Cickafark – Achillea millefolium

Cickafark részletes leírása:

Achillea millefolium L.

(Ismert vagy régies, népies nevei: közönséges cickafark, orvosi cickafark, egérfarkú, cziczkóró, cickóró, csontvirág, jánosfű, ezersallangú egérfark, borbolya, cickafarka, cickafarkkóró, egérfarka, egérfarkú fű, ezerlevelű fű, százlevelű fű, patikai ezerlevelü fű, pulyka fű, pézsmatő, pezsinató, borbolya, achilles-fű, hasfájásfű, szűzfű)

Fészkesek – Compositae

A cickafark évelő növény. Szára a földben tova terjeszkedik és kitelelve évente egynyári zöld hajtásokat bocsát, 15-30 cm magas, néha azonban 1 méternyire is megnő; felálló és puhaszőrű. Levelei kétszeresen szárnyasak és puhaszőrűek. Levelének körrajza hosszúkás lándzsa alakú és nagyon sok finom sallangra fel van osztva, a levél gerincén v. főbordáján kétoldalt szárnyasán hasogatott levélkék sorakoznak, melyek czimpái megint szárnyasán hasogatottak, a végső czimpák hegyesek. A szár tetején áll a sátorozó virágzat, mely sok apró virágból áll. A virágok kis fejecskéket képeznek, melyek úgy helyezkednek el, hogy majd mind egy síkba kerülnek, miután az alsó ágak hosszabbak, a felsők pedig rövidebbek.

Előfordulása:

A cickafark igen közönséges növényünk, mely az egész országban elterjedt. Réteken, legelőkön, gyepes helyeken, utak mellett, mezsgyéken és kertekben, erdők szélén mindenfelé található. Főképpen Európában és Észak-Amerikában, Ázsiában, de a világ minden táján  előfordul.

Cickafarkfű gyógyhatása:

A cickafark virágai, levelei és fiatal ágai keserű és cserző anyagot, továbbá illanó olajat tartalmaznak. A növényből 3 fajta drogot lehet előállítani, a virág- (millefolii flos) ,fű- (millefolii herba)  és levéldrogot (millefolii folium). Régóta használják a cickafarkat a gyógyászatban (egyes leírások szerint már 3000 éve!), még pedig az emésztőszervek és nyálkahártyák, továbbá kelések gyógyítására. A virágzás idején szedett, de a szártól lefosztott leveleit megszárítva herba hillefolii név alatt árulják és főleg vértisztító szerül használják, A leveleknek frissen kisajtolt nedvét, valamint a fiatal levetek forrázatát tavasszal inni szokták (tavaszi kúra).
A szétzúzott friss leveleket, valamint a szárított virágokat székfűvel keverve és megnedvesítve eloszlató meleg borogatásokra használják.

 

Leggyakrabban csakis a virágzatát használják, máskor a virágzatát a levelekkel együtt, néha pedig csak a leveleket. Kivonatot (extractum millefolii) is készítenek a cickafarkból. Keserű, emiatt régebben komló helyett használták a sörgyártásban.

A levéldrog kékolajat és azulént nem tartalmaz, az orvosi cickafark és az alakkörébe tartozó (morfológiailag minimálisan eltérő) fehérvirágú fajok tartalmaznak cickafarkolajat, azulénes kékolajat. A sárgás, rózsás, lilás színű virágok egyike sem (ellentétben a népi megfigyeléssel).

Az illóolaj 8-10%-a azulént tartalmaz, az olajjal gyulladást megszüntető kenőcsök, szem kezelésére, arckrémek, bőrápolók készülnek. (100 g szárított növénynek legalább 0,3% illóolajat kell tartalmaznia) A cickafark teája étvágyjavító, emésztés serkentő, görcsoldó, epe- és májfunkciókat elősegítendő, menstruációs zavarokat megszüntető, húgyszervi (vesekő) és légzőszervi bántalmakat gyógyítja, vérnyomáscsökkentő, visszértágulás, gyomor- és bélhurut valamint prosztatabántalmak ellen is ajánlják.

Külsőleg fogíny-, szem- és gyulladásokra borogató- és öblögetőszer és orrvérzésre is. Egymagában és más növények drogjaival, keverékekben használatos.

Flavonoidjai segítik a bélgázok távozását, csillapítják a görcsöket, a keserűanyagok a bélfalak működésére,  luteolin pedig a menstruációs fájdalmakra hat. Achillin és azulén a nyálkatermelés, baktérium- és rovarölő, enyhe összehúzó hatással.

Achilleát a legendás görög hősről, Akhilleuszról kapta nevét, a trójai háborúban sebtisztításra és vérzéscsillapításra használták, a druidák időjárásjóslásra alkalmazták és szerencsehozónak tartották, az ajtó fölé akasztották, hogy a betegség távol maradjon. A kínaiak ötven egyforma szárított cickafarkfűszárat dobtak a levegőbe és a leesett, kialakult mintázatból jósoltak. A mezők „jódjaként” is ismert növényt az első világháborúban sebek kötözéséhez is használták (Dioszkoridész katonaorvos is ajánlotta).

Külsőleg reuma, aranyér (ülőfürdő – Hippokratész is ajánlotta) és medencetáji fájdalmakra használták, de ekcéma, bőrviszketés, sebek kezelésére, valamint kötőhártya-gyulladás esetén is. Ülőfürdő esetén 100 g száraz növény 20 liter meleg vízhez javasolt.

Anno a kenőcsöt úgy állították elő, hogy az összetört növényt zsírral keverték össze és ezt használták nehezen gyógyuló, gennyes sebek, bőrfertőzések, égési sebek kezelésére.

Régebben keresett gyógynövény volt, s mint ilyen a gyógyszerkönyvben is hivatalos szerként szerepelt. Ma már csupán egyes speciális teakeveréknek alkotórésze s a népies gyógyászatban és bizonyos esetekben a homeopátiában használják vértisztítóul. Kozmetikai készítmények gyakori összetevője. Japán tudósok leukémiás egereket vizsgáltak,  achillin-nek a daganatellenes hatását.

A levelek nedve sebtisztításra alkalmas, elállítják a vérzést kisebb vágások esetén. Fiatal és zsenge levele régebben népszerű zöldség volt és tavaszi levesekbe, salátákba és fehér szószokban használták enyhe ánizsos íze miatt. Kisebb mennyiségben, mert nagyobb mennyiségben elfogyasztva toxikus! Várandós és szoptatós anyák kerüljék fogyasztását!

Kisebb zsákocskákba téve távol tartja a molyt és egyéb rovarokat. Magjait régebben bor tartósításához is használták, hogy kis tasakkal tettek a hordó belsejébe (gombásodás elleni hatás).

Bőrrel érintkezve irritációt és kiütéseket okozhat! Ekkor nem szabad semmilyen formában alkalmazni! Friss növénnyel kezelt testfelület ne érintkezzen napfénnyel! (Vizelet elváltozhat sötétbarnává, ez természetes jelenség)

Cickafark tea:

1 kávéskanál (3-4 gramm) szárított növény 2 dl forrásban lévő vízhez adjuk és 15 percig áztatjuk. Napi adag 3-5 csésze, kúraszerűen 1-2 csésze ajánlott.

Virágának teájának fogyasztása segít az akné, cellulitis leküzdésében. Teája lázcsillapító, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, emésztésjavító, vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő.

Cickafarkfű hatóanyaga:

Aconitsav, azulén, achillein (szeszkviterpénlakton), foszfor, mész, klór, vas, kén, nátrium, magnézium, szalicilsav,  kálium, keményítő, csersav, glukaloid, luteolin, keserűanyag, konitsav, aszpargin, acet-észterek, gyanta, zsírosolaj illóolaj, ez utóbbi főképen a virágokban találhatók.

Több, mint 100 vegyületet tartalmazó illóolaja van: monoterpének, cineol (8%), szabinén, kámfor, linalool, szeszkviterpének, kariofillén, germakrén, biszabolol, kamazulén, elővegyületek: proazulének (achillicin), szeszkviterpén lakton, flavonoidok, fenolkarbonsavak, kumarinok, poliinek, betainek.

(Akár a kamilla proazulént tartalmaz)

Virágzatában: 0,1 – 0,55% illóolaj.

Leveleiben: 0,02 – 0,07% illóolaj.

Gyűjtése:

A cickafarkat június és július hónapban kell gyűjteni, a leveleit a szártól le kell fosztani és ponyván a padláson meg kell szárítani. A virágernyőket le kell csípni, hogy a tetejükkel együtt a szárrész ne haladja meg az 5-6 cm-es hosszúságot. A hegyes vidékeken sokszor rózsaszínű virágú cickafarkakra akadunk. A nép az ilyen rózsaszínű virággal bírót erősebb hatásúnak tartja, mint a fehér virágút. A száraz cickafarkot zsákba tömhetjük. 6 kiló friss levélből lesz 1 kg száraz levél. A növényi részeket szárításkor a napfény közvetlen hatásának nem szabad kitenni!

Biokertekben a komposzt aktivátoraként használják, segíti a komposztálás folyamatát. Szeretik a pillangók, zengőlegyek, fürkészdarazsak, katicák, akik segítséggel vannak a kártevők ellen. (Nagyon könnyen terjed/szaporodik) A kert „virágdoktora”, a gyökerének váladéka növeli a közvetlen közelében élő növényeket a betegségektől, legalábbis növeli az ellenállóságukat.

„Nagyon sok bajtól megkímélnék magukat a nők, ha néha a cickafarkfűhöz folyamodnának” Kneipp tisztelendő

Leírása
Előfordulása
Hatása
Tea
Hatóanyagai
Ülőfürdő
Gyűjtése

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Andreas Wacker, Gyógynövények a homeopátiában

Rápóti-Romváry, Gyógyító növények

Reader’s Digest, A természet fűvészkertje

Kim Hurst, A természet kincsei

Galambosi Bertalan, 88 színes oldal a fűszer és gyógynövényekről

Alexandra, Gyógynövények kézikönyve

Alexandra, Gyógynövények kincsestára

Kolos-Pethes, Hazai gyógynövényeink

Oláh Andor, Biofüzetek

Barbara és Peter Theiss, Erdők, mezők patikája

Isépy István, Gyógynövények