Apró csalán leírása:
Urtica urens L.
Csalánfélék — Urticaceae
Az aprócsalán negyedmétertől háromnegyed méterig megnövő egyéves növény. Minden levél hónaljában két füzér ered, melyeken a porzós és termős virágok keverten állanak.Füzérkéi rövidebbek, mint a levél nyele.
Előfordulás:
Gyomként utak mentén, továbbá kavicsos és homokos helyen úgyszólván az egész földkerekségen. Hazánkban parlagokon, utak szélén, irtásokban, erdőkben, — legjobban kedveli az ákácos erdőket, ahol nagy táblákat is alkot.
Begyűjtendő része:
Levele, mely folia Urticae néven kerül a kereskedelembe.
Hatóanyaga:
Chlorophyll, zöldszínű festékanyagon kívül, egy alkaloida és egy glycosidavegyület van benne.
Gyűjtése és szárítása:
A levél gyűjtése történhetik oly módon, hogy a növény földfeletti részét sarlóval vagy kaszával levágjuk, s arról a leveleket egy ruhadarabba burkolt kézzel fosztjuk le; történhetik azonban úgy is, hogy ruhával beburkolt kézzel fosztjuk meg leveleitől az álló szárat. A begyűjtött levelet szellős padláson szárítják, de lehet napon, csakhogy akkor jóval világosabb színű lesz. Tavasszal a fiatal zöld hajtásokat szedik és megszárítása után teát készítenek belőle.
Termesztése:
Teljesen felesleges, mert a vadontermő mennyiség mindenkor kielégíti a szükségletet.
Feldolgozása és értékesítése:
A népgyógyászatban már régebb idő óta használják köszvény ellen, újabban mind általánosabbá válik gyógyászati használata. A festékiparban chlorophyllt készítenek belőle és mint ártalmatlan zöld festőszert használják. Szárát, illetve rostját szövet készítésére használják.
Előfordulása
Hatóanyaga
Gyűjtése
Termesztése
Forrás:
Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk