Édesgyökerű párfány - Polypodium vulgare

Édesgyökerű párfány – Polypodium vulgare

Édesgyökerű páfrány leírása:

Polypodium vulgare

(Régi vagy más ismert nevei: angyal-édesgyökér, erdei páfrány, kőméz, kőméz páprágy, kőgyökér, ördögoldalborda, szent-jános gyökér)

Páfrányfélék – Polypodiaceae

Az édesgyökerű páfrány évelő növény, melynek földön kúszó, bütykös, barna pikkelyekkel borított szára, tőkéje (rhizomája, rhizoma polypodii) van. Ezt a tőkéjét a közéletben, bár helytelenül gyökérnek mondják (radix polypodii). Felső oldalából veszik eredetüket a két sorban, álló levelek, az alsó oldalából pedig a földhöz odarögzítő szálas gyökerek indulnak ki. Levelei hosszúnyelűek, vastagok, bőrneműek, mert télen is zöldek. A levél lemeze egyszerűen szárnyas. Szárnyas karélyai tompa végűek és a levél gerince mentén váltakozva állnak; a levél gerince mentén, a levél lemeze által össze vannak kötve egymással, miután a bevágások nem terjednek egészen a levél gerincéig.

A levél czimpái a levél csúcsa felé kisebbedők, úgy, hogy a levél vége már csak sekélyen karélyos szélű. A levél fonákján láthatók a barna színű, kerekded terméscsomócskák, az ú n. szóruszok, melyek nem egyebek, mint a spóratartók sűrű csomócskái. E terméscsomócskák a levél karélyainak fonákján két-két sorban állnak az ér mentén s a nyári hónapokban porzanak, mikor u. i. a spórapor belőlük kiszabadul. A spórák finom poralakú sejtek, melyek a páfrány szaporodására szolgálnak. Nedves földre kerülve e spórák kicsiráznak. A levelek 15—30 cm hosszúak. Az édesgyökerű páfrány az egész éven keresztül zöld, spórái nyáron érnek meg.

Előfordulása:

Az édesgyökerű páfrány hazánk egész területén, őshonos (sajnos, ez már napjainkban nem igaz, 1906-ban még igen), az árnyas hegyi erdőkben el van terjedve s felhatol az alhavasi tájig. Leginkább található árnyas sziklákon, régi várak kőfalain, erdők köves, árnyas helyein. régi fatuskókon, völgyszorosokban, az erdő nyirkos, kies kőszirtjein. Jó erdei talajon is terem és szereti a mésztalajt. Jelenleg a Gödöllői-dombság területén megtalálható.

Édesgyökerű páfrány gyógyhatása:

Az édesgyökerű páfrány tőkéjének eleinte édes, utóbb gyengén kesernyés és összehúzó, kellemetlen, izgató íze és avas szaga van. Megszárítva és a pikkelyektől megtisztítva kőgyökér vagy radix polypodii és filiculae dulcis helyesebben rhizoma polypodii név alatt kereskedésbe kerül. A kőgyökeret az igazi édesgyökér helyett szokták használni mellbaj ellen. Leforrázva gyengén hajtó tulajdonsága van. Köhögés és rekedtség ellen bevéve oldólag hat, miért is mellteának használják. Köszvény, sárgaság és láz ellen, valamint féreg elhajlására is szolgál. A kőgyökér czukrot, könnyen megavasodó zsíros olajat, gyantát és cserző anyagot tartalmaz.

Hatóanyaga:

Glycyrrhizin, cukor, zsíros olaj, almasav és cserzőanyag.

Szedése:

A gyökeret tavasszal vagy ősszel lehet szedni. Szeptemberben el lehet kezdeni a szedését. A szedett kőgyökeret meg kell tisztítani a levelektől, gyökérrészektől, valamint az őt sűrűn borító barna pikkelyektől, A megtisztított kőgyökér vékony, girbe-görbe, kissé lapított vöröses barnaszínű, megszáradva könnyen törik, törése zöldessárga vagy barnás színű és víaszfényű. A megtisztított gyökereket árnyas helyen ponyván kell megszárítani s ha teljesen megszáradtak, zsákba tömve szállíthatók, 5 kiló frissből lesz 3 kiló száraz kőgyökér.

Forrás:

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula, Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk.

2021-02-04T18:33:15+00:00 által|
Go to Top