Benedekfű leírása:
Cnicus benedictus L.
Fészkesek – Compositae
Körülbelül félméter magas egyéves növény. Ötélű szára van, mely alul serte, felül pedig mirigyszőrökkel borított. A levelek hosszas lándzsaalakúak, öblösen szeldeltek és az egyes szeletek tüskésen fogasak. Az egyes virágok sárga színű virágzatot képeznek. Hengeres, kissé görbült, barna színű kaszattermése van.
Előfordulása:
A Benedekfű hazája Elő-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban ma már több helyen termesztik.
Begyűjtendő része:
Az egész földfeletti virágzó növényt gyűjtik be, közvetlenül a virágzás előtt, a virágzás rendszerint június hó végén, július hó elején végződik be.
Hatóanyaga:
Értékes hatóanyaga az illóolaja, mely 1,3— 1.5%-ig foglaltatik bent. Ezenkívül cnicinnek nevezett keserűanyagot tartalmaz.
Gyűjtése és szárítása:
Közvetlenül a virágzás előtt levágják a virágos szárakat és azokat árnyékos, szellős helyen kiterítve szárítják meg. A Benedekfű egyévben kétszer, sőt háromszor is kihajt és így a begyűjtést késő őszig lehet folytatni.
Termesztése:
A talajban nem válogatós növénytermesztése magvetés útján történik. A magvakat március-április hónapokban kell elvetni 50 cm sortávolságra. Egy kat. hold bevetéséhez 5 kg magra van szükségünk. A termelési hozam kat. holdanként 10 q (mázsa) herba.
Feldolgozása és értékesítése:
A gyógyszeriparban kivonatot készítenek belőle, ezenkívül főzet, por és labdacs alakjában alkalmazzák belsőleg, úgy az ember, mint az állatgyógyászatban. Külsőleg is használják kenőcs alakjában.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk