Martilapu – Tussilago Farfara

Martilapu leírása:

Tussilago Farfara L.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: lókörmű fű, farkastalpfű, kis édes lapu, körömfű, mostoha lapu, szamárköröm, szamárlapu, szattyu, tyúkvirág)

Fészkesek – Compositae

A martilapunak a földben kitelelő szára, ú. n. tőkéje (rhizomája) van, mely a föld alatt tovaterjeszkedik és sok rövid oldalágat vagy indát hajt. Ezen rövid indái szintén a földben maradnak, halavány vöröses színűek, apró pikkelyekkel borítottak és a föld fölé 5-8 levélből álló levélcsomót hatjtanak, melyek azonban csak elvirágzás után jelennek meg. A földben rejtőzködő rövid oldalágak kitelelnek és következő tavasszal a múlt évi levelek hónaljából egy-egy virágfej indul ki. Miután azok sűrűn állnak egymás mellett, azért a virágfejek mindig csoportosan jelennek meg.

 

A földalatti szár sárgásbarna, rózsás, néha ibolyás-barna színű és 4-6 mm-nyi vastag. Belőle indulnak ki egyszerű, szálas gyökerek. A földben kitelelt szár korán tavasszal, már február-márcziusban, virágos szárakat fejleszt. A virágfejek 4-20-ával egy tőből indulnak ki. Minden szár tetején egy-egy virágfejecske van és sem el nem ágazik sem zöld leveleket nem visel, hanem csak elkorcsosult barna pikkelyeket. E pikkelyek lándzsás alakúak, vöröses barna színűek és odasimulnak a szárhoz. A szár pedig gyapjas szőrű, előbb csak 6-10 cm magas, elvirágzás után azonban 20-30 cm-nyire is megnyúlik. A szár tetején álló virágfejecske sűrűn álló, apró sárga virágokból van összetéve. A fejecske csak verő fényben nyílik ki, ha éri napsugár, akkor becsukódik. A fejecskét gallér veszi körül, mely körben álló szálas levélkékből áll.

A virágok sárga színűek. Elvirágzás után, vagy a virágzás vége felé jelennek meg martilapu levelei. a virágokból kis fejecskék keletkeznek, melyek tetején fehér tollas szőrbóbita van. Az ilyen kis szőrbóbitás termést könnyen felkapja a szél és tovaviszi. Elvirágzás után, vagy a virágzás vége felé jelennek meg a martilapu levelei. Levelei 5-7-ével csomósan állnak, közös rövid száron. A levél hosszúnyelű, szögletes, szívalakú, egyenlőtlenül csipkés szélű; felül kopasz és sötétzöld, fonákja fehéren molyhos. A levélnyél sokszor ibolyaszínű, 10 cm hosszú is lehet és felső oldalán barázdás. A levéllemez ugyanolyan hosszt érhet el.

A levél alakja a lópatának kerületéhez hasonlít, csakhogy szögletes és élén fogas szélű. A martilapu rendesen márcziusban, sokszor már februárban virágzik, viszont április elején is található még virágzásban. Levelei áprilistól kezdve találhatók.

 

Előfordulása:

A martilapu agyag- és mésztalajon terem. Utak szélén, árkok és vízmosások partján, folyók, patakok és források mellékén. A vasúti töltéseken, kopár hegy oldalakon és friss földhányások lejtőin csak  hamar megtelepszik a martilapu; a szél ugyanis oda hordja bóbitás terméskéit, melvek ott kikelnek. Az egész ország mezei táján nő a martilapu s a szántóföldön sok helyt káros gyom. Agyagos, nedves talajon, főleg az északi mérsékelt égöv kontinensein.

Martilapu gyógyhatása, használata:

A gyógyászatban a martilapu leveleit folia farfarae és herba farfarae név alatt használják. Úgy a levelek, valamint a virágok és a gyökér is sok keserű anyagot, továbbá nyálkás és cserzőanyagot tartalmaz. A Martlapu tea jó szer köhögés és rekedtség, hosszantartó tüdőhurut és elnyálkásodás ellen s a tüdővészeseknek könnyebbülést okoz. Frissen kipréselt nedvével görvélyes keléseket gyógyítanak. Virágait is szedik és flares farfarae név alatt árúlják, de inkább csak háziszer czéljából. Szárított leveleit a dohány közé is keverik, friss leveleit Erdélyben tavasszal főzeléknek eszik s ezért tavasszal rendes piaczi czikk (volt).

Hatóanyaga:

Dextrin, nyálka, illóolaj, továbbá cserzőanyag.

Szedése:

A martilapu leveleket június vagy júliusban kell szedni. A levelek szedésekor, mintán akkor már virágai nincsenek figyelni kell, hogy össze ne cseréljük a kalapfő (petasites offcinalis) leveleivel, melyektől főleg azáltal különböznek, hogy a kalapfű levelei sokkal nagyobbak (30-60 cm), inkább vesealakúak és visszájuk nem fehéren molyhos, hanem hamvasszőrű, később kopaszodó.
Virágait márcziusban kell szedni és a naptól védett helyen (padláson) kell szárítani. A kereskedés czéljára csak a leveleket érdemes szedni. A leveleket padláson vékony rétegben szétterítve, megszárítjuk. A megszáradt leveleket elszállítás czéljából zsákba tömjük. 5 kiló friss levélből lesz 1 kg. száraz levél.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények