Kereklevelű vagy közönséges papsajt vagy mályva. - Malva neglecta Wall., M. rotundifolia L., M. vulgaris Fr.

Kereklevelű vagy közönséges papsajt vagy mályva. – Malva neglecta Wall., M. rotundifolia L., M. vulgaris Fr.

Papsajt mályva leírása:

Malva neglecta Wall., M. rotundifolia L., M. vulgaris Fr.

Régies vagy egyéb ismert nevei: papsajt, közönséges papsajt, papsajt mályva, haslágyítófű, aprómályva, uti mályva, kereklevelű mályva, istenkenyere, csúszóka, füdzőrózsa, kerekmályva, penészke, penészkés kerekdedek, uti mályva

Mályvafélék – Malvaceae

A papsajt vagy kereklevelű mályva egynyári növény, de évelő is lehet. Az egynyári növény szára csak lúdtoll vastagságú fehér színű, lecsepült és csekély mérvben elágazó, ellenben az évelő példányok szára maradandó, fás tőkét képez, mely kisujjnyi vastagságúra is megnőhet és minden irány felé  zöld szárakat hajt. A papsajt nem nő magasra, csak 10—40 cm-re. Levelei hosszúnyelűek, a nyél 20 cm-es is lehet. A levéllemez kerekded, vállán vesealakú, tenyeresen 5—7 karélyú, fogas szélű, zöld színű, hegyesen csipkés szélű. A szár és a levélnyél szőrös.

Virágai hosszúnyelűek és csomóban állnak a levelek hónaljában. A virágon az ötosztatú kelyhet egy háromlevelű külső kehely veszi körül. A párta világos rózsaszínű vagy fehér, piros erekkel, csak kétszer, legfeljebb háromszor hosszabb a kehelynél. A párta 5 szirmú, szirmai keskenyek,fordított tojásalakúak, szélök mélyen bevágott. Porzók száma sok, csővé nőttek.  Virágpora gömb formájú, magja 5-8 mm átmérőjű. A virágból képződő termés a papsajt, melyet a megmaradó kehely is még körülvesz. Megkülönböztetik a közönséges papsajtot (malva vulgaris fr.), melynek szirmai kétszer akkorák, mint a kehely és mélyen bevágottak, szára 30—50 cm magas; azután a kereklevelű papsajtot (malva rotundifolia l. és m. borealis wallm.), melynek szirmai alig hosszabbak a kehelynél és csak gyengén bevágottak; szára 8—10 cm magas.

A papsajt júniustól-októberig (őszig) virágzik. Az ókori görögök és rómaiak salátába termesztették, Európában már a középkorban fogyasztották, gyökerét megőrölték és liszt helyett is használták ínséges időkben. Korong alakú termése hasonlít a kerek sajthoz, innen is ered az elnevezése. Az egyéves növény gyökere vékony, egyszerű, az évelőnek gyökértörzse is van, amelyből több, a talajon elterülő, s csak a vége felé emelkedő szár fejlődik. Öntermékeny növény, kromoszómaszáma n=21. A mályva szó eredete a görög malasso (puhítani) igéből származik, Theophrasztos és Dioszkoridész már moloché-nak nevezi.

Előfordulása:

A papsajt mályva hazánk egész területén elterjedt, művelt talajon, parlag helyeken, kerítések, utak mentén és kertekben található. Európában és Orosz-Ázsiában, Észak- Afrikában az északi vidékek kivételével, puszta helyeken, útszéleken és sövények mellett tenyésznek, mérsékelt éghajlatú területeken, mára világszerte elvadult. Félárnyékos, napos helyeket kedveli (levelei a napsugarakra merőlegesen fordulnak/diafototropizmus), talajban nem túl válogatós, magas sótartalmú, nehézfémeket tartalmazó talajt nem szereti, a talaj nitráttartalma megnőhet a növényben. Gyomtársulásokban gyakori.

Használata:

A papsajt is sok nyálkát tartalmaz s ezért leveleit a gyógyászatban hasonló célokra használják, mint az erdei mályvát. Mind a kettőnek leveleit folia malvae néven árulják.  A levelek a species emollientes, a virágok a species althaeae készítménynek alkotórészét képezik. Házi szerként alkalmazzák légcsőhurutoknál, bronchitis, mellhártyagyulladásnál, gyulladáscsökkentésre, vérzéselállításra, vízhajtásra (húgyúti rendszer), bőrlágyításra, hashajtásra (emésztőrendszer problémáira), köptetőnek. Csillapítja a köhögési ingert, rekedtség, torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögető- és gargarizálószer (száj és garat irritációja ellen).

Külsőleg borogatásként használták horzsolásokra, csípésekre, duzzanatokra, aranyérre és fekélyekre, daganatokra, köszvényes fájdalmakra, ekcéma, kéz- és lábdagadásra. Hatására a duzzadt szövet meglágyul, s könnyebben gyógyul. Könnytermelésre (váladékozó szem) is jó a borogatása. Levelei, magvai, hajtásai frissen fogyasztható, nyersen salátákban vagy főzve. Termésének sajt íze van, főzete gyomorfekély, bélhurut (bevonószerként) ellen bizonyult hatásosnak. Nyálkája miatt főzéskor a víz besűrűsödik.

Főzetet készíthetünk, ha egy marék szárított növényt 1 liter hideg vízbe tesszük, majd forrás után még 2-3 percig főzzük. Fürdővízben kelések, furunkulusok, fagyási sérülésekkor alkalmazták, valamint enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Nyálkatartalma folytán irritációcsökkentő hatású cserzőanyagai összehúzó tulajdonsággal ruházzák fel.

A virágokat az élelmiszeripar ételfestékként használja, teakeverékekben színezőanyagként van jelen.

A levelek salátának (nyersen, akár főzve is – főzeléknek) vagy régen gyökeréből lisztet őröltek, de a magvak is fogyaszthatóak nyersen és főzve. Vigyázat! Nitrát felhalmozódhat a leveleiben!

Dél-koreai kutatók a mályvamag kivontatának gyulladsácsökkentő hatását laboratóriumi körülmények között kimutatták. Japánok pedig rokon fajok levél- és szárkivonatával kísérleteztek és a méh szövetét stimuláló aktivitást igazoltak.

Hatóanyaga:

Növényi nyálka (10%), a virágban pedig ezenkívül csersav és festőanyag található, antocián glikozid (főleg a virágokban), foszfor, kálcium, nitrogén, polifenol, tannin, vas, leveleiben C-vitamin, A1, B2, B3-vitamin, galakturonorhamnánok, arabinogalaktánok, kis mennyiségben cseranyagok.

Gyűjtése és termesztése:

A papsajt leveleit július v. augusztus havában, vagyis virágnyílás idején kell szedni. A leveleket a szárrészektől megtisztítva ponyván, vékony rétegben terítve, gyorsan meg kell szárítani a zöld szín megőrzése végett. Közvetlen tűző napfénynek ne tegyük ki, különben megfeketedik. 5 kg frissből lesz 1 kg száraz levél. Magról szaporodik, amit kora tavasszal kell elvetni és 2 hét múlva már csírázik is. Betegségre hajlamos, főleg a rozsdát okozó gombák kedvelik, valamint egyes lepkefajok hernyói, a megbetegedett leveleket gyógyászati célra nem lehet felhasználni.

A növény levelét, legfeljebb 3 cm hosszú nyélrésszel lecsípve kell gyűjteni (“csípett” papsajtlevél). Gyűjthető szedőfésűvel is, de az így gyűjtött (“fésűs” papsajtlevél) levelek kevésbé jó minőségűek, mert a levelek hosszabb nyélrésszel leszakadnak. Az egész föld feletti növény is gyűjthető, “kaszált” papsajt néven került kereskedelembe.

Szárításkor közvetlen napfényen nem érdemes, mert könnyen megfeketedhetnek a levelek. (Szárításkor a nyálkatartalmat elveszti, ezért érdemes frissen felhasználni)

Terhes, szoptató nők számára fokozott óvatossággal kell eljárni, mindenképp szükséges orvosi engedély!

Közismert mondás:

“Nem minden papsajt!”

Plinius:

“Aki minden nap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől.”

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények
Rápóti Jenő-Romváry Vilmos, Gyógyító növények, ISBN:963 241 190 0
Dr. Michael A. Weiner, Gyógynövény Biblia, ISBN: 963 7495 29
Dr.Kolos Ede-Kolosné Pethes Edit, Hazai gyógynövényeink
Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó, ISBN:963 684 124 1
Dr. Zelenyák János, A gyógynövények hatása és használata
Dr. Isépy István, Gyógynövények, ISBN:963 11 6369 5

2021-06-24T12:18:17+00:00 által|
Go to Top