Bazsarózsa – Paeonia officinalis L.
Bazsarózsa leírása:
Paeonia officinalis L.
(Egyéb ismert neve: gyógybazsarózsa)
Pünkösd táján nyíló dísznyövényünk. E kedvelt dísznövény gyógynövény is egyúttal, mely ugyan nincs felvéve a magyar gyógyszerkönyvbe, de a virágát és magját mégis veszik a gyógyárúkereskedők. Virágának szirmai flores paeoniae, magja pedig semen paeoniae néven szerepelnek a kereskedésben. Virágszirmai csersavtartalmúak s a nép nehézkórság ellen szokta használni. Szép piros színe kedvéért a füstölő por díszítésére is használják. A bazsarózsa tehát amellett, hogy kertünket is díszíti, értékesíthető is. Ha szép virágszirmokat akarunk a gyógyfűkereskedőnek szállítani, akkor a nagy és teljes virágú, sötétpiros színű bazsarózsát kell tartani, mert ennek több a szirma, mint az egyszerű virágúnak.
A virág közepén 2—5 külön egyrekeszfű vastagfalú magház van, melyekben sok fekete mag képződik. A virág szirmait derült, napos és száraz időben kell szedni, harmat felszáradása után. A szárazon szedett szirmokat árnyékos, szellős helyen gyorsan meg kell szárítani s ha megszáradtak, világosságtól és levegőtől el kell zárni, mert különben színöket vesztik. A szárított bazsarózsaszirmok tetszetősek, szép sötétbarna színűek legyenek. Magnyerésre az egyszerű virágú bazsarózsa ajánlatosabb, mert ennek magképzése biztosabb. A bazsarózsa magja tojásalakú, kemény falú, sima, fénylő, fekete vagy sötét vörösbarna színű. Hatóanyagot ugyan nem tartalmaz a bazsarózsamag, és azért nem is annyira gyógyításra, mint inkább csak babonára (amulettnek, fogkorállnak) szolgál. A bazsarózsamagot ú. i. korállmódra felfűzik és a gyermek nyakába akasztják oly czélból, hogy a fogzását elősegítsék.
Forrás:
Páter Béla, A vadontermő gyógynövények