fbpx
Árnika - Arnica montana L.

Árnika – Arnica montana L.

Árnika ismertetése:

Arnica montana

(Régi vagy ismert nevei: kappanőr, angyalitalgyökér, anyagyökér, árnyékfű, hájvirág, luciánfű, máriafű, lúgfű, olasz utifű, szent jános virága)

Fészkesek – Compositae

Az árnikának a földben maradó, vízszintes vagy rézsűt lefelé tovanövő szára van, melyet tőkének (rhizoma) nevezünk. Ez a tőke 10 cm hosszú, 6—8 mm, ritkán 1 cm vastag, sárgás-barna színű, belseje fehér. Alsó oldalából apró fonálképű gyökerek indulnak ki. A földben maradó tőkéből indul ki a felálló 30—60 cm magas és 4—8 mm vastag szár, mely azonban csak egynyári és ősszel a levelekkel együtt elszárad. A szár szőrös és kivált felső részén dúsan be van rakva  vörösös ragadós mirigyes szőrökkel; tetején 1—3 virágfejjel, fészket visel. A levelek a száron kettesével szemben állnak egymással; a legalsó két levélpár igen sűrűn áll egymás fölött, minek folytán tőállású levélrózsát alkotnak.

Ezeken kívül a szár még 1-2 levélpárt visel. Valamennyi levél hosszúkás, tojás- vagy lándzsaalakú, nyeletlen, épélű, kissé pillás szélű. A tőlevélek 8—10, ritkán 20 cm hosszúak és 2—4, ritkán 7 cm szélesek. A száron állók kisebbek. A virágok sárgák. A szár csúcsát egyetlen egy nagy sárga virágfejecske foglalja el, ezenkívül a felső levelek hónaljából (néha az alsókból is) egy-egy virágfejecskét viselő oldalág indul ki. Minden virágfészek alatt bizonyos távolságban két-két apró, keskeny levélke van.  A virág fejecske 6—7 cm átmérővel bír, kívül zöld levélkék alkotta gallérral van körülvéve, mely arra való, hogy bimbó korában védje a még fejletlen virágokat. Az árnika június és július hóban virágzik.

Árnika előfordulása:

Az árnika nyirkos, főleg tőzeges, lápos havasi réteken terein. Mésztalajon sohasem nő. Hazánkban csak az északkeleti és erdélyi havasok kaszálóin található, ahol lehatol a havasalji tájig. Nyugatra Gömörmegyéig terjed, de szórványosan előfordul az ország nyugati részén és az alpok végső kiágazásain.

Árnika gyógyhatása, használata:

Az árnikának sajátságos, erős, de nem kellemetlen, kissé zamatos a szaga, íze csípős, keserű. Az árnika erősen izgató hatású. Sajátságos keserű anyagot tartalmaz, melyet arnicin-nek neveznek. E mellett még kevés illanó olaj és gyantanemű anyag van benne. Az árnikát azelőtt nagyobb mértékben használták a gyógyászatban, mint ma. Azelőtt belsőleg és külsőleg is használták többféle baj ellen, most azonban belsőleg már nem használják. A virágaiból készült arnikatinktúra azonban még ma is nagy becsben áll a nép előtt, mely azt bedörzsölésre  és borogatásra használja. A gyógyfűkereskedésben az árnika minden része szerepel; leginkább keresik az árnika virágait, ellenben a leveleit ritkábban használják. Gyökerét, illetve tőkéjét szárítva radix, helyesebben rhizoma arnicae, leveleit, esetleg szárát is herba v. folia arnicae név alatt árulják, virágai flores arnicae, végül az egész virágfészkek flores arnicae cum caycibus néven szerepelnek. (Gyógyászati használata nagyon kiterjedt volt, régebben gyógyszerkönyvünkben is hivatalos volt.)

Hatóanyaga:

Illóolaj, még pedig a frissekben több, mint a szárazakban, azonkívül arnicin, csersav, kékgyanta, jegeces zsír, és viasz. A gyökértörzsben ezenkívül 10% inulin is van.

Árnika szedése:

Az árnika tőkéjét és gyökerét tavaszszal vagy ősszel ássák. A kiásott kisujjnyi vastagságú tőkéket megtisztítják a földtől és napos helyen gyorsan megszárítják. Ha annyira megszáradt, hogy könnyen törik, zsákba csomagoljuk és elszállítjuk. 5 kg friss árnikagyökérből lesz 1 kg száraz gyökér; 100 kg ára 60 korona. Virágait június v. július hónapban szedjük. A szedést derült időben, a harmat felszáradása után végezzük. A megrágott és elkorcsosodott virágfejeket ne szedjük, mert ezekben rovarálczák tanyáznak, melyek szedett készletünkben nagy kárt okozhatnának, amennyiben összevissza rágják és bepiszkolják a szárított virágokat.

A virágok gyűjtésekor az egész virágfejeket szedjük és haza visszük. A szedett virágokat gyorsan szárítsuk meg, miért is ponyvára kiterítve napon kell megszárítani. 5 kg friss virágból lesz 1 kg száraz virág. A teljesen száraz virágokat ládába csomagoljuk. A biztosabb eltartás czéljából különösen arra ügyeljünk, hogy a virágfejeket a bennök rejtőzködő rovaroktól tisztítsuk meg, mert különben sokat szenvednek a virágfejek a rovarrágástól. A virágfejecske alapját képező szárban különösen egy kis légy (trypeta arnicivora) álczája él, mely ha benne maradt a virágfejecskében, nagy kárt okozhat. Ezért a megszáradt virágfejekből kitépjük a virágfejecske egyes sárgaszínű virágait és különválaszszuk a fejecske alját képező szárrésztől, melyen a virágok álltak, valamint a fészket körülvevő zöld gallérlevelektől.

Kártevők ellen:

A virágokat még szárítás előtt is kitéphetjük a fejecskéből és külön megszárítjuk őket. Sokszor az ép, egészségesnek látszó virágfejecskében is rejtőzködnek rovarálczák, melyek a szárított virágokra veszedelmesekké válhatnak, azért a szedett virágfejecskéket jó szitán parázs fölött vagy a sütőkemenczében hirtelen megszárítani, miáltal a virágfejekben rejtőzködő rovarokat elpusztítjuk. Értékesebbé tehetjük az árút és a rovarrágástól biztosak lehetünk, hogy ha csakis a virágfejecske nyelvalakú sárga virágait szedjük külön és megszárítjuk, csakhogy az kevésbé lesz jövedelmező.

Az árnika virágait könnyen össze lehet cserélni más fészkes virágú növények virágaival, nevezetesen a festő pipitérével (anthemis tinctoria), a körömvirágéval (calendula officinalis), a zergefűével (dornicum), s a lapályi örvénygyökörével (inula britanica) s kivált az utóbbinak virágaival hamisítják is az árnika virágait. Mindezektől az árnika azáltal különböztető meg, hogy egyrészt a fejecske karimáján álló széle háromfogú, másrészt a kis terméskének bóbitája van, míg a körömvirágnak és pipitérnek bóbitája nincs és a zergefű fészkében csakis a középső terméskék bóbitásak, a karimán álló virágoknak pedig nincsen bóbitájuk.

Mesterséges szaporítása:

Az árnikát érdemes volna mesterségesen szaporítani. Termesztése havasi vidéken, zord fensíkon, hideg fekvésű erdők tisztásain, nedves, lápos talajú helyeken, ahol sok a csapadék, lehetséges, mert a melegebb fekvésű száraz helyeken nem él meg. Havasi legelőkön és réteken olykép lehet az árnikát szaporítani, hogy e helyeket felszántjuk, megporhanyítjuk és fűmaggal bevetjük, mely közé 1/3 rész árnikamagot keverünk. Ezt augusztusban vagy korán tavasszal vetjük el és meghengerezzük. Ezáltal jobb fűtermést kapunk és amellett az árnikát is szedhetjük, mert a második évtől kezdve virágait, a 3-ik és 4-ik évtől kezdve már a gyökereit is szedhetjük. (Páter Béla)

Dr. Darvas Ferenc szerinti szaporítás:
Mivel hazánk megcsonkításával a vadontermő árnikaterületeket elvették tőlünk, klimatikus viszonyaink miatt pedig megcsonkított országunkban gazdaságosan alig termelhető, — e drogból behozatalra szorolunk. — Hegyes vidékeken, erdős, nedves réteken termelhető, magvetés vagy tőosztás útján szaporítható. Magvetés útján lehet közvetlenül a szabadba is vetnünk ; ez esetben az árnikamagot augusztus-szeptember hónapban a felszántott, előkésztett talajba körülbelül felemennyiségű fűmaggal vetjük el. Vagy pedig a magvakról palántákat nevelünk és e palántákat tavasszal körülbelül 30 cm. távolságra ültetjük el egymástól. Vetőmagszükséglet egy kát. holdra: 300 gramm. Tőosztás útján, a gyökértörzsnek szétszedése által, szaporítják.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények

2021-02-04T17:58:37+00:00 által|
Go to Top