Foltos bürök - Conium maculatum

Foltos bürök – Conium maculatum L.

Foltos bürök jellemzői:

Conium maculatum

(Régi vagy más ismert nevei: büdös bürök, bödög, bőrök, bőtök, bösvény, büdös, mocskos, vagy patikai bürök, sipfü)

Ernyősvirágúak – Umbelliferae

A foltos bürök kétnyári növény, zellerfélék családjába tartozik. Az első évben magról kelve, sűrű, bokros levélcsomót hajt s csak a második évben hoz virágot és magot. Gyökere kétnyári, húsos, orsóalakú, a petrezselyemhez hasonló, egyenesen lefelé nő a földbe, kevéssé ágazik el s kívül-belül fehér színű. Szára csak a második évben fejlődik ki, amikor akár 2 m-nyire megnő (minimum fél méterre) és dúsan elágazik. A foltos bürök szára barázdás, belül üres, erősen bütykös, felülete gömbölyű, csak igen gyengén barázdás, miáltal a hozzá hasonló erdei turbolyától különbözik. A bürök szára nem tiszta zöld színű, hanem kékderes, alján piszkos-vörös foltokkal tarkított. A szár is, úgy mint az egész növény, kopasz. Levelei az első évben tőállású levelcsomóvá össze vannak zsúfolva, hosszúnyelűek, a nyél tövén erősen kifejlett levélhüvely látszik. Az alsó levelei háromszor szárnyasak. A tőállású levelek körrajza tojásdad.

A levél szárnyasán összetett levél és ez a szárnyaltság a tőállású leveleken háromszorosan ismétlődik, t. i. a levél középső bordáján egymással szemben álló kisebb, de megint szárnyatlan összetett, nyeles levélkék vannak, melyek czimpái nyeletlenek, erősen fűrészes szélűek. A levél csúcsa felé fokozatosan kisebbedik a czimpák szárnyaltsága. A levél 40-50 cm hosszú, 30-35 cm széles, felsőlapja sötétzöld, gyengefényű vagy fénytelen, visszája halaványabb zöld.

A száron álló levelek kisebbek, 2-3-szor szárnyasak, felfelé fokozatosan kisebbedők és egyszerűsbödők, a felsők sokszor csak egyszeresen szárnyasak és majdnem nyeletlenek. A szár tetejét és az oldalágak végét egy-egy terebélyes nagy ernyőalakú virágzat foglalja el. Virágai aprók, fehérek és nagyszámban csoportosulnak ú. n. A virágból 2,5-3 mm hosszú és 2-2,5 mm széles termés keletkezik, mely kerekded-tojásdad alakú és érett korában hosszában két gerezdre széthasad. E gerezdek mindegyike egy-egy magot rejt magában. A termés oldalán 5 hosszanti borda emelkedik ki, melyek világosabb színükkel is feltűnnek a sötélebb barnás-zöld színű termésen. A bordák íveltek, hullámosán kikarélyozott szélűek. A bordák alakja jellemző a bürök termésére.

A foltos bürök könnyen összetéveszthelő más ernyős virágokkal. Sokszor összecserélik az erdei turbolyával (anthriscus silvestris) vagy az ádázzal (aethusa cynapium), előbbitől legkönnyebben termése által különböztethető meg, mert míg a turbolyának hosszú, keskeny, hegyes termése van, addig a foltos büröké gömbölyded. Hasonlít még az ánizsra, kaporra valamint a petrezselyemre is. A bürök felismerhető sajátságos, bódító, kellemetlen, egérre emlékeztető szaga által is, melyet akkor érzünk, ha szétdörzsöljük. Üreges belseje lilás-tarkás színű, ami segít megkülönböztetni. Kivált meleg vagy eső után erősen ez szag, mely a kőrisbogáréhoz hasonló. A foltos bürök július és augusztus havában virágzik.

Előfordulása:

Általában utak mentén, elhagyott helyeken, főleg Európában. Hazánkban utak szélén, parlagokon, kertek mentén nagy mennyiségben terem. A bürök utak mentén, sövények és kerítések mellett, szemétdombokon és hasonló parlaghelyeken, kivált községek határában terem s az egész országban el van terjedve.

Foltos bürök gyógyhatása, hatása:

A foltos bürök igen mérges növény! Mérges voltát a koniin nevű méreganyagnak köszöni, mely teste minden részében, de kiválólag a még éretlen magjában jelen van. Bőrön és nyálkahártyán is képes felszívódni a mérge. (Bőrön viszketés, bőrpír, felhólyagosodás jelentkezhet) Első tünetek, szédülés, fáradékonyság, hasmenés, verejtékezés, először az alsó végtagok bénulnak, aztán halad egyre fentebb. Bevéve, legelőbb erős szomjúságot, azután hasfájást, nyálfolyást, reszketést, álmosságot, utóbb őrjöngést s a torokban való égést okoz. Bürök okozta mérgezéskor a végtagok megbénulnak és elhidegülnek, azután a lélegzés és érverés kezd akadozni s végül görcsök kíséretében beáll a halál (a mellkass lebénul, fulladás). Az idegrendszerre nem hat, így végig tudatánál van a haldokló. Mesterséges lélegeztetés szükséges. A bürökitalt kivált az ókorban használták kivégzési eszközül. Sokratest is így végezték ki.

Ellenméregül eczetet, czitromlevet, bort és kávét használnak (tak).

Orvosilag a leveleit, fiatal hajtásait és az éretlen magját, helyesebben termését használják. Leveleit és fiatal hajtásait herba conii, éretlen termését semen conii név alatt említik a gyógyászatban, leveleit herba cicutae-nak is nevezik, noha a cicuta név egészen más növényt jelent. A bürköt mirigydaganatok, görvélykór, rák s több más baj ellen használ(t)ják, legtöbbet alkalmazz(t)ák az állatgyógyászatban – 1906- .

Hatóanyaga:

Koniin (erős narkotikus méreg!) friss termésben akár 2-3,5% is lehet, a szár föld feletti részében ~0,7%, ezen kívül még n-methylconiint, conhydrint, pseudoconhydrint, koniceint, piridin vázas alkaloidokat.

Szedése és értékesítése:

A foltos bürök leveleit közvetlenül virágzás előtt (tehát a második évben), június végén vagy júliusban, esetleg már május végén is lehet szedni. A teljes virágzásban álló büröknövény levelei már nem szedendők. A szedett leveleket a száraktól és vastagabb levélnyelektől megtisztítjuk, továbbá a földtől és egyéb piszoktól, azután padláson vékonyan szétteregetjük és lehetőleg gyorsan megszárítjuk, hogy zöld színöket megtartsák. Szárat és levélnyelet azért se gyűjtsünk, mert azok lassítják a levelek száradását és rontják utóbbiak értékét. A teljesen megszáradt bürökleveleket zsákba tömve szállítjuk. 5 kg. frissből lesz 1 kg. száraz levél.

Magját (helyesebben termését) még zöld, éretlen állapotában kell szedni, mert csak éretlen állapotában van gyógyító ereje, ellenben érett állapotban és akkor, ha már sárgulni kezd, már értéktelen. A bürök termését ezért félig érett állapotban szedik. A szedett bürökterméseket megtisztítják a száraktól és nyelektől s azután gyorsan megszárítják. A teljesen száraz bürökmag zsákba csomagolható. A bürköt termesztik is. Napos helyen, sovány földön is megterem. Magról vetik. Nyáron legkésőbb szeptemberben vetendő.