fbpx
Tövises iglice - Ononis spinosa L.

Tövises iglice – Ononis spinosa L.

Tövises iglice leírása:

Ononis spinosa

(Régies vagy egyéb ismert nevei: ekeakadály, ekenyűg, eketartófű, gerlicetövis, gilice-tüsök, gilice-tövis, igricetüsök, kecskezanót, ökörguzs, tövises igric)

Hüvelyesek – Leguminosae

A tövises iglice évelő, félcserjés növény. Sötétbarna vagy fekete színű gyökere 50—60 cm hosszú és 1—2 cm vastag, mélyre hatol le a földbe, girbe-görbén kanyarodik, csavarodott, fás, igen szívós. A talajban lévő meszet kedveli s ahol ez a növény előfordul, az amellett szól, hogy a talaj meszet tartalmaz. Ahol az altalajban nyoma sincs a mésznek, ott az iglice nem terem. Szára felálló, 60 cm magas, kerek, felül fönemű, alul fás. Hosszában egy vagy két sorban bozontos, kissé mirigyes szőrű. Oldalágai szúrós tövisekben végződnek; szórványosan puhaszőrűek.
Alsó levelei hármasak, a felsők, kivált a virágok táján és az oldalágakon állók, osztatlanok, a rövid oldalágakon csomósán állnak. A levél egyes levélkéi hosszúkás tojásalakúak, kissé hegyesek, tövükön ép szélűek, csúcsukon fűrészesfogúak. A levél tövén széles, tojásdad pálha van. Virágai rózsaszínűek, a rövid oldalágak leveleinek hónaljában, többnyire magányosan, ritkán kettesével állók. Nyelük igen rövid. A tövises iglice június-júliusban virágzik, északibb helyen júliustól augusztus végéig.

Előfordulása:

A tövises iglice legelőkön és pusztákon az ország középső és nyugati részében található, ellenben hazánk keleti részében nem fordul elő, ott más iglice fajok helyettesítik.

Tövises iglice gyógyhatása, használata:

A tövises iglicének friss állapotban kellemetlen szaga van, melyet azonban szárítás után elveszít. Ahol elszaporodik, kellemetlen gyommá válik, melyet csak nehezen lehet kiirtani. Mély gyökerei az ekét feltartóztatják, azért nevezik ekeakadálynak és ekenyügnek. Szúrós tövisei pedig megsebzik a mezei munkás kezét. Fás gyökerét kiássák, megszárítják és vértisztító, valamint vizelethajtó orvosságnak használják.
A kereskedésben radix ononidis spinosae néven szerepel. heginkább az állatgyógyászatban használják, azonkívül vértisztító fateához keverik, íze karczoló, kissé fanyar és egyúttal édeses; szaga kissé emlékeztet az édesgyökéréhez.

Szedése:

A tövises iglice gyökerét késő őszszel vagy korán tavasszal kell kiásni. Csákánnyal vagy tővágóval vágják ki a gyökerét a földből, azután megtisztítják a földtől és homoktól, a vastagabb gyökereket pedig többszörösen felvágják hosszában és így megszárítják őket. Jobb a többéves növények gyökerét kiásni, mert ez vastagabb. Az iglice a hivatalos gyógyszerkönyvben meg van említve, gyógyszertáraink raktáron tartják, de a kereslet nem nagy, kivitel belőle nincs.

Forrás:

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T18:17:20+00:00 által|
Go to Top