Macskagyökér – Valeriana officinalis

Macskagyökér leírása:

Valeriana officinalis L.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: mezei macskagyökér, macskagyökönyke, baldian, baldrian, fordulófű, gyökönke, mezei nádrus)

Macskagyökérfélék – Valerianaceae

A macskagyökér évelő növény. Földben lévő rövid szára a tőke évről-évre ki telel, 2-3 cm vastag és ugyanolyan hosszú v. vala­mivel hosszabb. A tőke több taraczkszerű indát hajt, melyek 5-15 cm hosszúak és 2-3 mm vastagok s a második évben virágos szárba kinőnek.

Lefelé a tőke sok vékony gyökeret hajt. A gyökerek fehérek, megszárítva barnák, rostos felületűek. A tőke évről-évre egynyári leve­les szárakat és tőállású leveleket hajt.

A szár felálló fél vagy másfél-méter magas, kerek, barázdált, kopasz, csak a levelek alatt szőrös, belül üres és egészen a virágzatig elágazatlan.

A tőállású levelek hosszúnyelűek, páratlanul szárnyasak, t. i. a levél 5-13 apró nyeleden levélkéből áll, melyek közös gerinczen, a levél főbordáján el vannak helyezve. A végállású levélke tövén össze van forrva a két legfelső levélkepárral.

A levélkék széle egyenlőtlenül fűrészfogú. A száron lévő levelek kettesével szemben vagyis átellenesen állnak és szintén páratlanul szárnyasak, levélkéik azonban igen keskenyek, szálasak, többnyire épélűek, imitt-amott fogasszélűek.

A levelek a száron lefelé mindinkább kisebbednek; a felsők nyeledének, szárölelők; a két szemben álló levél töve egymással összeforrt. A levelek kopaszak, csak a levél tő­része, a levélhüvely széle szőrös. A szár tetején áll a terebélyes virágzat, mely 5-25 cm hosszú, villásan el­ágazó bugát képez.

A buga elágazá­sain apró, átellenesen álló, alant szár­nyas, felfelé egyszerűsbödő, végül csak szálas levélkék állanak. A virá­gok aprók, csak 4-5 mm hosszúak, de annál nagyobb száruak. A vi­rágok halavány rózsaszínűek, majd­nem fehérek.

Elvirágzás után a virág­ból apró, 5 mm hosszú gyapjas szőrbóbítás termés keletkezik. A macskagyökér májustól-júliusig virágzik.

Előfordulása:

A macskagyökér hazánkban árkok mentén, vízparton, száraz, homokos helyen az egész országban. Izlandtól, Ázsia északi részétől délfelé Spanyolországig, Krim félszigetig úgyszólván mindenütt található. Leginkább a száraz mezőket, napos lejtőket, kopár, homokos helyeket kedveli.

Macskagyökér gyógyhatása:

A macskagyökér egyike a legismertebb, leghasználtabb és legerősebb hatású gyógynövényeinknek. Tőkéje u. i. macskagyökér­olajat és macskagyökérsavat tartalmaz, mely anyagok neki kellemetlen, átható szagot adnak.

Tőkéjét a gyökerekkel együtt radix valerianae név alatt árulják. Belőle porokat, pilulákat és teát, továbbá kivonatot, oldatot és olajat (extractum tinctura et oleum valerianae) készítenek. A macskagyökér egyike a legerősebb görcscsillapító, izgató és féreghajtó orvosságoknak, melyet még idegbetegségek gyógyítására is használunk.

Ha a macskagyökeret nehéz szagú; nagy mértékben bevéve pedig mérges hatású. A macska nagyon szereti ezt a növényt. A gyógyászatban sokféle alakban feldolgozva használják. Alkatrészét képezi azonkívül a spir. Angelicae-nak és több különleges gyógyszernek. A valeriána különlegességi készítmények különösen a legutóbbi időben nagy elterjedtségnek örvendenek.

Hatóanyaga:

Illóolaj, melyből 0,1 — 1%-ot tartalmaz, valeriansav, almasav, keményítő, cukor, gyanta.

Macskagyökér termesztése:

A talajban nem válogatós növény termesztése magvetéssel vagy tőelosztással történik. A növény sortávolsága 25—30 cm. Egy kat. hold bevetéséhez 250 gramm mag, vagy 75.000 darab tő szükséges. A gyökerek csakis az első és második évben szedhetők. Egy kat. hold hozama 6 — 8 q (mázsa) száraz gyökér.

Szedése:

Értékesítés czéljából csakis a hegyeken termő, száraz köves helyeken növő, keskeny levelei, kisebb termetű macskagyökeret kell szedni, mert ennek gyökere hatásosabb, míg ellenben a nedves lapályon termők sokkal gyengébbek. Előbbiek azonban sokkal ritkábbak, mint utóbbiak, ezért érdemes a macskagyökérnek termesztése.

Főleg a száraz, meszes hegyek lejtőin sikerül az jól. Magját tavasszal kell sekélyen elvetni. Gyökerét a 3-ik év őszén áshatjuk. A kereskedésbe túlnyomólag termesztett macskagyökér tőkéi kerülnek. Ezek legfeljebb 5 cm hosszúak és 2-3 cm vastagok, rajtok egynéhány rövid inda és sok vékony gyökér látható.

Színök változik a termőhely szerint. A vadon termő macskagyökér szárított tőkéjén rendesen meglátszik a földfölötti szár nyoma. Legerősebb hatásúak az oldalgyökerek. A macskagyökeret ősszel kell gyűjteni és szárítani. Legajánlatosabb idő erre a szeptember és október, mert akkor tartalmaz a gyökere legtöbb olajat.

Macskagyökér szárítása:

Lehetőleg két- és hároméves növények gyökerét kell kiásni. A kiásott gyökereket megmossuk és gondosan megtisztítjuk a földtől, azután szabad szellős helyen szétrakjuk őket, hogy megszikkadjanak. Teljes megszáradás végett árnyékos helyen vékonyan kiterítjük vagy fűtött helyiségben megszárítjuk vagy a padlásra viszszük, ahol zsinórra űzve legjobban szárad meg.

Thüringiában a kiásott gyökereket megmossák, azután vasfésűk segélyével megtisztítják a vékony oldalgyökerektől és azután a lekaszált rét gyepjére kiterítik, hogy a napon megszáradjanak vagy pedig zsinegre felfűzik a gyökeret és felakasztják szellős helyen.

A megszárított gyökérnek még erősebb a szaga, mint a frissnek, mert a száradás alatt fejlődik ki benne a jellemző zamat, mely a friss gyökérben még alig van meg. Azért lassan kell a gyökeret szárítani. Ha nagyon későn ősszel szedtük a gyökeret, akkor ügyeljünk, hogy még lágy állapotban meg ne fagyjon, mert ezáltal értéktelenné válik. A teljesen megszáradt gyökereket zsákba vagy ládába rakjuk elszállítás végett.

Figyelembe veendő, hogy a megszárított macskagyökér mohón szívja magába a levegő páráját, azért óvni kell a nedves levegőtől, nedves helytől és csak teljesen száraz helyen tartandó. Ezért a mint meg van száradva, azonnal szállítsuk el.

4 kg friss gyökérből lesz 1 kg száraz gyökér. A szárításnál ügyeljünk, hogy a macskát távol tartsuk a macskagyökértől, mert a macska nagyon szereti ezt a növényt, melynek szaga sajátságos kéjérzetet kelt a macskában, minek folytán a macska éjnek idején hangos nyávogás kíséretében hemperegni szeret a szárítás végett kiterített gyökereken, azután pedig bepiszkítja a gyökereket.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények