fbpx
Lándzsás útifű - Plantago lanceolata

Lándzsás útifű – Plantago lanceolata

Lándzsás útifű leírása:

Plantago lanceolata

(Régies vagy más ismert nevei: keskenylevelű utifű, lándzsás utilapu, lándzsáslevelű útifű, kígyónyelvfű)

A keskeny- vagy lándzsáslevelű útifű évelő növény ugyan, amennyiben a gyökere sokszor kitelel, de nem hosszúéletű, legfeljebb 1-2 évig él és elpusztul, nagyobb
része azonban csak egynyári. A lándzsás útifű magról szaporodik, a fiatal növénykék azonnal virágba hajtanak és a második évben már kevés zöldül ki. Gyökere barnaszínű és többé-kevésbé egyenesen lehatol a földbe. Szára igen rövid, minek folytán a levelek mind tőállásúak, levélrózsát képezve. A levelek nyeletlenek, tövük felé keskenyedők, ép vagy csak igen gyengén fogas szélűek, lándzsaalakúak és kopaszak vagy igen rövidszőrűek. A rövid szárból levéltelen tőkocsán indúl ki, mely hosszában erősen barázdált és a tetején a sűrű fűzért képező, apró, nyeletlen virágokat viseli. A virágfüzér majd gömbös, majd hosszúkás alakú. A virágokat apró sima levélkék, murvák veszik körül. A virágnak négyosztatú hányás kelyhe, további a négyosztatú barnásfehér színá és száraz hányás pártája van, melyen belül 4 porzó és egy vöröses színű bibeszál van. A porzók sárgásfehérek, messzire kiállnak a virágból és a kinyílt virágfüzér halaványsárga színét okozzák. A lándzsás útifű áprilistól egészen szeptemberig virágzik.

Előfordulása:

A lándzsás útifű réteken, legelőkön, gyepes helyeken, utak és mezők mesgyéin, parlag helyeken található s az egész országban közönséges, sok helyt gyom.

Plantago lanceolataLándzsás útifű gyógyhatása, használata:

A lándzsás útifű nagyon sokféle házi orvosságot szolgáltat, levelei pedig a gyógyfűkereskedelemben keresettek. Leveléből teát készítenek, melyet gyomor- és vértisztító szernek, valamint köhögés ellen használnak; leveleiből készülnek továbbá az útifűczukorkák; a frissen szétdörzsölt leveleinek nedvét sebek kezelésére használja a nép. Szárított levelei herba plantaginis lanceolatae név alatt szerepelnek a gyógyfűkereskedelemben, de a hivatalos gyógyszerkönyvben nincsenek megemlítve.

Hatóanyaga:Plantago lanceolata

Hatóanyagai közelebbről nincsenek meghatározva.

Termesztése:

Mivel a vadontermő mennyiség kielégíti a szükségletet, termeszteni felesleges. A kihulló magvak utján szaporodik.

Szedése:

A lándzsás útifű leveleit virágzáskor (május-június hónapok között) kell szedni. A szedéskor arra ügyeljünk, hogy a levelek tiszták és ne porosak vagy sárosak legyenek, a piszkosak megtisztítandók. A tiszta leveleket gyorsan meg kell szárítani, hogy zöld színöket megőrizzék. Ezért vagy a napon, vagy szellős padláson szárítandók és gondosan forgatandók. 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T16:58:34+00:00 által|
Go to Top