Erdei fenyő
Erdei fenyő leírása:
Pinus sylvestris L.
(Régies vagy egyéb ismert nevei: burfa, fehér fenyő, tűlevelű fenyő, gyantás fenyő, fáklyafenyő, topolyafa, borovi fenyő, répafenyő, közönséges erdeifenyő)
Az északi féltekén elterjed, északi mérsékelt égövön honos nyitvatermők törzsébe és a fenyőfélék családjába tartozó faj. Fiatal rügyeit, gyantáját és kérgét is gyűjtik. Külsőleg és belsőleg egyaránt felhasználják, illóolajok, kozmetikumok gyártásánál.
Gyulladásgátló hatása régóta ismert, felső légutak gyulladása, hörgő- és húgyúti szervek gyulladása ellen használták. Antimikrobiális és fertőtlenítő, vizelethajtó, köptető és erősítő hatású. A rügyek szirupja és forrázatat légúti betegségek, influenza, hörghurut, gégehurut, köhögés ellenszere.
Külsőleg ízületi gyulladás, köszvény, reumás fájdalmak, asztma és inhaláláshoz, valamint fürdőkhöz használják.
A cikkben olvasható:
Előfordulása
Begyűjtendő része
Hatóanyagai
Tulajdonságai
Gyűjtése és szárítása
Feldolgozása és értékesítése
Fenyőfélék – Abietaceae
Nyitvatermők törzsén belül a fenyők rendjébe és a fenyőfélék családjába tartozó faj.
25—35 méter magas fa (elérheti akár az 50 métert is), törzsének átmérője az egy métert is eléri. Koronája kupolaszerűen terebélyes. Kérge cserepes, világosbarna, 4—6 cm hosszú tűlevelei kettesével állanak a törpe ágacskákon, félhengeresek, sötétzöldek és telelők. A porzós virágok kén-sárgák, barkaszerűek, termése toboz.
Tengerparti és havasi törpefenyővel azonos nemzetséghez tartozik. Az Alpok hegyein vadon növő fa, de termeszteni is lehet akár még hideg klímájú alföldi területeken is.
Előfordulása:
Az északi mérsékelt égövön. Hazánkban főképpen az északnyugati hegyvidékeken alkot erdőket, de egyebütt is ültetik. Általában az északi félteke hűvösebb klímájú élőhelyein, hegyvidékeken 2100 méter magasságig megtalálható. Európában, Észak és Elő-Ázsiában őshonos, Amerikába betelepítették. Magyarországon a feketefenyő vagy osztrákfenyő is megtalálható.
Begyűjtendő rész:
A 3—5 cm hosszú hengeralakú fiatal ághajtások képezik a kereskedelmi árut, melyet a forgalomban turiones Pini – (Pini turio) néven ismerünk. Gyantáják egész évben gyűjteni lehet, akár a kérgét, tűleveleit vagy a rügyeit. Rügyeket frissen érdemes felhasználni, gyantáját pedig a kéreg repedéseit késsel befágva gyűjthető, viszont vigyázzunk, ne károsítsuk meg a fát! A fiatal rügyek begyűjtési ideje március-április időszaka.
Erdei fenyő hatóanyaga:
Illóolaj, gyanta, monoterpén, szénhidrogének (alfa-pinén, béta-pinén), karbonsavas észterek, kamfén, mircén, pinikrin, diterpének (pimársavak), lignánok (pinorezinol), limonén, a tűlevelek friss illata a pinén nevű vegyületcsoportot tartalmazó illóolaj miatt van. Svédországban a fenyőtűteát C-vitamin tartalma miatt isszák. A Magyar Gyógyszerkönyv a bornil-acetát tartalmat határozta meg, mint fő illóolaj-komponenst.
Tulajdonságai:
Belsőleg:
Fertőtlenítő, antimikrobiális, vizelethajtó, köptető és erősítő. A rügyek szirupja és forrázatat légúti betegségek, felső légutak gyulladása, influenza, hörgőgyulladás, hörghurut, gégehurut, köhögés, húgyuti szervek gyulladása ellen használták. Gyulladásgátló hatása közismert. Nem ajánlott görcsökkel járó légúti betegségek esetében, mert előfordulhat, hogy súlyosbítja a helyzetet!
Köhögés, hörghurut ellen:
20 g rügy egy liter forrásban lévő vízhez adva, majd 10 percig áztatni, leszűrni és fogyasztható. Napi adag 4-5 csésze (főleg gégehurut esetében).
Külsőleg:
Tűlevelek és rügyek forrázata gőzölésre, ízületi gyulladás, köszvény, reumás fájdalmak, asztma, fizikai és pszichológiai kimerültség esetében hatásos. Fürdővízhez adva a forrázat tisztítja és illatosítja a bőrt, illóolaja különböző kozmetikumokban megtalálható. Illóolaját csak kellő óvatossággal és mennyiségben szabad bőrre használni, mert érzékennyé teheti.
Terebentintartalma serkenti a bőr vérkeringését. Az erdei fenyő törzskérgén ejtett bevágásokból szivárgó fenyőbalzsam, fenyőszurok vagy Terebinthina. A terpentinből (terpének) nyert illóolaj hatékony a reumatikus fájdalmak ellen. Fekvőbetegeknél a rendszeres bedörzsölés a felfekvések kialakulásának mérséklését csökkenti. A gyökerek kivonata pedig hajnövesztőszerek hatóanyaga.
Illóolajával pedig homlok- és arcüreggyulladást is kezeltek.
Erdei fenyő inhalálás, nátha és meghűlés esetében:
20 g rügyet egy liter forrásban lévő vízhez kell adni, majd ezzel a forrázattal naponta 3-4 alkalommal inhalálni.
Fürdőkhöz:
250-300 g szárított fenyőtűlevelet egy vászon vagy szövetzsákba kell tenni és ezt áztatni a fürdővízben. Másik megoldás, ha 250-300 g tűlevelet 2-3 liter forrásban lévő vízben áztatunk legalább 20 percig, majd ezt leszűrve a meleg fürdővízhez tölthetünk.
Gyűjtése és szárítása:
A begyűjtött hajtásokat, szellős árnyékos helyen kell megszárítani, s a száradási idő alatt a napfény közvetlen hatásának kitenni nem szabad.
Az erdei fenyő feldolgozása és értékesítése:
Az erdei fenyő ághajtásai, melyek a kereskedelmi árut adják, ma már kevésbé s inkább csak a népies gyógyászatban használtatnak. Nagy gyakorlati értéke van azonban az erdei fenyőnek ép’ úgy, mint a többi fenyőfajtáknak az illóolajagyártás terén.
Az oleum Pini sylvestris-en kivül gyártják még belőle a közönséges terpentint (oleum terebinthinae communis), a fenyőkátrányt (pix liquida) és a fenyőgyantát (resina Pini).
Hazánkban a háború előtt és alatt szép fejlődésnek indult a hazai fenyőfajok kémiai ipari feldolgozása; — a háború után azonban megfoszttatván ezirányban is legértékesebb területeinktől — a megkezdett feldolgozás abbanmaradt.
Illóolajából, szappanok, fürdőhabot és fürdősókat is készítenek. Aromás leveleit potpuriba is keverik, a tobozokkal bort és sört is ízesítenek. Az erdei fenyő gyantája adja a híres görög bor a retsina aromáját. Az erdeifenyő fájának száraz lepárlásával (pirolízisével) nyerik a fenyőkátrányt.
A fenyőgyantát gyógytapaszok, ragtapaszok, kötszerek rögzítésére szolgáló ragasztófolyadék nyerésére használták, de a szappaniparban is. A tapaszok is okozhattak allergiát (bőrelváltozásokat az alkalmazás helyén és közvetlen környékén). Hegedűgyantának is használják.
Fenyőkátrányt hígabb oldatként kenőcsök, lemosószerek összetételében, gyógyszappanok formájában használták pikkelysömör, egyes ekcémák, a bőr zsírosodásának zavarai esetében.
A terpentinolaj ipari oldószer, gyógyászati felhasználásra alkalmatlan.
Forrás:
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Reader’s Digest, A természet fűvészkertje, ISBN:978 963 9562 01 1
Lesley Bremnes, Fűszer- és gyógynövények, ISBN:963 545 041 9
Házi füveskönyv – Vicky Chown&Kim Walker, ISBN:978-963-433-225-72
Alexandra, Gyógnövények kézikönyve, ISBN:978 963 297 946 5
Bernáth Jenő, Gyógy- és aromanövények, ISBN:963 286 258 9
Dr. Isépy István, Gyógynövények, ISBN:963 11 6369 5
Babulka Péter, Ismerjük fel a vadon termő gyógynövényeket, ISBN:963 9237 66 3
Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó, ISBN:963 684 124 1
Alexandra, Gyógnövények kincsestára, ISBN:978 963 357 507 9