fbpx

Ánizs – Pimpinella anisum

Ánizs - Pimpinella anisum

Ánizs – Pimpinella anisum

Ánizs leírása:

Pimpinella anisum

(Bécsi kömény)

Ernyősök – Ubelliferae

Az ánizs Egyiptomból és Syriából származó egynyári termesztett fűszernövény, melynek, termését fűszernek és likőrkészítésre használják, azonkívül pedig a gyógyászatban fructus anisi és anisum vulgare név alatt szerepel. Belőle állítják elő az ánizs olajat (oleum anisi). Az ánizs terméskéi körteidomúak, legfeljebb 5 mm hosszúak, 3 mm szélesek és felismerhetők jellemző zamatjukról, melyet akkor érzünk, ha ujjunk között kissé megdörzsöljük.

Íze édes, rágáskor kissé csípős. Az ánizs a melegebb éghaljatot szereti, s azért leginkább a bortermő vidéken sikerül a termesztése. Az ánizs igén egyenlőtlenül érik, azért aratás előtt, az előzőleg beért terméseket ki kell vágni, hogy ki ne peregjenek. Az aratással pedig addig várnak, míg a későbben érő termések is beérnek. Az ánizs augusztusban érik. Az ánizst lesarlózzák kévékbe kötik és napon, padláson vagy csűrben megszárítják, azután kicsépelik és kitisztítják. Az ánizst esőtől óvni kell, mert könnyen megfeketedik és értékéből veszít.

Előfordulása:


Eredeti hazája a Földközi-tenger vidéke, termesztése nagyon kiterjedt s különösen Orosz-, Spanyol-, Görög- és Németországban termesztették nagyban.

Begyűjtendő rész:


A magvakat gyűjtik be, melyek helytelen elnevezéssel, — fructus anisi vulgaris helyett — semen anisi vulgaris néven jönnek a kereskedelembe.

Hatóanyaga:


Illóolaj, melyből 1%—6%-ot tartalmaz, ezenkívül zsíros olaj van benne.

Ánizs termesztése:

A széltől védett, napos fekvésű, középkötött talajban tenyészik legjobban, — legcélszerűbb kapásnövény után termeszteni. A területet, ahol termelni szeretnénk, az előző évben meg kell trágyázni. Az ősszel mélyen felszántott és kora tavasszal porhanyított területen legkésőbb március hónapban vetjük el a magot 30—40 cm sortávolságra. Legalább kétszeri kapálást igényel, és arra kell ügyelnünk, hogy a gyomtól tisztántartsuk. A vetőmag szükséglet kát. holdanként körülbelül 8 kg. Termelési hozam kát. holdanként 4—5 q száraz termés.

Gyűjtése és szárítása:

A magvakat teljes megérésükkor azonnal be kell gyűjteni, mert azok könnyen kiperegnek. A learatott növényt kévékbe kötve megszárítjuk és azután pergetjük ki. A begyűjtésénél, — mivel a magvak egyenetlenül érnek be — a középső virágok ernyőit érésükkor kivágják és külön szárítjuk meg, hogy a megért magvak ki ne peregjenek. Különösen ügyeljünk az ánizsnál arra, hogy aratáskor, vagy feldolgozás közben nedvesség ne érje, mert könnyen megfeketedik és ezáltal az áru sokat veszít értékéből.

Az ánizs feldolgozása és értékesítése:

Az ánizs magvait a gyógyászatban eredeti alakjukban és porítva hozzák forgalomba. Egész állapotukban főképpen teakeverékeknek képezi alkotórészét. Illóolaja úgy a gyógyászatban, mint a likőrgyártásban keresett cikk.

Előfordulása
Hatóanyaga
Gyűjtése
Termesztése

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T16:02:08+00:00 által|
Go to Top