fbpx
Édeskömény - édes ánizs - Foeniculum officinale

Édeskömény – édes ánizs – Foeniculum officinale

Édeskömény leírása:

Foeniculum officinale, Foeniculum vulgare

(Régi vagy más ismert nevei: édes ánizs, orvosi fénik)

Ernyősök – Umbelliferae

Az édeskömény déli Európa sziklás lejtőin vadon terem, nálunk termése végett “mívelik”. Termését fűszernek és gyógyszernek használják. Az édeskömény nagyon hasonlít a kaporhoz, az egész növény jellemző illatú. Az édeskömény 2—3 éves növény, de csak kevés tő éri el a 3.-ik évet, zord vidéken nem telel ki. Júliusban virágzik, termése augusztusban kezd érni. Érése nagyon egyenetlen, azért a korábban érő virágzatokat hamarább kell levágni, hogy ki ne peregjen.

Ha az összes édeskömény meg van érve, akkor lesarlózzák, kévékbe kötik és megszárítják. Azután kicsépelik és “megszelelik” a termést, miáltal az éretlenebb termékek az érettektől külön válnak és kétféle minőségű árut szolgáltatnak. A kitisztított terméseket a levegőn átszárítjuk s azután felzsákoljuk. Az édeskömény szalmáját fel lehet takarmányozni vagy pedig szeszfőzőben kifőzik, hogy a szesz kellemes zamatot kapjon tőle. Az édeskömény ugyanolyan helyen termeszthető, ahol az ánizs megterem. Termése fructus foeniculi néven szerepel a gyógyászatban. Az egyes terméskék 5—8 mm hosszúak és 2—3 mm vastagok, barnás szürkék, bordás és barázdás felületűek, dörzsölve kellemes illatú, édes ízű, rágáskor kissé csípős.

A édeskömény termése illanó olajat tartalmaz és a gyógyászatban görcsöt csillapító és ízt javító szernek, továbbá az emésztési szervek erősítésére használják, belőle állítják elő a fénikolajat (oleum foeniculi), a fénikvizet (aqua foeniculi) és a fénikszörpöt (syrupus foeniculi) s gyógyteához is hozzákeverik. A féniket különösen a gyermekgyógyászatban alkalmazzák sűrűn. A fénikvizet a szem erősítésére is használják.

Az édeskömény előfordulása:

A Földközi-tenger vidékén honos. Németországban, Dél- Franciaországban, Görögországban és hazánkban is termesztik és helyenként elvadult állapotban is előfordul.

Begyűjtendő része:

A termése, mely helytelen elnevezéssel semen foeniculi officinalis néven kerül a kereskedelembe. — Helyes elnevezése fructus foeniculi officinalis.

Édeskömény gyógyhatása, hatóanyaga:

Illóolaj, mely a termésében 2—6%-ig foglaltatik, zsír, keményítő és cukor.

Termesztése:

A napos fekvésű, mély rétegű, jól megmunkált, erőteljes vályogtalajt igényli. Az édesköményt mélyen felszántott talajba kell vetnünk, valamely kapas elővetemény után. A vetési időszak rendszerint június-július hónapban van, de vetik ősszel is a takarmányrozzsal együtt 30—50 cm sortávolságra. A fejlődő növényt, többszöri kapálással a gyomtól megvédj ük. Vetőmagszükséglet kát. holdanként 10 kg. Termelési hozam egy kát. holdon 7 — 8 q.

Gyűjtése és szárítása:

Az édeskömény aratását akkor kezdjük meg, amikor a magvak bámulni kezdenek. Aratása és szárítása teljesen úgy történik mint az ánizsé.

Feldolgozása és értékesítése:

Használata főképpen a gyermekgyógyászatban kitérjedt, ahol teák és szirupok készítéséhez használják. Ezenkívül illóolaja nagyon értékes, úgy a gyógyászatban mint a likőrgyártásban.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-04-08T22:34:35+00:00 által|
Go to Top