savanykás ízű, utóbb maró, csípős. E csípős íz a benne foglalt sinigrintől ered, melyből víz jelenlétében mustárolaj keletkezik. A fehér mustár magja világos sárgaszínű és jóval nagyobb, mint a feketéé; átmérője 2,5 – 3 mm.
Forrás:
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények