Közönséges bojtorján - Lappa minor D. C.

Közönséges bojtorján – Lappa minor D. C.

Közönséges bojtorján leírása:

Arctium Lappa

Lappa major gartn., lappa officinalis alt, arctium lappa l.; lappa tomentosa lamarck; lappa minor d. c.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: keserűlapu bojtorján, molyhos vagy pókhálós bojtorján, kis bojtorján, bozógáncs, édes, keserű, nagy vagy széles lapu)

Fészkesek – Compositae

A bojtorján tulajdonképen kétnyári növény, az első évben még nem virágzik, hanem csak a másodikban, de azért nem pusztul el teljesen a virágzást követő télen át. Gyökere osztatlan vagy gyéren elágazó és egyenesen lehatol a földbe, ú. n. karós gyökér. A bojtorján felismerhető óriási nagy leveleiről, melyek 50 cm hosszúak és 30 cm szélesek is lehetnek; érdesek, hosszúnyelűek és tőállásúak, nagyjából szívalakúak, tövükön lekerítettek; csipkés szélűek. A száron álló levelek kisebbek, nyelesek, tojásdadok. A keserűlapu bojtorján szára felálló, 180 cm magasra nő, a másik két fajé kisebb, 60—125 cm magas; mind a 3 faj szára elágazó; tetején és leveleinek hónaljában állnak a hosszúnyelű gömbölyű fejecskéket képező virágok.

A virágok pirosak, aprók, csövesek és gömbölyű fejecskében állnak, melyet kívül nagyszámú, sűrűn álló, hosszú keskeny árszerű murvalevélkék öveznek. E murvák a pókhálós bojtorján fejecskéjén pókhálósán molyhosak, a külsők kampós végűek, a belsők egyenes szálkában végződök; a közönséges v. keserűlapu bojtorján fejecskéin a murvák nem pókhálósak, hanem mind görbült végűek, kampósan hátrahajlók, minek folytán könnyen belekapaszkodnak a ruhába vagy az állat bundájába. A kis bojtorján virágfejecskéi cseresznyenagyságúak, többedmagukkal fürtté csoportosulnak s a virágfejek gallérja gyengén pókhálós-gyapjas és vöröses színű. Maguk a virágok aprók, keskeny csőhöz hasonlók, pirosak. A bojtorján július és augusztus havában virágzik, néha még szeptemberben is.

Előfordulása:

A közönséges vagy keserűlapu és a kis bojtorján nálunk az egész országban utak szélén és parlagokon terem. A pókhálós bojtorján hasonló helyen, de inkább csak a dombos és hegyes vidéken nő, ellenben az Alföldön ritka. Ázsiában éppúgy megterem, mint Amerikában vagy Európában, ahol utak mentén és kevésbé művelhető talajon úgyszólván mindenütt meg találjuk.

Bojtorján gyökér használata:

Mind a három bojtorján gyökerét gyűjteni szokás, mind a három faj gyökerét egyformán használják a gyógyászatban s a gyógyárukereskedésben nem tesznek különbséget. A szárított bojtorjángyökér kereskedelmi czikket képez, melyet radix bardanae-nak nevezik. Gyökere húsos, sötétbarna, belül sárgásfehér színű; illanó olajat, nyálkás és keserű anyagot, valamint inulint tartalmaz. A bojtorján gyökerét oldó és vértisztító orvosságnak használják, köszvény és bőrbajok ellen. A decoctum lignorum v. faforrázatnak alkotórészét képezi, melynek vizelet hajtó és izzasztó hatása van.

Hatóanyaga:

Csersav, inulin, cukor, nyálka

Szedése:

A bojtorjángyökeret ősszel (kora tavasszal vagy késő ősszel) kell kiásni, meg kell tisztítania földtől, piszoktól s le kell vágni róla a leveleket és szárakat. Legjobb a vénebb (3 éves) töveket kiásni, mert azok gyökere legvastagabb. A vastag gyökereket hosszúkban felvágjuk és vagy ponyván a napon, vagy fűtött helyiségben megszárítjuk. A szárított lapugyökér kívül feketésbarna, belül fehéres színű, hosszában ránczos felületű, kemény, majdnem szarunemű. A keménnyé megszáradt lapugyökeret zsákba csomagoljuk. 5 kg friss gyökérből lesz 1 kg száraz gyökér.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T18:00:57+00:00 által|
Go to Top