Beléndek - Hyoscyamus niger

Beléndek – Hyoscyamus niger

Beléndek leírása:

Hyoscyamus niger

(Régi vagy más nevei: bolondító beléndek, bolondító csalmatok, beléndfű, bilin, bilind, bilim (Erdélyben), bölöny, bolondítófű, bolondfű, disznóbab, csábítófű)

Neve Ógörög „bolinda”, de egyesek szerint szláv eredetű szóból származik.

Ebszőlőfélék – Solanaceae (burgonyafélék)

A beléndek egy- és kétnyári növény, mely magról szaporodik. Az első évben többnyire csak tőállású nagy leveleket hajt, melyek sűrű — néha óriási — levélrózsát alkotnak. Kitelelés után magas szárat hajt, mely virágzik, magot érlel és kiszárad. Néha azonban már az első évben virágzik, ekkor egynyári. Gyökere a petrezselyeméhez hasonló, sárgás v. barnás, belül fehér színű és egyenesen lefelé nő a földbe kb. 10 cm-nyire s alig ágazik el. Piszkos- vagy szürkészöld színű,megnyúlt tojásalakú, öblösen karéjos levelei, melyek közül az alsók nyelesek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. l m-nyire is megnő és tele van mirigyes szőrökkel, mely megfogva ragadós érzetet kelt. A szár belül üres és kisebb mértékben elágazó, egynéhány vastagabb oldalágat hajt. A tőállású levelei 15—30 cm hosszúak, közepén 8—15 cm szélesek, szélük mélyen bevágott, durván fogas szélűek.

A száron lévő levelek egyharmaddal kisebbek vagy csak fele akkorák, mint a tőállásúak. A levelek hegyes végűek, vastagok és jobbára szőrösek. Virágai igen rövid nyelűek, majdnem nyeletlenek, a felső levelek hónaljában egyenként, a szár tetején sűrűbben állnak. A virágon feltűnik legkívül a bögre alakú, zöld színű, erősen szőrös, egy darabból álló kehely, melynek karimája ötfogú. A kehely a virág elnyílása után is megmarad, még meg is nő és a toktermést körülfogja.

Az érett toktermés körüli kehely annyira hegyes fogú, hogy szúr. A kelyhen belül van a párta, mely tölcséralakú, szintén egy darabból áll; karimája ötkarélyú. A párta színe piszkossárga, sötét bíborszínű erezettel, „torka” sötét bíborszínű. A párta külső oldalán szőrös, belül kopasz. A pártán belül 5 porzó van, melyek tövükön a pártához nőttek. A virágban legbelül van a magház, melyből a toktermés keletkezik. Utóbbit a megmaradó kehely körülveszi. A tok alsó része hosszabb, felül szűkebb kétrekeszű, érett korában a tetején levő fedő felnyílik, miáltal a nagyszámú magvak belőle kiszabadulnak. A mag kissé lapított, vesealakú, reczés felületű, barnásszürke színű. A beléndek májustól-augusztusig virágzik.

Beléndek – Hyoscyamus niger

Előfordulása:

A beléndek az egész országban elterjedt s szemétdombokon, trágyás helyeken, száraz árkokban, községek utcáin, külső telkein és parlag helyein, utak szélén található, jobbára az emberlakta helyek táján. Szántóföldek mellett, legelőkön, vízpartokon volt megtalálható. Sovány, száraz, napos/félárnyékos fekvésű helyeken érdemes a beléndeket elvetni. Megterem a törmeléken és sziklás talajon is. A berlini szennyvizekkel öntözött földeken is megterem (1906). A beléndeket magról kell szaporítani, mert az átültetést nem szereti. Magját késő ősszel vagy korán tavasszal kell igen sekélyen elvetni. Tavasszal megkapálandó és megritkítandó 15 cm távolságra.

Puszta, köves helyeken, Nagy-Britanniától, Norvégia közepétől délfelé, Portugáliáig és Görögországig egész Európában. Ezenkívül található Szibériában, Kaukázusban, Észak-Indiában és Észak-Amerikában.

Beléndek hatása:

A beléndek igen mérges növény! Az egész növénynek kellemetlen, bódító szaga van. Bevéve szédülést, fejfájást, bénulást, tobzódást és végül halált okoz. Mérgezés esetén a megmérgezettnek hánytatót és erős ecetet kell adni. A beléndek minden része mérges anyagot tartalmaz, melynek neve: hyoscyamin. Legtöbb ebből a gyökérben van, ez tehát a legmérgesebb hatású, azután következnek a magvak. A magja és levelei kisebb mennyiségben bevéve görcs- és fájdalomcsillapítóan hatnak, ezért úgy a levelét, valamint a magját a gyógyászatban használ(t)ják, herba hyoscyami és semina hyoscyami név alatt. Paraszimpatikus (emésztés és vegetatív rendszer része) idegrendszert gátló hatása van.

A friss levelekből készül a beléndekkivonat és a beléndekolaj (extractum et oleum hyoscyami), melyeket nyugtató, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és álmot hozó hatásánál fogva sokféle betegség, főleg görcsök, szamárhurut és idegláz ellen alkalmaz(t)nak, de reumás fájdalmak elleni is bedörzsölve. Köszvény ellen is használták, valamint bájitalok (szerelmi) alapanyaga volt. Azelőtt a boszorkánykenőcs (boszorkányzsír-repülőkenőcs) készült belőle. Szárított gyökerével az egereket el lehet pusztítani. Bódító hatású gyógyszereket szintén készítettek belőle. Régebben gyakran előfordult, hogy beléndek és mák főzetet adtak a betegnek az orvosi „eljárás” fájdalmainak csillapítása miatt. Hittek abban, hogy a növény elfogyasztása látnoki képességet okoz.

Nálunk fogfájás ellen is használták, kiszárítva parázsra szórták és a betegnek nyitott szájjal a felszálló gözök fölött kellett lennie.

Dioszkuridész megjegyzi, hogy a beléndek magvait mákkal és ópiummal méhsörbe keverték. A germánok szintén felhasználták élvezeti szerként, a magokat szintén sörbe keverték, ez volt az úgynevezett pilsen-sör. Az 1516-os sörtörvény betiltotta a beléndekmag használatát, ez a törvény, ami az első kábítószerellenes rendeletnek nevezhető.

Mellékhatásai:

Szívműködési zavar, erős szívdobogás, növekvő pulzus és vérnyomás, gyors és mély légzés, pupilla tágulás (fény érzékenység), szem akkomodációs képességének csökkenése (homályos látás), szédülés, hányás, hányinger, egyensúlyvesztés és mozgászavarok, hallucinációk, izgatottság (pszichomotoros nyugtalanság) , hidegrázás, láz/magas testhőmérséklet, görcsös állapot. A mérgezett viselkedése emlékeztet a „bolond” emberre, agyi működési zavarokat és károsodást okozhat.

Hatóanyaga:

Hyoscyamin és scopolamin, atropin. Kumarin, flavonoidok, tropán vázas alkaloid, arzén, vas, zsír, cink,réz, trimetilamin, fehérje, nátrium, gyanta, kálcium, magnézium, mangán, kálium, tannin, kolin, kumarin, palmitinsav.

Beléndek termesztése:

A talajban nem válogatós növény, tápdús mésztartalmú talajban legjobban tenyészik. Termesztése magvetéssel történik, március vagy június hónapokban. Célszerű a vetőmagot fagyasztási eljárásnak alávetni, mert a fagy megrövidíti a mag nyugalmi idejét. A növény térszükséglete 30×40 cm. Egy katasztrális hold betelepítéséhez 2—3 kg mag szükséges. A hozam kat. holdanként 5—6 q (mázsa) levél és 4—5 q mag.

Szedése:

A beléndek egyike volt a legkeresettebb hazai vadontermő gyógynövényeknek, melyet mesterségesen szaporítani is érdemes (volt). Leveleit a beléndek virágzása idején kell szedni. E végből virágzáskor vagy azt megelőzőleg lesarlózzuk a beléndek hajtásait és hazaszállítva lefosztjuk a leveleket, azután gondosan átválogatva és a szárrészektől megtisztítva vékonyan kiterítjük ponyvára és árnyékos helyen vagy a padláson megszárítjuk. Ha a gyökerét is szedni akarjuk, akkor gyökerestől tépjük ki a növényeket a földből és megtisztítva hazaszállítjuk, ahol azután a gyökeret levágjuk és külön megszárítjuk ponyván. Ilyenkor azonban mégjobban kell ügyelni, hogy a levelek tiszták és ne földesek legyenek. Minél tisztábban vannak szedve a levelek és minél szebben meg vannak szárítva a zöldszín megőrzésével, annál értékesebbek ezek, 6 kg friss levélből lesz 1 kg száraz levél.
A beléndek magját teljes érése előtt, féléretten kell szedni, mert ha teljesen megérett korában szedjük, akkor a vágásnál nagyrésze kipereg.

A levágott, félig érett beléndekszárakat a rajtok lévő tokokkal teljes megérés végett néhány napig renden lehet hagyni vagy más napos helyen szétteregetjük s ha teljesen megérett kicsépeljük. A kícsépelt magot megrostáljuk és kitisztítjuk. Ha magot szedünk a beléndekről, akkor nem szedhetünk ugyanezen tövekről leveleket, mert utóbbiakat korábban kell szedni, a leveleitől megfosztott beléndektő pedig nem érlelhet magot. Miután az apró beléndekmagból igen sok kell egy kilóhoz, azért érdemesebb a leveleket szedni és a magszedésre csak olyan töveket hagyni, melyek leveleit nem lehet értékesíteni. (Gyógyszerkönyvben nincs hivatalosan elismerve)

Alfajok: