Apró csalán – Urtica urens

Apró csalán leírása:

Urtica urens L.

Csalánfélék — Urticaceae

Az aprócsalán negyedmétertől háromnegyed méterig megnövő egyéves növény. Minden levél hónaljában két füzér ered, melyeken a porzós és termős virágok keverten állanak.Füzérkéi rövidebbek, mint a levél nyele.

Előfordulás:

Gyomként utak mentén, továbbá kavicsos és homokos helyen úgyszólván az egész földkerekségen. Hazánkban parlagokon, utak szélén, irtásokban, erdőkben, — legjobban kedveli az ákácos erdőket, ahol nagy táblákat is alkot.

 

Begyűjtendő része:

Levele, mely folia Urticae néven kerül a kereskedelembe.

Hatóanyaga:

Chlorophyll, zöldszínű festékanyagon kívül, egy alkaloida és egy glycosidavegyület van benne.

Gyűjtése és szárítása:

A levél gyűjtése történhetik oly módon, hogy a növény földfeletti részét sarlóval vagy kaszával levágjuk, s arról a leveleket egy ruhadarabba burkolt kézzel fosztjuk le; történhetik azonban úgy is, hogy ruhával beburkolt kézzel fosztjuk meg leveleitől az álló szárat. A begyűjtött levelet szellős padláson szárítják, de lehet napon, csakhogy akkor jóval világosabb színű lesz. Tavasszal a fiatal zöld hajtásokat szedik és megszárítása után teát készítenek belőle.

Termesztése:

Teljesen felesleges, mert a vadontermő mennyiség mindenkor kielégíti a szükségletet.

Feldolgozása és értékesítése:

A népgyógyászatban már régebb idő óta használják köszvény ellen, újabban mind általánosabbá válik gyógyászati használata. A festékiparban chlorophyllt készítenek belőle és mint ártalmatlan zöld festőszert használják. Szárát, illetve rostját szövet készítésére használják.

Előfordulása
Hatóanyaga
Gyűjtése
Termesztése

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk