Benedekfű – Cnicus benedictus

Benedekfű leírása:

Cnicus benedictus L.

Fészkesek – Compositae

Körülbelül félméter magas egyéves növény. Ötélű szára van, mely alul serte, felül pedig mirigyszőrökkel borított. A levelek hosszas lándzsaalakúak, öblösen szeldeltek és az egyes szeletek tüskésen fogasak. Az egyes virágok sárga színű virágzatot képeznek. Hengeres, kissé görbült, barna színű kaszattermése van.

Előfordulása:

A Benedekfű hazája Elő-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban ma már több helyen termesztik.

 

 

Begyűjtendő része:

Az egész földfeletti virágzó növényt gyűjtik be, közvetlenül a virágzás előtt, a virágzás rendszerint június hó végén, július hó elején végződik be.

Hatóanyaga:

Értékes hatóanyaga az illóolaja, mely 1,3— 1.5%-ig foglaltatik bent. Ezenkívül cnicinnek nevezett keserűanyagot tartalmaz.

Gyűjtése és szárítása:

Közvetlenül a virágzás előtt levágják a virágos szárakat és azokat árnyékos, szellős helyen kiterítve szárítják meg. A Benedekfű egyévben kétszer, sőt háromszor is kihajt és így a begyűjtést késő őszig lehet folytatni.

Termesztése:

A talajban nem válogatós növénytermesztése magvetés útján történik. A magvakat március-április hónapokban kell elvetni 50 cm sortávolságra. Egy kat. hold bevetéséhez 5 kg magra van szükségünk. A termelési hozam kat. holdanként 10 q (mázsa) herba.

Feldolgozása és értékesítése:

A gyógyszeriparban kivonatot készítenek belőle, ezenkívül főzet, por és labdacs alakjában alkalmazzák belsőleg, úgy az ember, mint az állatgyógyászatban. Külsőleg is használják kenőcs alakjában.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk