A szívre ható orvosi gyógynövények

Szívre ható orvosi növények

Az eddig tárgyalt orvosi növények olyanok voltak, melyek legszembeötlőbb hatásukat az idegrendszerre gyakorolják. Lássuk már most azokat a hazai gyógynövényeket, melyek elsősorban a szívműködést és a vérkeringést befolyásolják s amelyeket ennélfogva főleg a rögzött (idült) szívbajok gyógyítására, vagy tüneteik enyhítésére szoktunk igénybe venni.

Mielőtt ezek részletes tárgyalására áttérnék, nem lesz fölösleges, ha a tisztábban látás kedvéért néhány szót szólok a szívről s vérkeringésről általában, továbbá az idült szívbajok alkalmával bekövetkező keringési zavarokról.

A szív egy szabályos váltakozással, ritmikusan működő izom, mely minden összehúzódása (systole) alkalmával kilöveli magából a vért, s az erre következő elernyedés (diastole) alkalmával újra megtelítődik és megpihen, hogy a következő systole-ra erőt gyűjtsön.

Igen nagy munkát végez s ez a munka részint abból áll, hogy összehúzódása által a kihajtott vértömegnek bizonyos sebességet ad, részint abból, hogy leküzdi azt az ellenállást, melyet az egész testben szerteágazó artériák (verőerek) tartalma nyújt. Ez az ellenállás igen nagy, úgyhogy még akkor is, ha a test nyugalomban van, a szív (percenként hetven érlökést, vagyis systolet számítva) 77 méterkilogramm munkát végez egy perc alatt, egy óra alatt tehát 462 méterkilogrammot, vagyis egy nap alatt kerekszámmal 11,000 méter- ’kilogramm munkát.

Ha ezt egy egész emberéletre akarnám átszámítani és meghatározni, hogy például egy hetvenéves ember (vagy éppen egy ideges hölgy) szíve mekkora munkát végzett földi pályafutása alatt, akkor ebből olyan hatalmas számösszeg kerülne ki, hogy erre én, ki mindig irtóztam egy kicsit a matematikától, nem is merek rágondolni. Pedig ez még a legmérsékeltebb számítás, mert ha valaki erősebb izommunkát is végez, akkor a szív munkája ötször annyira és még többszörösre is felugorhat, tehát napi 50.000 méterkilogrammra és még többre, sőt nem is szükséges ehhez valami kimerítő izommunka, mert minden más működése a szervezetnek, a mirigyek funkciója, az emésztési folyamatok, minden jóravaló ebéd és vacsora megsokszorozza a szervezet leghívebb és legigénytelenebb szolgájának, a szívnek munkáját.

Hogy hová fokozódik ez a munkaérték az atléták birkózása vagy hosszú távolságra való futása, nemkülönben a katonák kimerítő (nyári) menetelései közben: azt könnyű elképzelni. Bizonyság rá az is, hogy a nehéz atlétika bajnokai, föltéve, hogy idejében végét nem szakítják a túlzott gyakorlatoknak, ritkán érnek el magas életkort; a nagy katonai marsok után pedig gyakran észlelhető, hogy a szegény talpasoknál (ahogy a régi magyarok a gyalogos katonát nevezték) néhány óra alatt kifejlődik a hevenyés szívtúltengés, a bikaszív (a franciák coeur de taureauya; cor taurinum), csak úgy, mint a túltrenírozott versenylovaknál.

A rögzött (idült) szívbajokat leggyakrabban a szívbillentyűk elégtelensége (inszufficiencidja) okozza, vagyis az az állapot, mikor a billentyűk valamelyike, bármilyen kóros ok következtében, nem záródik teljesen. Ilyenkor a szív működése közben a vérnek egy része visszaáramlik abba a szívszakaszba., melyből éppen kilöketett.

A vér áramlásában torlódások keletkeznek s ezeket a szív csak fokozott munka kifejtésével, képes leküzdeni. Ennek a minden összehúzódáskor megismétlődő fokozott erőkifejtésnek az lesz a következménye, hogy a szívizom túlteng, túlfejlődik, éppúgy, mint a bicepszizom túlfejlődik, ha naponként fokozott erőgyakorlatokra kényszerítjük. A szívbajok kezdeti stádiumában a túltengett (hipertrofizált) szív rendszerint elég sikeresen le tudja küzdeni a vér torlódásaiból és pangásából reá háramló akadályokat; a szív ekkor még többnyire eléggé munkabíró ahhoz, hogy a testnek vérrel való ellátását meggyőzze s a pangásokat megszüntesse.

A szívbajoknak ezen fejlődési stádiumát a kompenzáció stádiumának nevezzük. Több-kevesebb idő múlva azonban a szív kezd kimerülni, a vérkeringés zavarai fokozódnak, a gyűjtőerek (vénák) a pangás következtében túltelődnek vérrel, ellenben a verőerek megtelítődése hiányos lesz és az általános vérpangás következménye: a vízibetegség (hydrops) mutatkozni kezd. Az elégtelen szíverőnek ezt a szomorú állapotát az inkompenzáció stádiumának mondjuk.

A szívbajok előrehaladottabb szakaszaiban az inkompenzáció tünetei szembeötlők szoktak lenni: a betegek arca, a hiányosan oxidált vénás vérrel való megtelítődés folytán, kékes (cyanotikus) színű, de amellett rendszerint halványabb is; a bőr alatti kötőszövetben vérsavó halmozódik fel, azért is különösen a szívtől távoleső szerveken, hol a keringés különben is lassúbb, pl. a lábfejeken, a bőr megduzzad és erősebb érintésekor az ujjak benyomatait megtartja, (hydrops anasarca — bőrvízkor, vagy ahogy a régi magyar orvosok kissé hosszan ugyan, de kórtanilag is igen jellemzően mondották: „bőr- aljat elfutó senyves vízikórság”, többé-kevésbé kifejezett nehézlégzés (dyspnoé) is mutatkozik, mely később a betegeknek különben is szánandó állapotát kínos szenvedéssé fokozza.

Ezt az asztmás nehézlélegzést később még az is fokozni szokta, hogy a vérpangás következtében a tüdőhólyagocskák (alveolusok) ürege is megszűkül s a tüdőkben legtöbbször hörgőhurut is fejlődik ki.

Billentyű-elégtelenség okozta idült szívbajok alapos és végleges meggyógyításáról természetesen szó sem lehet, mert a kórosan elváltozott szívbillentyű helyébe újat és jobbat nem tehetünk. Az orvos csak annyit tehet, hogy a beteg egyéni szenvedéseit enyhíti, mit azzal ér el, hogy a szívet minél tovább megtartja a kompenzációs stádiumban és minél messzebbre tolja ki aztaz időszakot, mikor már a mindinkább fokozódó szívgyöngeség ellen „non datur medicamen in hortis” Nyugalom és digitalis: ez a két leghatásosabb fegyverünk, ma is csak úgy, mint régen az inkompenzációs zavarok leküzdésében. Akadnak szerencsés betegek, kiknél a komponzációs stádium igen soká, olykor évtizedeken, sőt az egész életen át tart s ezek, ha módját ejthetik annak, hogy a mindennapi élet szellemi, lelki izgalmait, a megélhetés küzdelmeit, vagy bizonyos súlyos testi megerőltetéseket (pl. a szülést) elkerülhetik, elég tűrhetővé tehetik nem éppen gondtalan földi tengődésüket.

Azt, hogy valamely gyógynövény alkotórészeinek van-e orvosilag is értékesíthető hatása a szívre, hideg- vagy melegvérű állatok szívén végzett kísérletekkel szoktuk eldönteni. A hidegvérűek. pl. a béka, szíve igen szívós életű, órákig is elver az állat testéből való kivétel után; (ugyanezt elérhetjük emlősállatok szívén is, ha azt megfelelő tápláló oldatoknak a koszorús erekbe való fecskendezésével életben tartjuk).

Egy békának a szegycsontját felvágjuk, szívének csúcsát megfelelő horogba csípjük, mely egy emelő módjára mozgó írókészülék rövidebb karjával van összekötve. Ugyanennek másik vége a szív minden összehúzódása alkalmával jelzést tesz azon a kormozott papírfelületen, mely egy függélyes tengely körül mozgó dob (a kymo-graphion hengere) felületét borítja. Pontosabb vizsgálatok eszközlésére egyéb készülékeket használunk, melyek közül itt csak a Williams-félét említem meg; ez sokkal tökéletesebb berendezésű, mint az előbbi készülék, mert önmagába visszatérő teljes vérpályát, cirkulációt alkot, továbbá a vele kapcsolatos rezervoárok emelése vagy a csapok összeszorítása útján a szív munkáját is fokozhatjuk; a Dreser által módosított Williams-féle készülékkel pedig még a szívnek abszolút erejét és az érlökések volumenét is meghatározhatjuk.

Szívre ható növények: