Apró bojtorján leírása:
Agrimonia Eupatoria
(Régies vagy egyéb ismert nevei: közönséges párlófű, bojtonjános párló, királyné-asszony káposztája, patikai párlófű)
(Helyesen: apróbojtorján)
Rózsafélék – Rosaceae
Negyedmétertől csaknem egyméterig megnő, évelő növény. Szára mirigyektől pontozott. Levelei fonákján sűrűn szőrösek, hosszúkások, vagy tojásdadok, bevagdalt fűrészesek. Aranysárgaszínű virágjai hosszú fürtökben fejlődnek. A csésze csöve a terméssel összeforrad és horgas seriéivel úgy az állatok szőrébe, mint az ember ruhájába kapaszkodik.
Előfordulása:
Észak-Amerikában, Észak-Ázsiában, Európában nagy mennyiségben található. Hazánk száraz, homokos területén, utak mentén, cserjés erdők szélén terem.
Begyűjtendő része:
A növény földfeletti virágzó részét gyűjtik és mint herba agrimoniae kerül a kereskedelembe.
Hatóanyaga:
Cserzőanyagok.
Apró bojtorján gyűjtése és szárítása:
A június-július hónapok között virágzó növény földfeletti részét sarló vagy kés segítségével elvágják és szárítás céljából . — a közvetlen napfény kizárása miatt — szellős padláson megfelelő vastag rétegben szétteregetik.
Apró bojtorján termesztése:
A talajban egyáltalán nem válogatós növény; termesztése magvetés vagy tőosztás útján történik. A növény térszükséglete 40 — 50 cm, egy katasztrális hold betelepítéséhez 250 gr mag, illetve 30.000 darab palánta szükséges. Egy katasztrális hold hozama 10 — 12 q (mázsa) leveles szár. Mint elsőrendű mézelő növény a méhészek számára fontossággal bír, mert virágzása azon időben is tart, amidőn a tarlóvirágok már fogytán vannak.
Feldolgozása és értékesítése:
Az általános és a népies gyógyászatban egyaránt használatos.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk