Fehér mustár – Sinapis alba
Fehér mustár leírása:
Sinapis alba
Keresztesek – Cruciferae
Negyedmétertől félméter magasságig megnövő egyéves növény. Szára hengeres, apró szőrökkel fedett. Levelei váltakozó állásúak és szárnyasán hasogatottak. Az egyes levélkék fogazottak. Virágai sárgaszínűek. A termése becő.
Előfordulása:
A mérsékelt földövi területeken; sok helyen termesztik és egyes helyeken elvadult állapotban is található.
Begyűjtendő része:
A magvait gyűjtik be és semen Sinapis alba néven hozzák a kereskedelmi forgalomba.
Hatóanyagai:
Sinalbin, glycosida, myrosin ensym, sinapin és körülbelül 30% zsíros olaj.
Termesztése:
Talajban nem válogatós, azonban legjobban tenyészik a meszes, vályogtalajban; — az éghajlat iránt sem kényes s a fagy iránt sem érzékeny. A mustár termesztéséhez a talajt ősszel fel kell szántani. A magvakat az előző évben trágyázott talajba 30—40 cm sortávolságra vetjük el. A vetőmagszükséglet kat. holdanként 5—6 kg. Termelési hozam kat. holdanként 4 — 5 q (mázsa) magtermés.
Gyűjtése és szárítása:
Fehér mustármag
A fehérmustár magvait teljes beéréskor, tehát akkor kell begyüjtenünk, amikor a magvak sárgaszínűek és a becőtermésük sárgásbarna színűek lesznek. A mustárt kaszával learatják és azután kévékbe kötve megszárítják. Megszárítás után a magvakat kipergetik.
Feldolgozása és értékesítése:
A fehérmustárt főképen zsíros olaja miatt termesztik. A gyógyászatban használata alárendelt jelentőségű.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk