fbpx
Ezerjófű - Erythraea Centaurium L.

Ezerjófű – Erythraea Centaurium L.

Ezerjófű leírása:

Erythraea Centaurium L.

Régies vagy egyéb ismert nevei: kis ezerjófű, ezerjó földepe, százforintos fű, földepe, czenturia, cintoria, kiscentauria, encian, erősfű, ezerforintosfű, százaranyosfű

Tárnicsfélék – Gentianaceae

Az ezerjófű szára felálló, négyélű, csúcsán elágazó és úgy mint a levelek is, egész hosszában szőrtelen, kopasz. Egy- vagy kétéves (szüksége van hideg hatásra) (Th, TH) növény.
Levelei nyeletlenek, kettesével átellenben állnak, hosszúkásak, keskenyek, tojás- vagy lapátalakúak; felső levelei keskenyebbek és hegyesek. A szár tövén sűrűn áll több levél egy csomóban, levélrózsát képezve. Virágai sötét rózsaszínűek  – forrt szirmú, csillagszerű – és egy sokvirágú csomós virágzatot alkotnak, sátorozó álernyő, mely elvirágzás után egészen róna tetejű, miután a felső virágok mind egyforma magasan állnak. Ez onnan van, mert a virágzat alsó ágai hosszabbak, a felsők pedig rövidebbek.
Az ezerjófű körülbelül egy vagy másfél arasznyira vagyis 15—30 cm nyire megnő. Szára amellett legfeljebb 2 mm vastagságot ér el.
Az ezerjófű kétnyári növény. Az első évben egy tőállású levélcsomót hajt (tőrózsát), a második évben virágzik, magot hoz és azután elszárad. A százforintos földepe júliustól szeptemberig virágzik.

Hengeres, két kopáccsal nyíló tok termése van, apró magokkal. Érése októberig elhúzódhat.

Előfordulása:

Ezerjófű

Ezerjófű

Az ezerjófű szereti a napos és amellett eléggé nedves helyeket. Leginkább verőfényes, de nem száraz helyen terem. Napsütötte, gyepes dombokon, kaszálókon, réteken, nedves füves helyeken, erdei tisztásokon, valamint erdők szélén, ritkás bozótosokban, szántóföldek mellett, útszéleken, száraz füves területeken, hegyoldalakban 1400 m magasságig található. Megterem úgy a hegyes vidéken, mint a síkságon. Különösen kedveli a homokos és laza meszes talajú helyeket. Európában észak felé Svédországig, azonkívül Közép- és NyugatÁzsia mezőin, Észak-Amerika, Észak-Afrika, homokos helyein és nyílt erdőiben igen elterjedt. Magyarországon mindenütt, az Alföldön ritkább.

Drogja:

Centaurii herba: VIII. Magyar Gyógyszerkönyben megtalálható: virágzó növény egész vagy aprított, szárított föld feletti hajtása

Gyógyhatásai:

A virágjában szedett és megszárított ezerjófűnek földfölötti részét a gyógyszertárban Centaurii herba néven használják. A virágos növény felső részében ugyanis sajátságos keserű anyagot tartalmaz, melynek kedvéért ez a növény háziorvosságnak is szolgál. Leginkább gyomorerősítő és izzasztó teának használják. Borba és pálinkába is teszik gyomorerősítő ital készítése végett. Neve is onnan van, hogy régi időben is igen nagyra becsülték gyógyító erejét.
Az erdőben termő ezerjófű hosszúszárú és nagyobb virágú szokott lenni, míg ellenben a mezőn termett ezerjófű rövidebb és nem olyan szépen fejlett. A gyógyszertárban úgy az erdei, valamint a mezei ezerjófüvet használják, de az erdei ezerjófű értékesebb s azért jobban fizetik.

Sokféle teakeveréknek, így a species amaricantesnek is alkotórészét képezi, egyik fontos alkotórésze még a tinctura amara nevű készítménynek is (1906).

Felhasználási formák:

Keserű íz kialakítása, aromaanyag, gyomorerősítő, étvágyhozó, ételízesítő, hagyományosan anorexia és emésztési zavarok esetén.

Szájon át történő adagolás felnőttek részére:

• Herba: 2–4 g teaként 150 ml vízben, naponta háromszor.
• Folyékony extraktum: 2–4 ml (1 : 1 arány 25% alkoholban) naponta háromszor.

Ellenjavallat:

Emésztőrendszeri fekélyek, terhesség és szoptatás esetén!

In vitro és állatokon végzett kísérletek:

• Vizes kivonat, patkányon – gyulladáscsökkentő
• Vizes kivonat, patkányon – lázcsillapító (fenolsavak hatása, megelőzésre nem alkalmas)
• májkárosodott egér-modellekben – tumor gátló
• központi idegrendszer nyugtató
• fekélyellenes

Klinikai vizsgálatok: Canephron tabletta: Vizelethajtó, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális.

Hatóanyagai:

• Szekoiridoid-glikozidok 2%, a növény jellemző, keserű ízét adják.
• Xantonok
• Fenolsavak
• Flavonoidok: 0,4%
• Erythrocentaurin,
• Valeriansav
• Gyanta

Gyűjtése és szedése:

Az ezerjófüvet virágzása idején (július-augusztus) kell szedni. Legjobb azt július hóban szedni, mert ez a fű csak addig jó, míg a szára és a levele még egészen friss és üde zöld színű, virágai pedig élénk rózsaszínűek; amint már sárgulni kezd, akkor már értéktelen és hasznavehetetlen. Az egész növény levágása a föld felett 40 cm-re, amikor a levelek friss zöldek és a virágok fénylő rózsaszínűek. Szennyezéstől mentes területeken, teljes virágzásban, napos időben.
A virágjában szedett százforintos füvet tövénél elvágjuk, gyökereitől megtisztítjuk. Azután negyed- vagy félkilós csomagokba kötjük és zsinórra felaggatjuk a padláson vagy más árnyékos, szellős helyen, úgy mint a dohányt, mert csak úgy éri jól minden részéta levegő és szépen és jól csak akkor szárad meg (azonnali, természetes, árnyékos, levegős helyen vékony rétegben). Száradás alatt súlyának egynegyedére apad, úgy hogy 1 kiló friss fűből, 1/4 kiló száraz százforintos fű lesz. Száradása 4-6 napot vesz igénybe.
Miután az ezerjófű csúcsrészei, a levelek és a szár tartalmazza a legtöbb gyógyszert, azért a szárított füvet úgy kell csomagolni, hogy szállítása alatt a legfinomabb részecskék le ne töredezzenek. Ezért jobb ládába csomagolni és nem zsákba.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

 

2021-06-24T12:40:25+00:00 által|
Go to Top