Ökörfarkkóró – Verbascum thapsiforme
Ökörfarkkóró leírása:
Verbascum thapsiforme
Régi vagy egyéb ismert nevei: ökörfarkkóró, ökörfarkvirág, királygyertya, gyapjúfű
Görvélyfűfélék – Scophulariaceae
Az ökörfarkkóró kétnyári növény. Az első évben, magról kelve, még nem hoz virágot, hanem csak tőállású, vastag, erősen gyapjas szőrű leveleket, melyek tojásdad alakúak, karélyos szélűek, csúcsuk pedig kihegyezett. A második évben szárba hajt, virágzik, magot hoz és azután elszárad. Szára egyenesen felfelé nő, úgy áll, mint a gyertya (azért nevezték »candela regium«-nak, vagyis királygyertyának). Szára nem igen szokott elágazni; eléri a két méter magasságot is.
Levelei szétszórtan állnak a a vastag száron; az alsók nyelesek, a felsők nyeletlenek, tojás- vagy fordított tojás alakúak, csipkés szélűek, hegyezett végűek. A levél lemeze a levél tövén túl a szárra is átmegy, vagyis lefutó és a szár két oldalán az alantabb következő levélig lehalad. Az ilyen szárat gatyásnak mondjuk. Szár és levél sűrű sárgásszürke szőrmezzel borított. A virágok a szár tetején. apró hosszúkás murvalevélkék által támasztva állanak és dús virágú 0,5 m hosszú fürtöt alkotnak.
A virágok igen rövid nyelűek, sűrűn állnak egymás fölött. A virág részei kívül van a zöld színű, ötczimpájú kehely; ezen belül a kanári sárga színű pán a, mely alul igen rövid csövet képez, felső része pedig kiszélesedő, kerek idomú és öt karélyú, de az egyes karélyok nem egészen egyformák A párta szélessége 25- 50 mm. A párta csövéhez oda van nőve 5 porzó. Ezek közül a felső 3 rövidebb és hosszú fehér gyapjútól feltűnően szakállas, míg az alsó kettő jóval hosszabb és kopasz.
A virág közepében van a magház, melyből toktermés keletkezik, utóbbi sok apró barna színű magot tartalmaz. A farkkórónak ezen leírt faján kívül még említendő a molyhos ökörfarkkórót (Verbascum Thapsus L.) és a szöszös ökörfarkkóró (V. phlomoides L.).
Előbbinek virágai kisebbek, amennyiben rövid tölcséridomú pártája csak 13—22 mm széles és kénsárga színű. Levelei szintén a száron lefutók. A szöszös ökörfarkkóró pártája 30—50 cm széles, kerek idomú, a levelei pedig csak igen rövid darabon lefutók a száron, a felsők alig lefutók. Egyébként igen hasonló e 3 ökörfarkkóró egymáshoz és mind a 3 fajnak virágait gyűjtik a gyógyászat czéljaira.
Bár mind a 3 fajnak egyforma az értéke, azért mégis legtanácsosabb a nagyobb virágú ökörfarkkóró virágait szedni, mert azok kiadóbbak. Az ökörfarkkóró július—augusztusban virágzik.
Előfordulása:
Az ökörfarkkóró hazánk északi és keleti részének hegyes vidékén, a molyhos farkkóró a keleti részek alantabb fekvésű vidékein fordul elő erdők szélén és patakok mentén, a szöszös farkkóró pedig az egész országban útak mentén, mezsgyéken, szántókon, parlagokon és legelőkön terem.
Az ökörfarkkóró egyes helyeken, pl. erdők irtásaiban tömegesen található, főleg homoktalajon. Szereti a napos, homokos és köves dombokat. Sokszor található kőbányákban, utakon, homokterületeken, kőhányásokon és törmeléken és a vasúti töltések lejtőit is benépesíti.
Mind az ilyen helyeken mesterségesen termeszthető s kivált a parlag, napos homokos helyeket lehetne a termesztésével hasznosítani. Legjobban díszlik a homokon és kavicstalajon. Magról nevelendő, melyet késő ősszel vagy korán tavasszal el kell vetni és csak le kell sulykolni, de nem befedni, mert igen apró és betemetve rosszul kél. Tavasszal megritkítandó és kigyomlálandó.
Kozmopolita faj, főbb elterjedés: Európa, Elő-Ázsia, Észak-Afrika, Észak-Amerika.
Drog:
• Verbasci flos (Ph.Hg.VIII.) – a molyhos, a dúsvirágú és a szöszös ökörfarkkóró szárított, kinyílt virágpártája
Hatóanyaga:
• 3-8% nyálka
• 1,5-4% flavonoid (rutin, heszperidin);
• 10% invertcukor
• kávésav-származékok (kávésav, ferulasav, protokatechusav)
• iridoidok (útifűben is van, sebgyógyító hatású)
• szaponinok
• karotinoidok (sárga színét adja)
• nyomokban illóolaj
• szterolok
Ökörfarkkóró gyógyhatásai:
Mind a 3 említett ökörfarkkórónak kellemes illatú sárga virágait gyűjtik és gondosan megszárítva flores verbasci név alatt árulják. Az öt osztatú, szép sárga színű pártája könnyen hull és ezért könnyűszerrel leszedhető.
A párta édeskés és nyálkás ízű illanó olajat tartalmaz és gyengén hódító voltánál fogva csillapítólag hat, miért is gyógyító teát készítenek belőle, melyet mellbaj és köhögés ellen szoktak használni. A nép is ugyanerre használja, azonkívül pedig még gyenge láz ellen is. Az ökörfarkkóró virágot még hurut, lélegzési nehézségek ellen és torokbaj gyógyítására való öblögető víz készítésére is használják. Alkotója különböző teakeverékeknek, így a species pectoralesnek alkatrészét képezi és híg kivonatot, az extractum Verbasci fluidum-ot állítanak elő belőle.
Hagyományos alkalmazásban:
• Felső légúti betegségek, pl. köhögés esetén, megfázásos, influenzás problémákra, reuma, hólyag- és vesebetegségek
• külsőleg bőrproblémákra, fülgyulladás és fülekcéma esetén
Preklinikai vizsgálati eredmények:
• Köhögéscsillapító (nyálkaanyagok) – nyálkahártya-bevonó
• Expektoráns (szaponinok) – mérsékli a felső légúti hurutos betegségek tüneteit
• Gyulladáscsökkentő (iridoidok, pl. aukubin)
• Antibakteriális (aukubin)
• Antivirális (A és B típusú influenza vírusok)
• Immunstimuláns (nyálkaanyagok)
Klinikai vizsgálati eredmények nincsenek, gyermekgyógyászatban is használatos kellemes íze, enyhe hatása miatt.
Átlagos napi adagja 3-4 g tea forrázatként.
Leveléből Észak-Amerikában az őslakos indiánok cigarettát sodortak asztma és hörghurut ellen. Főzete külsőleg allergiás bőrbetegségek, bőrgyulladás esetén alkalmazható.
Felhasználási formák:
• Köptető, köhögéscsillapító teakeverékekben (gyakran teakeverékek dekorálására) és szirupokban.
• Szőke hajat ápoló samponokban
• Likőrök ízesítésére
Ökörfarkkóró termesztése:
A talajban nem igen válogatós növény termesztése magvetéssel történik április-május hónapokban. A növény térszükséglete 50×60 cm s így egy kát. hold bevetéséhez 600 gr mag szükséges, melynek hozama (5—6 q virág) a második évben gyűjthető.
Gyűjtése, szedése:
Az ökörfarkkóró virágainak a szedése és szárítása nagyon érdemes, mert a szépen megszárított virágokat igen jól fizetik. Ezen virágok gyűjtése és szárítása azonban igen kényes, a legkényesebb valamennyi gyógyfű közül. A legcsekélyebb nedvesség u. i. megfeketíti a virágokat s ezáltal értéktelenekké válnak. Ezért igen nagy gondot kell a farkkóróvirágok gyűjtésére és szárítására fordítani. A farkkóróvirágnak szárítva is meg kell, hogy őrizze szép sárga színét, ha pedig nem vagyunk eléggé gondosak, akkor igen könnyen kárba vész fáradságunk.
A farkkóró virágait július és augusztus havában, derült, száraz , napos időben kell szedni, még pedig a déli órákban, amikor a harmat már teljesen felszáradt.
Tovább ne szedjük a virágokat naponta, mint délutáni két óráig, hogy a szedett virágokat még aznap meg is száríthassuk. A virágból csak a pártát, a rajta álló porzókkal együtt gyűjtjük, ellenben a kelyhet nem jó rajta hagyni, mert akkor csekélyebb értékű lesz az árú. A szedett virágokat azonnal, lehetőleg gyorsan meg kell szárítani a napon.
Ha a virágok szárítatlanul állnak más napig, akkor már megbarnulnak, azért tehát a forró nyári napnak kell őket kitenni, hogy estig már meg is száradjanak. Ha estig nem tudnók a virágokat mind megszárítani, akkor fűtött helyiségben, vagy a kemencze fölött szárítsuk meg őket még aznap s ha így valamelyest veszítenek is értékükből, mégis jobban járunk, mintha engedjük, hogy az egész készlet megbarnuljon és több órai munkánk kárba vesszen. Ezért borús vagy esős időben ne szedjünk virágokat!
A száradó virágokat ne sokat forgassuk és meg ne nyomkodjuk, hogy ujjaink nyoma ne maradjon rajtuk. A tökéletesen megszáradt virágokat azután, míg egy ládára valót összegyűjtünk, vagy légmentesen záró dobozba, vagy jól elzárható száraz edénybe rakjuk. A legajánlatosabb a virágokat jól záró pléhdobozba tenni, melybe vászonzacskóba tett égetett meszet helyezünk el vagy pedig kettős fenekű dobozt használunk, melynek belső feneke át van lyukasztva és a közé és a külső fenék közé rakjuk az égetett meszet, melyet időnként ki kell cserélni. Vagy pedig ha mindez nincs, akkor egy kisebb fajta, de jól záró száraz ládát vegyünk, azt pontosan lemérjük és a súlyát feljegyezzük, hogy azt a szállítás alkalmával az árú súlyából leszámíthassuk.
A ládát gondosan kibéleljük tiszta, száraz papirossal. A megszárított virágokat azután ebbe a ládába rakjuk és addig gyűjtjük belé a száraz virágokat, míg a láda meg nem telik. A naponta gyűlő virágokat szorosan lezárjuk, a nélkül, hogy erősen lenyomnánk őket; zsákszövettel vagy papirossal szorosan letakarjuk és lehetőleg légmentesen tartjuk őket, a külső levegőtől elzárva.
A szárított virágokat magában foglaló ládát száraz helyen tartsuk, hogy nedvesség ne férjen a virágokhoz, esős időben még nedves levegő se érje őket. Ha a láda megtelt, akkor jó erős papírral befödjük annak tartalmát, leszegezzük a láda fedelét és vastag papirosba becsomagoljuk. A virágokat száraz időben, lehetőleg légmentesen csomagoljuk és azonnal el is küldjük őket, hogy mielőbb a beváltás helyére kerüljenek. Szállításra papírossal kibélelt tiszta bőröndöt is használhatunk.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények