Kapcsos korpafű - Lycopodium clavatum

Kapcsos korpafű – Lycopodium clavatum

Kapcsos korpafű leírása:

Lycopodium clavatum

(Farkasnyom, farkastalp, földifenyő, földönfolyó fenyő, földönfolyó moh, kapcsos moh, kutyalánc, medvetalp)

Korpafűfélék – Lycopodiaceae

A korpafű évelő növény. Szára a mohos földön messzire kúszik, 1 méter hosszúra is nyúlik, lefelé vékony, szálas gyökereket, felfelé pedig arasznyi magas felálló, egynyári, zöld szárakat hajt. E szárak villásan ágaznak el és apró levelekkel sűrűn be vannak borítva. A levelek 3—4 mm hosszúak, szálasak, világos v. sárgászöld színűek, igen sűrűn állnak a száron és szárnemű hegybe végződnek. A kúszó száron valamennyi levél felfélé irányult, a felálló ágakon lévők pedig elállók és felfelé görbültek. A szár fiatal oldalágaiból hosszúnyelű füzérek nőnek ki.

Egy nyélen rendesen két vagy több füzér szokott állni. A füzér apró, sűrűn egymás mellett lévő pikkelylevelekből áll, melyek belső oldalukon egy-egy sárga port fejlesztő zacskót viselnek. Ezen apró zacskók vese alakúak, érett korukban felhasadnak s a bennük keletkezett sárga port kiszabadítják. Ez a sárga por a korpafű szaporodására szolgál,ezért spórapornak nevezzük. A spórák tehát halványsárga színű, könnyen tovaszálló lisztes port képeznek. A korpafű is a virágtalan növények közé tartozik, melynek nincsen virágja, hanem spórák útján szaporodik. A korpafű spórájának az a legnevezetesebb tulajdonsága, hogy ép állapotban nem nedvesedik át, azért használják egyes fizikai kísérletek megejtésére, továbbá bűvészmutatványokra. Ezen tulajdonsága onnét ered, hogy a spóra felületét, mely finoman recézett, még egy finom hártya is borítja, mely nem engedi az átnedvesedést. Ha ez a finom hártya elkopik, akkor már átnedvesíthető a spórapor.

A korpafű előfordulása:

A korpafű hegyvidékek erdőségeiben, leginkább a fenyvesekben (600 m felett), a hegyi és alhavasi tájon, az erdő szélén, tisztásain és útjain található. A homokos talajt kedveli és előfordul tőzeglápokon is. A havasokon felhatol az erdőöv felső határáig. Jobbára csak szórványosan akadunk rá. Közép és Észak-Európában, Orosz-Ázsiában, Észak-Amerikában a száraz fenyvesekben található (az indiánok is használták), nedves réteken. Ausztrália és Óceánia kivételével az egész Földön megtalálható. Hazánkban a magasabb hegyvidékek fenyveseiben és erdőszélein úgyszólván mindenütt megterem. Több alfaja és változata ismert.

Kapcsos korpafű gyógyhatása:

A gyógyászatban a korpafű spóraporát lycopodium név alatt használják. Korpafűmagnak, boszorkány lisztnek, pulvis vagy semen lycopodii-nak is nevezik. (Valószínűleg azért, mert régebben istállók ajtajára akasztották, hogy távol tartsák a boszorkányokat) A korpafűmag finom íz és szag nélküli por, mely a vízen úszik, vízzel nehezen keveredik, mert felülete nem nedvesedik át.

Meggyújtva lobbanó lánggal ég, ezért tűzijátékra (görögtűz) használták. A spórákat tűzbe dobva hirtelen lobbanás és füst keletkezik, ezért cirkuszokban, színházakban pirotechnikai kellékként is elterjedt.

A gyógyászatban egyrészt belsőleg (hólyagbaj, hasmenés, csúz és görcs ellen), másrészt pilulák beporozására, labdacsok készítésére használják, hogy azok össze ne ragadjanak, továbbá hintőpor, sárga hintőpor gyanánt szolgál, mellyel a csecsemők felmart helyeit beporozzák.

Használták még: köszvény, reuma, aranyér, álmatlanság, májgyulladás (májregeneráló), éjszakai légszomj, vesekő és hólyaggyulladás, daganatos betegségek ellen, valamint bőrgyógyászatban, vese- és epehomok kihajtásra.

Szirupját mély és hurutos köhögésre fogyasztják.

A korpafűmagot sokszor hamisítják pl. virágporral, kénnel, gipsszel, homokkal és egyéb anyagokkal. Leginkább a fenyő, mogyoró és egyéb, fák, azonkívül a gyékénybuzogány virágporával hamisítják.

Test- és hajhintőporok alkotórésze, vízzel lenyelve vizelethajtó és krónikus székrekedés ellen is használatos.

Naponta csak egy csészével javallott éhgyomorra (májcirózis és májbetegségek esetében napi 2 csésze), fogyasztás után 1 órával szabad étkezni, 1 kávéskanál – 2-2,5 dl vízzel leforrázva, negyedóra eltelte után fogyasztható, édesítése kizárólag mézzel.

Hasmenésre hajlamos személyek óvatosan használják, mert bélgörcsöket okozhat. 2 hétnél hosszabban tartó ivása nem javasolt! Erős hatása miatt orvosi felügyelet mellett ajánlott a fogyasztása! Kúra ideje alatt szigorúan tilos az alkoholfogyasztás!

Külsőleg ülő- és lábfürdőt készítettek belőle, utóbbi a láb görcseit enyhíti, előbbi hólyagfájdalmakon segít.

Korpafűpárna: 100-300 gramm szárított korpafüvet párnába kell tölteni (mérete a testrész és fájdalom nagyságától függ) és a fájó testrészre kell helyezni.

A kapcsos korpafű szedése:

A korpafű spórái július—augusztus havában érnek meg, szórja szét. Ezért a korpafűmagot ebben az időben, legkésőbb szeptember havában kell szedni. Legjobb azt közvetlenül teljes érése előtt megtenni. Szedéskor a korpafű nyeles füzéreit ollóval levágjuk és a füzéreket valami edénybe vagy szelencébe gyűjtjük, hogy az értékes pora ki ne szóródjék. A szedett füzéreket lapos tálakon szétteregetjük, és a napra kitesszük teljes beérés és megszáradás végett. Ha teljesen megértek a spórák, jól kirázzuk és kikopogtatjuk a spóraport a spóratartó zacskókból. Az így nyert spóraport azután kitisztítjuk a szár- és levélmaradványoktól s a port lisztszitán átszitáljuk, mert a spórapor között semmiféle idegen résznek nem szabad lennie. Szállításához jól záró dobozt vagy papírzacskót használjunk.

Szárát ne szedjük, mert mérgező!