Sisakvirág – Saponaria officinalis
Sisakvirág jellemzése:
Aconitum Napellus
(Régies vagy egyéb ismert nevei: havasi sisakvirág vagy alpesi sisakvirág, katika sisakvirág, ebrontófű, csuklyafű, erdei vaduborka, farkasbab, farkesméregfű, farkasrépa, kéksarkantyú, oroszlánszáj, tetűrontó, sisakfű)
Boglárkafélék – Ranunculaceae
A sisakvirág gumója több évig kitart és feketésbarna színű. Minden tövön két-két répaalakú gumó található, az egyik friss, a másik régi. Az új tő még nem hajt virágba, hanem csak akkor, ha gumója ami pár évet is igénybe szokott venni. Elvirágzás után a gumó kimerül és elpusztul. Húsos gumójából indul ki a szár, mely 1—2 m. magamra nő, alul osztatlan, felül ágas. Levelet tenyérhez hasonlóan osztottak, az alsók 5, a felsők 3 osztatúak. A levél felső lapja sötétzöld és fényes, visszája haloványabb és fénytelen. Virágai sötétkék színűek, nyelesek, dús virágú fürtöt képeznek a szár csúcsán. A felső levelek hónaljából is indulnak ki virágokat viselő ágak, miáltal a virágzat még dúsabbá válik. A virágon 5 nagy sötétkék sziromnemű levelet látni,melyek egyike jóval nagyobb és boltozatos, sisakalakú. A sisakban két mankóforma hosszú nyelű sarkantyús képlet van elrejtve, melyek mézet választanak ki. A virágból száraz toktermés keletkezik, mely együregű és sok magot tartalmaz. A magvak feketésbarnák, bibircses felületűek. A sisakvirág júniustól szeptemberig virágzik.
Előfordulása:
A sisakvirág csakis hegyvidéken, erdőben nő. Havasi és alhavasi növény; leginkább a havasokon található, ahonnan azonban lehatol az alhavasi táj erdőségeibe is. Mérges volta és ellenméreg. A sisakvirág nagyon mérges növény! Az egész növény, de főleg a levele és gumója erős hatású mérget, akomtint tartalmaz. Ez a méreganyag elébb keserű, utóbb erősen csípős, égető ízű és a bőrön gyulladást okoz, hólyagot húz, be véve pedig halálos kimenetelű gyomor- és bélgyulladást idéz elő. A sisakvirág úgy az emberre, mint az állatokra is veszedelmes méreg. Vele vadat lehet mérgezni, azáltal, ha döghúst vele bekenünk és kitesszük a vadlátogatta helyre. A ló azonban káros hatás nélkül megeheti a sisakvirágot, míg ellenben a szarvasmarha elpusztul tőle.
Mérgezés esetén, kávét, bort, vagy ecetet, valamint hánytatót adjunk a megmérgezettnek.
Sisakvirág használata:
A sisakvirág fontos orvosságot szolgáltat; főleg köszvényes bántalmak ellen szokták használni. A sisakvirágot kertben dísznövénynek is tartják, szedésre azonban értékesebb a vadon termő. A termőhely u.i. nagy hatással van méreganyagának kifejlődésére. A sisak virágnak első sorban a zöld leveleit szedik a gyógyszertárak céljaira és folia vagy herba aconiti név alatt árulják. Gumós gyökere radix vagy tubera aconiti név alatt szerepel a kereskedelemben, hazánkban azonban eddig nem szedték. A sisakvirág gumói hevenyében csípős tormához hasonló szagúak, megszáradva szagtalanok, rágva csípős, égető ízűek s végül ízlelési képtelenséget okoznak. Gumói 4—8 cm. hosszúak, 2—3 cm. vastagok, kívül feketésbarnák, ráncos felületűek, répa alakúak. A friss gumó töréslapja lisztes szürkésfehér, a vén és hasznavehetetlenek é barnásszürke és inkább szarunemű. A sisakvirágnak nálunk több faja terem vadon, de gyógyászati célra csak a fent leírtakat szokás gyűjteni.
Hatása:
Aconitin, nagyon mérges alkaloida és ennek bomlási terméke: picroaconitin és aconin. Ezenkívül körülbelül 25% keményítőt, továbbá gyantát, zsírt és cukrot tartalmaz.
Gyűjtése, szedése:
A sisakvirág levele közvetlenül virágzás előtt szedendő. Leginkább az apróbb leveleit kell szedni. A szedett leveleket padláson szárítjuk. 5 kg. friss levélből lesz 1 kg. száraz. A száraz leveleket zsákba tömve és le varrva szállítjuk. Szedés, szárítás és csomagoláskor ügyeljünk, hogy levelei össze ne keveredjenek másféle levelekkel, miután a sisakvirág igen mérges növény. Gumóit virágzás idején kell gyűjteni, mert ekkor legerősebb a hatásuk. Csak a friss gumókat kell szedni, az időseket nem. A répaalakú gumó szürkés vagy sötétbarna színű, tömött belű gumókat a földből kiásva zsákba rakjuk és haza szállítjuk, megtisztítjuk a földtől és megszárítjuk. Hogy a vastagabb gyökerek hamarább száradjanak, fel is vághatjuk őket. Ha már annyira megszáradtak a gumók, hogy könnyen törnek, akkor felzsákoljuk őket. Árnyékos helyen és nem kövér földön szaporítása érdemes. Gyökosztás és magvetés útján szaporítható. 50 cm.-nyire ültetendő egyik a másiktól. Tavasszal megkapálandó. Évekig is használható, levelezés által.
Termesztése:
Magvetés vagy tőosztás útján tápdús talajban, árnyékos helyen történik. A növényeket 45 — 50 cm sortávolságra kell ültetni. Egy katasztrális hold beültetéséhez o-5 kg vetőmag vagy 30.000 darab palánta szükséges. Egy katasztrális holdnak 5 — 8 q (mázsa) gumó a hozama. A magvetés ideje: március vagy szeptember hónapok.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények