Erdei pajzsika testfelépítése, jellemzői, részei

Erdei pajzsika leírása:

Dryopteris filix mas -Aspidium Filix mas Swartz

(Régies vagy egyéb ismert nevei: himharaszt, gilisztafű, himpapragy, ördögborda-gyökér, vesepáfrány, páfrány)

Páfrányfélék – Polypodiaceae

Az erdei pajzsika v. férfias páfrány évelő növény. Kitelelő szára, vagyis tőkéje vízszintesen vagy ferdén nő a föld alatt, 30 cm hosszúságot és amellett 2—5 cm-nyi vastagságot ér el. Felületét sűrűn borítják az előző évi leveleknek elszáradt barna színű maradványai, miáltal tetemesen öregbítik a terjedelmét Ha az elszáradt levélmaradványokat lefejtjük, akkor a tőke 1,5 cm vastag, de még sűrűn borítják apró, világosbarna pikkelyek is, lefelé kemény, barna, szálas gyökereket bocsát ki.

A tőkén csavarmenetesen elrendezkedve állnak a hosszúnyelű levelek. A fiatal levél vége csigaház irányában be van kunkorodva, felülete pedig sűrűn be van rakva apró pikkelyekkel.

Az idősebb levelek 1 méternyi hosszúra is nőnek. Az egész levél kerülete lándzsa alakú. Lemeze kétsorosan szárnyas, vagyis a fő bordáján kétoldalt szárnyas hasogatott cimpák állnak. A teljesen kifejlődött levél fonákján, az egyes czimpák fő erétől jobbra-balra két sorban a termés csomócskák finom hártya alatt apró nyeles tokokat tartalmaznak, melyek csak nagyítóval kivehetők.

Belsejükben finom por, a spórák tömege képződik. Érett állapotában tehát porzik a páfrány levele. E barna por — a spórák — a páfrány szaporodására szolgálnak, kicsiráznak és új növényt hoznak létre. A férfias páfrány a virágtalan vagy spórás növények közé tartozik, virágot és magot nem hoz. (Spóraérés ideje: július – szeptember)

Egész nyáron zöld, termés csomócskái pedig augusztustól novemberig láthatók a levél fonákján. Kiásott tőkéje kívül barna, belül pedig zöld színű. Mint dísznövényt sokszor kertekben is ültetik. A növény évelő, az ősszel elszáradt levelek tavasszal ismét megjelennek és a téli álom után a növény ott folytatja majdnem, ahol abbahagyta.

A növénye életének is egyik célja a szaporodás. A virágpor rájut a bibére, innen a magházban lévő virágkezdeményre, melyből kialakul a mag, mely a földre hullik és belőle fejlődik ki az új növény. A szaporodásnak ezt a legfejlettebb formáját a virágos növényeknél találjuk. A növények között kezdetleges, alacsony fejlettségi fokúak a harasztok, páfrányfélék. Ide tartozik az erdei pajzsika is. Ennél alacsonyabb fejlettségi fokon a moszatok, gombák, zuzmók és a mohák állnak, ezeken virágot nem láthatunk. Szaporodásuk a mohák kivételével kettéválással, esetleg spórákkal megy végbe, de nem hím és női sejtek egyesülésével, megtermékenyítéssel.

Az erdei pajzsikát más, hozzá hasonló páfrányféleségekkel, főként a hölgyharaszttal (athyrium filix femina) szokták összetéveszteni. A kettő közötti lényeges különbséget akkor látjuk, hogyha a levélnyelet keresztben átmetsszük, a hölgyharasztnál 2, míg az erdei pajzsikánál 5-9 kicsi pontocskát (edénynyalábot) látunk a metszési felületen.

Felépítésében hasonlít az édesgyökerű páfrányra (Polypodium vulgare – páfrányfélék rendjébe tartozik) mely szintén árnyas hegyi erdőkben elterjed, akárcsak az gímpáfrány (Scolopendrium vulgare/Asplenium scolopendrium – orvosi szarvasnyelv).

 

Fényigénye: félárnyék, fák alatti szűrtfény alatt is jól fejlődik (ahogyan az erdőkben is), napos helyre is lehet ültetni, ha megfelelő a talajnedvesség a számára.

Vízigénye: közepes vízigényű, száraz helyen a levelek permetezése ajánlott.

Talaj igény: humuszos, laza, jó vízáteresztő képességű, tápanyagokban gazdag.

Hőigénye: télálló, fagytűrő.

Erdei pajzsika előfordulása:

A férfias páfrány hazánk egész hegyvidékén, a hegyek erdős és bokros helyein, nyirkos, erdei fenyők árnyas helyein terem. Leginkább az erdei patakok partján, sokszor pedig sziklahasadékokban is található. Hazája Európa, a Földközi-tengertől az Északi-sarkig, de mondhatni, hogy az északi félgömb árnyas helyein, köves talajon mindenütt előfordul.

Erdei pajzsika használata, gyógyhatása:

A férfias páfrány tőkéjét rhizoma filicis (radix filicis maris) név alatt árulják. Tőkéje szolgáltatja (régebben) a legkitűnőbb orvosságot galandféreg és egyéb bélféreg ellen. Belőle készítik a páfránykivonatot (extractum filicis). Féregűző hatását a páfrány savnak és a páfrány – csersavnak tulajdonítják. A frissen szárított páfránytőkének édeses csípős-fanyar íze, kettévágva, sajátságos szaga is van.

Fogyasztása tilos, mérgező! Várandósok esetében külsőleg sem alkalmazható!

A gyógyászatban éterrel készült fél sűrű kivonatát (filicin) adták orvosi rendeletre. Alkalmazásakor az orvos utasításainak pontos megtartásával semmiféle mérgezés nem történhetett, de a bélféreg a mérgező hatás következtében megbénult. Amikor a hatóanyagok az emberi szervezetben kezdenének felszívódni, a beadott hashajtó hatására férgekkel együtt távoznak a szervezetből. A növény gyógyító tulajdonságát már a görögök és rómaiak is ismerték és évszázadok óta használták élősdiek ellen.

Régebben fürdető szerként is alkalmazták visszérgyulladás és reuma ellen.

(Teljesen veszélytelen, jól bevált házi szer a friss tökmag. A hatás eléréséhez azonban itt is bizonyos előkészítés szükséges. Használata előtt egy nappal hashajtót veszünk be, hogy a béltartalom eltávozzék. A bélférgek makacsul kitartanak, a bél falába kapaszkodnak. A hashajtás megtörténte után egy napig sós, fűszeres, hagymás ételeket fogyasztunk, mert ez kellemetlenné teszi a bélférgek életét. A legjobb a hagymás, sós hal. A diétát követő nap reggelén 10-15 deka tökmagot kell éhgyomorra elfogyasztani, majd 2 óra múlva ismét hashajtót veszünk be. Lényeges, hogy a féreg feje is kiürüljön a széklettel, mert ellenkező esetben újra fejlődni kezd.)

Szedése:

A férfias páfrány júliustól szeptemberig szedhető. A kiásott tőkéről levágjuk a leveleket és a gyökereket, lefejtjük a felületét borító pikkelyeket és aztán gondosan megszárítjuk. A szárításkor arra kell ügyelni, hogy a páfránytőke megtartsa belső zöld színét, mert ez a jele a hasznavehetőségének

Ha kettévágjuk a páfránytőkét, a belső szövetének zöld színűnek kell lenni, ellenben ha az barna, akkor már értéktelen. Szárítás végett ponyvára terítsük vagy a napra, vagy szellős padláson, hogy gyorsan megszáradjon. A teljesen megszáradt páfránytőkéket zsákba csomagolhatjuk. Miután a páfrány egy évnél tovább nem tartható el anélkül, hogy hatását el ne veszítse, azért minden évben megújítandó. Mindannak dacára azonban nálunk mégis csak korlátolt mértékben volt értékesíthető, 3,5 kg friss páfránytőkéből lesz 1 kg szárított árú.

Erdei pajzsika hatóanyaga:

Zsíros olaj, mely ha megolvad, zöld színe barnásvörösre változik át. Illó zsírsavak, illóolaj, gyanta, páfránycsersav, filixsav, nádcukor, keményítő, floruglocin származékok, tanninok és tanninsav. A hatóanyagai bonyolult szerkezetű, mérgező szerves vegyületek, nagy adagban idegrendszer bénulást idéznek elő! A halált a légzőközpont megbénítása okozza.

Feldolgozása és értékesítése:

A gyökértörzset egész darabokban a fent leírt megtisztított állapotban hozták forgalomba. Úgy az ember, mint az állatgyógyászatban kiterjedt mértékben használták és éterrel kivonatot készítettek belőle, az úgynevezett extr. Filicis maris-t.

Szaporítása:

Gyökértörzsek szétosztásával lehetséges, helyigényes, ültetéskor ezt vegyük figyelembe, szeles helyeket nem kedveli. Elvileg bármikor lehet, de javasolt az őszi ültetés.

Gondozás:

Száraz időszakban locsolni szükséges, egyéb gondozást nem igényel.

Védett fajok:

Szálkás pajzsika (dryopteris carthusiana) – eszmei értéke 5.000 Ft

Széles pajzsika (dryopteris dilatata) – eszmei értéke 5.000 Ft

Hegyi pajzsika (dryopteris expansa) – eszmei értéke 5.000 Ft

Pelyvás pajzsika (dryopteris affinis) – eszmei értéke 10.000 Ft

Tarajos pajzsika (dryopteris cristata) – fokozottan védett faj, eszmei értéke 100.000 Ft

Erdei pajzsika rendszertani besorolása:

Törzs: Harasztok

Osztály: Valódi páfrányok

Rend: Édesgyökerű páfrányok

Család: Pajzsikafélék

Nemzetség: Dryopteris

Faj: D. filix-mas

Előfordulása
Gyógyhatása
Hatóanyaga
Szaporítása

Forrás:

Dr. Kolos Ede – Kolosné Pethes Edit, Hazai gyógynövényeink

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 30