Fekete bodza – Sambucus nigra

Fekete bodza leírása:

Sambucus nigra U.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: bodza, bodzafa, bodza bokor, bocfa, fái bodza, fa bodza, gyepü bodza, gyepű bodza, bojza, borzék, csete)

Bodzafélék – Caprifoliaceae

A fekete bodza, fa- vagy bokoralakú; ritkán nő 6 m-nél magasabbra, legfeljebb 9,5 m.-nyire. Törzsének kérge összevissza repedezett és szürkésbarna pikkelyek hámlanak le róla. Fájának bele nagy, puha fehér színű és az elszáradt ágakból könnyen kiválasztható. Ágai átellenesek, fiatal korukban eleinte; gyengén négyélűek és zöld színűek, később legömbölyödnek és szürkés kéregpárnával vonódnak be. Ágai átellenesen állnak, páratlanul szárnyasak t. i. rendesen 4—6 egymással párosán szemben lévő és egy páratlan végső levélkéből állnak. Az egyes levélkék rövidnyelűek, megnyúlt ellipszis alakúak, hegyezett végűek és fűrészes szélűek. A levelek felül sötétzöldek, visszájuk világosabb. A bodzafa leveleinek és zöld szárinak sajátságos kellemetlen, erős szaga és csípős keserű íze van, fehérek, igen aprókás nagy 10—15 cm átmérőjű sátorozó virágzatot képeznek. A virágzat egy rövidebb középen álló fő- és 4 hosszabb ágasabb oldalágból áll. Az összes virágok mind megközelítőleg egy vízszintes síkba érnek. Az egyes virágok aprók csak 4—5 mm átmérőjűek; sárgás-fehérek,erős hódító szagúak. A virágból fekete bogyó keletkezik, mely gömbölyű, húsos és szép piros nedvet tartalmaz. A bogyóban többnyire 3 kemény falú mag rejtőzik. A bodzafa júniusban virágzik és bogyói augusztusban kezdenek érni.

Előfordulása:

A fekete bodza hazánk egész területén található cserjésekben és bozótokban, leginkább községek belsőségeiben. Közép-Európában és Közép-Ázsiában igen ismert cserje.

Fekete bodza gyógyhatása, használata:

A fekete bodza virágait izzasztó teának használják és flores sanmbuci néven árulják; friss bogyóiból ízt főznek (roob sambuci vagy succus sambuci inspissatus), mely hashajtó hatású gyógylekvár. Szárított bogyóit is árulják fructus sambuci vagy grana actes név alatt. Úgy a bodzavirág, mint a bogyója igen keresett czikk. A bodzafa levelét is szokták izzasztó teának használni, a bodzagyökérteát pedig vízkórság ellen használják Ez utóbbiak azonban nem képezik a kereskedés tárgyát. Azelőtt a bodza kérgét is használták a gyógyászatban, ma azonban már nem. A bodzavirágnak sajátságos, erős, jellemző szaga van, kevés illanó olajat, cserző anyagot és gyantát tartalmaz. A fekete bodza virág teának erős izzasztó és vizelethajtó hatása van, a nélkül, hogy izgatna; vértisztítólag is hat és ezért tavaszi kúrának is isszák. A bodzavíz szintén izzasztó és hajtó hatású. Nedvével festik a vörös bort. A bodzavirág úgy az általános, mint a népies gyógyászatnak fontos növénye. Egymagában is használják tea készítéséhez s alkotórésze sokféle teának. Bogyókból izzasztó hatású gyógybort készíthető. Fürdő, öblögető, szájvízként is használják.  Mint festőnövényt ipari célra is használták. Kérgét a népi gyógyászatban féregűzőként is használták.

Hatóanyaga:

A virágok illóolajt, gyantát, vitaminokat, kálium sókat, szaponint, flavonoidokat (2-3% rutin, kvercetin, sambucin) szaponinokat (urzolsav)klorogénsav, 0,1-0,2%-ban ciánglikozidokat (sambunigrin),  és mézgás anyagot tartalmaznak. A termésben pedig szerves savak, almasav, ecetsav, zsírsavak, antocianinok (sambucianin), folsav, A-vitamin provitamin, B- és C-vitamin, vas, viasz, mézga, szőlőcukor, csersav, keserűanyag és gyanta található. A levélben cseranyagok, sambunigringlikozid halmozódhat fel.

Termesztése:

Tekintettel a fekete bodza nagy keresletére, termesztésével érdemes foglalkozni. Talajban nem válogatós (szikes, pangó vizes területek kivételével). Nitrogénben gazdag, jó vízgazdálkodású területeket szereti. Magvetés és fás dugványozás által szaporítható kora tavasszal. A növényeket legalább 1 méter távolságra kell egymástól elültetni, nagyobb területen érdemes a fácskákat 5-6 m-re sortávolságot, 3-3,5 m tőtávolságot tartani. Termesztésének az USA-ban vannak nagyobb hagyományai. Viszonylag kevés kártevője/kórokozója van, előfordulhat azonban a fekete levéltetű.

Szedése:

A bodzavirágot a virágzási időszak kezdetén kell szedni, a mikor a virágok még nem hullanak; ez nálunk többnyire május végére, június elejére esik. A nagy sátorozó virágzatot nyelestől együtt levágják és megszárítják. Szárításkor ügyelni kell, hogy színét lehetőleg megtartsa, mert a megbarnult bodzavirág értéktelen. Ha nedvesen szedjük a bodzavirágot, az könnyen megfeketedik. Ezért csakis száraz időben, a harmat felszikkadása után szabad a bodzavirágot szedni. A szedett virágokat ponyván a napon gyorsan szárítsuk meg. Hogy a virágok gyorsan száradjanak, azért csak vékonyan terítjük őket szét és sűrűn megforgassuk őket. (Tűző napon 1-2 nap alatt megszárad)

A virágzatokról szedés után levágják a vastag szárakat, mert ezek sok vizet tartalmazván, lassítják a virágok száradását és megrontják a virágkészletet. A bodzavirágot szellős padláson is meglehet szárítani, de ekkor legczélszerűbb a virágokat spárgára felaggatni. Esős időben fűtött helyiségben ponyván vagy zsinórra felfűzve szárítsuk meg a virágokat. 6 kg. frissből lesz 1 kg. száraz virág. A megszáradt virágokat később meg szokták tisztítani a nyelektől s e czélból átdörzsölik őket külön rostán, miáltal a kis virágok leválva nyelükről, áthullanak a rostán. Virágai össze nem cserélendők a földi bodza (Sambucus Ebulus) virágaival, mely utóbbi értéktelen s ettől főleg abban különböznek, hogy míg a fekete bodza virágzatának 5, addig a földi bodzáénak csak 3 főága van. A fekete bodza bogyóit érett korukban, szeptember-októberben szedjük szárával, amit később szárítás után távolítsunk el.

A bodza nyers vagy nem érett termésének fogyasztása hányingert, hányást okozhat! Hő hatására azonban ezeket a tüneteket okozó vegyületek lebomlanak!

 

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Galambosi Bertalan, 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről

Reader’s Digest, A természet fűvészkertje

Kolos-Pethes, Hazai gyógynövényeink