Kömény, konyhakömény, köménymag – Carum carvi L.
Kömény leírása:
Carum carvi L.
(Régi vagy más, ismert nevei: keménymag, köménymag, konyha-kömény)
Ernyősvirágúak – Umbelliferae
A kömény kétnyári növény. Az első évben csak egynéhány tőállású levelet hajt, a második évben virágzik és magját megérlelve, elszárad. Gyökere orsóalakú, kétnyári. A második évben kinő a szára, mely 30 cm vagy 1 m magasságot elér egészen kopasz és hosszán végig barázdás. A szár már tövétől kezdve ágas, belül üres, csöves alkotásé. A levelek összetettek, háromszorosan szárnyasak, a végső czimpák keskenyek, szálasak, hegyesek. A levél főerén álló alsó levélkék keresztben állanak egymással. A tőállású levelek hosszúnyelűek, tövükön erősen van kifejlődve a levélhüvely, a száron állók nyeletlenek, nyelök helyett a levélhüvely van kifejlődve.
Jellemző a köményre, hogy a levél tövében kétoldalt még két kisebb, nyeletlen, sallangokra felhasogatott levélszerű képlet, a két pálha van kifejlődve. A kömény virágai fehérek, igen aprók és nagy ernyőkké csoportosulnak.
A virágok kivételesen rózsaszínűek is lehetnek. A virág magházából a termés lesz, mely hosszúkás, 4 -5 mm hosszú és hosszában két részre válik, melyek mindegyike egy-egy magot tartalmaz. A »köménymag« tulajdonképen egy termésfél, mely egy magot tartalmaz, fele a magéval szorosan össze van nőve. A kömény termésfele (amit a közéletben köménymagnak neveznek) hosszúkás alakú és hosszán végig 5 kiemelkedő borda vonul végig, a bordák között barázdák vannak, melyekben illanó olajat tartalmazó olajtartók vannak. A kömény április végétől június végéig virágzik. Magja júliusban érik.
Előfordulása:
A kömény réteken, legelőkön és gyepes helyeken terem. Az egész országban közönséges.
Köménymag hatása:
A köménymagnak jellemző zamatja van, mely a benne foglalt illanó olajtól ered. A köménymagot, helyesebben a termése fructus carvi (semen carvi) név alatt szerepel a gyógyászatban. Belőle nyerik a köménymagolajat (oleum carvi), melynek egyik alkotórésze a carvol továbbá a köményvizet és köményszeszt (aqua et spiritus carvi). A köménymagot az emésztés elősegítésére, szelek elhajtására, kólika ellen, továbbá gyomor- és idegerősítő szernek használják. Fűszernek, illatszernek és a köménypálinka előállítására is használják a köménymagot, végül pedig az állatgyógyászatban is jut szerepe.
Kömény hatóanyaga:
Illóolaj, melyből 3—7%-ot tartalmaz, zsír, cukor, keményítő ; tartalmaz továbbá jobb carvon- és bal limonen-t.
Kömény termesztése:
A kötöttebb nyirkosabb talajt és széltől védett fekvést kedvelő növény termesztése magvetéssel történik. Tekintetbe véve azt, hogy a konyhakömény kétéves, gazdasági szempontból célszerű más egyéves növénnyel, korianderrel, mustárral, árpával stb. egyidőben elvetni. A növény térszükséglete 40—50 cm. Egy kát. hold bevetéséhez 4—5 kg mag szükséges, melynek hozama 6—8 q mag. Emellett még 20—30 q szalmatermés van, ami alomnak, vagy juhtakarmánynak felhasználható.
Szedése:
A köményt teljes érése előtt le kell aratni, illetve szedni, mert könnyen pereg. A mikor az egész növény sárgulni kezd, sarlóval levágjuk és kévékbe kötve, meleg helyen, lehetőleg a napon, utól érni engedjük. Ha teljesen megért a köménymag, ponyván kicsépeljük és megtisztítjuk a magot. A tiszta magot ponyván hagyjuk és többször forgatjuk, hogy teljesen megszáradjon, azután felzsákolva, elszállítjuk. A köményt termesztik is. Legjobban díszlik a mély homokos vagy meszes vályogtalajon, inkább szereti a nyirkos, mint a száraz helyet.
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények