Háromlevelű vidrafű – Meriyanthes trifoliata L.
Vidrafű leírása:
Menyanthes trifoliata L.
A vidrafű évelő, mocsári növény. Mocsaras helyen nő, ahol mint kétéltű növény terem, amennyiben vízben is, szárazon is megél. Bütykös, ízelt szára vízszintesen terül el a víz fenekén vagy az iszapban alámerülve; ízeiből apró, fehér, fonalas gyökerek indulnak ki; csúcsa felemelkedő és 1—2 hosszúkocsányú virágzatot fejleszt, melyek mellett rendesen 3—4 hosszúnyelű levél áll. Ez a vízszintesen növő szár csöves alkotású, t. i. belül üres és 30—50 cm hosszúra és 15 mm vastagra nő meg; színe sötétzöld, alul világosabb és rajta az elszáradt levelek maradványai láthatók. Levelei vastagok, húsosak és két sorban állók; igen hosszú nyelűek. A levelek hármasak, azaz 3—3 tojásdad alakú, ép szélű (3—10 cm hosszú és 1 — 3,5 cm. széles) levélke áll egymás mellett a levélnyél végén. A levélnyél töve mint 5— 10 cm hosszú hüvely fejlődött ki, mely a bütykös szárat körülfogja.
A levélnyél hengeres és 6— 16 cm hosszú. Levél és szár kopasz. A vidrafű hármas levele hasonlít a lóhere leveléhez, onnan ered a »keserű lóhere« elnevezése. Virágai hosszú nyelű, sűrű fürtöt képeznek. Az egyes virágok rövidnyelűek; minden virág egy-egy kis murvalevélke által támasztva van. A virágnak fehér színű a pártája, mely rózsaszín pontokkal ékítve van, kívülről pedig bíbor színű,
A párta tölcséralakú, öthasábú, kívül kopasz, belül szőrös, szakállas. A vidrafű május-júniusban virágzik.
Előfordulása:
A vidrafű egész Európában honos, inkább a hűvösebb égalj lakója, a déli vidéken havasi növény. Hazánk egész területén el van terjedve és zsombékos, tőzeges, lápos réteken, mocsarakban, tavakban, valamint lassú folyású folyóvizek partján nő.
Tulajdonságai és használata:
A vidrafű levelei szagtalanok és keserű ízüek, ezért keserű lóherének (herba trifolli vibrici) valamint keserű lapufű-nek is nevezik. A vidrafű lázellenesen és az emésztési szervekre erősítőleg hat. A vidrafű szárított levelei folia menyanthis vagy pedig folia és herba trifolli fibrini név alatt szerepelnek a gyógyászatban. Levelei sajátságos keserű anyagot tartalmaznak (menyanthin). Ezen a keserű anyaga révén használják váltóláz és gyomorbaj ellen, végül pedig kivontatot (extractum trif. fibrini) is készítenek belőle. A nép az emésztési szervek erősítése végett tavaszi ital készítésére és gyomorerősítő tea készítésére használja. Pálinkába téve gyomorerősítőleg hat, ezért készítik belőle a keserű gyomorszeszt. Az állatgyógyászatban is szerepel a vidrafű. A nép tűdővészes juhok takarmánya közé keveri a vidrafű leveleit, hogy gyógyuljanak meg tőle. A szarvasmarhának is szokták adni, de ha az sokat eszik belőle, akkor teje keserű ízt kap a vidrafűtől. A sörgyártásban a komló pótlására is használták.
Szedése:
A vidrafű leveleit teljes kifejlődésők idején, virágzáskor, tehát május-június havában kell szedni. Miután szedéskor könnyen keveredhetnek közéje egyéb mocsári növények is, melyek vele társasán teremnek, azért a szedett vidrafüveket gondosan át ke válogatni A tisztán kiválogatott vidrafüvet a padláson ponyván megszárítjuk, vékony rétegben szétteregetve. A tökéletesen megszáradt leveleket zsákba tömjük, bevarrjuk és így szállítjuk.
Forrás:
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények