Hasznos földi tömjén – Pimpinella Saxifraga

Hasznos földi tömjén leírása:

Pimpinella Saxifraga L.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: Rákfark, Libafű, Baba-íre, Csaba-íre, Kősuróánizs)

Ernyősök – Umbelliferae

A hasznos földi tömjén évelő növény, kitelelő gyökere orsóalakú, vastag karógyökér, mely felső részén 3 cm. vastag lehet és igen-mélyen, néha 30 cm.-re is egyenesen lehatol a földbe. Gyökere halovány sárgásbarna vagy feketés színű, belseje fehér és tejnedvet tartalmaz, mely a levegőn megbarnul. Szára kerek, kopasz, legfeljebb alsó részén finoman szőrös, 20 legfeljebb 70 cm. magas, de többnyire alacsonyabb. Felső része igen ágas és majdnem levéltelen, minden ága virágzatot visel. Levelei kétfélék, főállásúak és a száron lévők. A főállásúak hosszú nyelűek, 25 cm.-nyire megnőnek, tövük hártyás hüvelyt képez, lemezük páratlanul szárnyas t. i. közös nyélen 3—7 pár és a végén egy páratlan levélke van. E levélkék nyeletlenek, többnyire tojásdadok, néha lándzsásak, fűrészes szélűek, néha mélyebben behasítottak. A száron csak gyéren van levél s ezek sokkal kisebbek, mint a tőállásúak, keskeny sallangúak, de a hüvelyük aránylag nagyobb, s a legfelsőbb levél már csak a hüvelyből áll, melynek csúcsán 3—5 kis szelvény jelzi a levéllemez nyomát. Virágai igen aprók, fehérek és úgynevezett összetett ernyőket képeznek.

A földi tömjénnek egyik faj változata a fekete földi tömjén (var. nigra Willd.), mely abban tér el a rendestől, hogy dúsabb növésű, felső része szürkés szőrözető és a gyökér tejnedve a levegőn megkékül, utóbb azonban az is megbárnul.

Másik faj a nagy földi tömjén (Pimpinella magna L.), mely amattól azáltal tér el, hogy szára éleit, mélyen árkolt, barázdás, sokszögletű, kopasz és leveles. Levelei nagyobbak, mint az előbbiéi, szára 30—120 cm. magasra nő. Virágai szintén fehérek, de az alhavasi tájban termőké piros színű szokott lenni (forma rubra). A hasznos földi tömjén júliustól szeptemberig, a nagy földi tömjén pedig júniustól szeptemberig virágzik.

Előfordulása:

A hasznos földi tömjén réten, legelőn, szikár mezőkön, utak mentén, gyepes helyeken, dombok lejtőin, bokros helyeken és erdők szélén az egész országban el van terjedve és felhatol a hegyeken az alhavasi tájig. A nagy földi tömjén csak a hegyi és az alhavasi táj erdőségeiben terem, nevezetesen erdők szélén, cserjés, füves helyeken, főleg az ország északi és keleti részében. Piros virágú alakja is elég gyakran található a tátrai és erdélyi hegyekben. Egész Európában, főleg mezőkön, dombokon és száraz erdőkben.

Hasznos földi tömjén gyógyhatása, használata:

Mind a két földi tömjénnek a szárított gyökerét a gyógyászatbán radix pimpinellae név alatt használják. Gyökere u. i. mely illanó olajat tartalmaz, úgy mint az egész növény, erős, kellemetlen, zamatos bakszagú, íze pedig édeskés-zamatos, égetően csípős. A gyökér porát és forrázatát izgató szernek használják a gyomor elnyálkásodása ellen, továbbá az emésztés elősegítésére, a légző utak hurutja és gyulladása ellen.

Kivonatot és festvényt (tinctura és extractum Pimpinellae-t) készítenek belőle.

Hatóanyaga:

Pimpinellin, bensoesav, kevés illóolaj és cukor.

Termesztése:

A talajban nem válogatós növény termesztése magvetéssel történik március hónapban. A növény térszükséglete 25—30 cm. Egy katasztrális hold bevetéséhez 4—6 kg mag szükséges, mely 10—12 q gyökeret terem. ”

Szedése:

A földi tömjén gyökere tavaszszal szedendő, de azért ősszel is szedhető. E végből az idősebb tövek gyökerét ássuk ki. A kiásott gyökereket tisztítsuk meg a földtől, a levél- és szárrészektől és szárítsuk meg ponyván szellős árnyékos helyen. A földi tömjén a magyar gyógyszerkönyvben nincs megemlítve, de a németországiban fel van véve. Hazai gyógyszertárainkban tartják ugyan a földi tömjén gyökerét, de a kereslet nem nagy. A kereskedésbe kerülő földi tömjéngyökér 20 cm hosszú és 1,5 cm. vastag is szokott lenni. A száraz gyökér könnyen vágható, metszési lapján fája sárga, kérge fehér. Korlátolt mértékben értékesíthető. Ha teljesen megszáradt zsákba csomagolható.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények