Kutyabengefa - Rhamnus Frangula

Kutyabengefa – Rhamnus Frangula

Kutyabengefa leírása:

Rhamnus Frangula L.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: Büdöscseresnye, Büdösfa, Ebsefa, Fekete-éger, Harasztfa, Festőkökény, Barjúbinge)

Bengefélék – Rhamnaceae

A kutyabenge 175—350 cm magas cserje. Ágai tövistelenek, törékenyek, az oldalágai váltakozva állók. A fiatal ágak kérge fehéren pettyegetett, a fiatalabb ágak sötétpirosak. Levelei ellipszis alakúak, hegyezettek, épszélűek. A levél főbordájából 6—8 párhuzamos oldalér indul ki. Virágai aprók, zöldesfehérek és öthasábúak. A virág magházából bogyószerű, csontosmagú termés keletkezik, mely eleinte zöld, utóbb piros, végül pedig fekete, leveses húsa pedig zöldes barna színű. Benne 2 —3 lapos lencsealakú mag van. A kutyabengefa május-júniusban virágzik.

Elfordulása:

A kutyabengefa hazánk egész területén, nedves, árnyas erdőkben, cserjésekben, patakok mentén, bozótok között található. Bőven található főleg Észak- Amerika nyugati államaiban és Közép-Európában.

Kutyabenge gyógyhatása, használata:

A kutyabengefának belső, zöld kérgét cortex frangulae név alatt használják a gyógyászatban. A kutyabengefának a középkorban nagy gyógyászati jelentősége volt, az újkorban azonban kiment a divatból. Csak az újabb időben hozták német orvosok javaslatba, aranyeres bántálmak ellen használják, s e tekintetben a rabarbarát jól helyettesítheti. A németországi gyógyszerkönyvbe fel is vették ezért a kutyabengefát ellenben a magyar gyógyszerkönyvbe nincs felvéve, de hazai gyógyszertárainkban mégis szerepel a kutyabengefa kérge s ezért kisebb mértékben itthon is értékesíthető, esetleg a külföldön is elhelyezhető. A kutyabenge kérge friss állapotban hánytató hatású, de ha két évig fekszik, akkor elvész ez a hatása s ekkor már csak hashajtólag hat Ezért a kérget csak akkor tanácsos használni, hogy ha legalább 1—2 évig száraz helyen eltartották. A szárított kéreg majdnem szagtalan, nyálkás, kissé édeses és kesernyés ízű. Termésének is gyenge hashajtó a hatása. Fája a legjobb puskaporszenet adja.

Kutyabenge hatóanyaga:

Frangulin, melyből állás vagy főzés közben keletkezik az emodin, továbbá frangulasav.

Termesztése:

Termesztése nagyon kifizetődik és különösebb nehézség nélkül elvégezhető. Folyók partján s általában nedves talajon magvetés útján szaporítható, mint a R. catharica.

Szedése:

A kutyabenge kérgét (cortex Frangulae) tavasszal, a levelek kizöldülése előtt, kell szedni. A kéregnyerés czéljából korán tavasszal lecsonkázzuk az idősebb bokrokat és csak rövid tuskót hagyunk meg belőle, mely azután újból kihajt. Minden 6 évben levághatjuk a fáját. A levágott ágakról lehántjuk a kérget, felvágjuk körülbelül 30 cm. hosszú darabokra és megszárítjuk azokat. A kereskedésbe kerülő kéreg 30 cm. hosszú és 1—2 mm. vastag, csöves darabokból áll. A fiatal ágak kérge külsőleg sima, vörösesbarna, a véneké szürke, gyengén ránczos. Ha a kéreg úgy megyszárad, hogy könnyen törik, zsákba tömve elszállítható.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T18:18:23+00:00 által|
Go to Top