Somkóró – Melilotus officinalis

Somkóró leírása:

Melilotus officinalis Desr.

(Régies vagy egyéb ismert nevei: Orvosi somkóró, Bucskóró, Dutkóró, Királyfű, Kőhere, Medvefű, Mézkerep, Molyfű, Nagylóhere, Patikai mézkerep)

Hüvelyesek – Leguminosae

A somkóró kétnyári növény, az első évben 40-60 cm. Magas leveles szárat hajt és csak a második évben virágzik. Az első évben fejlődött szár télen át elpusztul, de a megmaradó töve újból kihajt és virágot hoz. Kivételesen már az első évben is virágzik a somkóró és néha két nyárnál tovább is megmarad. Egy-egy tő több szárat hajt, melyek 1—2 m. magasak. A szár alja kerek, felül kissé élelt. Az alsó levelek igen hosszú, a felsők valamivel rövidebb nyelűek.
A levelek hármasak, azaz közös nyélen 3 kis levélke ül, melyek közül a középső hosszabb és nyele is hosszabb, mint a két oldalsóé. Az alsó levelek levélkéi fordított tojásalakúak, a felsőké széles lándzsásak, finoman csipkés szélűek. A levél felső lapján sötétzöld és kopasz, fonákján szürkés színű és gyéren szőrös. Ahol a levél a szárral összefügg, ott áll két-két hegyes függelék, a két pálha. Virágai sárgák és dúsvirágú, hosszúnyelű fürtöket képeznek. A virágfürtök a levelek hónaljából indulnak ki. A virágok aprók, rövidnyelűek, lekonyulók. A somkóró július—augusztusban virágzik.

Előfordulása:

A somkóró utak ás kerítések mellett, mesgyékén, parlaghelyeken, mezőkön, kaszálókon és száraz réteken terem. Az egész országban közönséges. Szereti a homokos helyeket. Főleg Európában és Orosz-Ázsiában, — az északi részek kivételével, — útszéleken és bükkerdők-ben tenyészik.

Somkóró gyógyhatása, használata:

A somkóró, kivált szárított állapotban erős illatú, mely illata a benne foglalt kumarintól ered. Íze nyálkás-keserű, gyengén izgató. Illanó olajat, somkórósavat és csertő anyagot is tartalmaz. Virágjában szárítva herba meliloti és herba meliloti cum flores név alatt szerepel, virágai külön is kerülnek a kereskedésbe, flores meliloti néven. A virágai igen erős, szinte émelyítő szagúak.
A virágos somkórót puhító és szétosztó-borogatásokra használják, belőle készítik a somkórotapaszt (emplastrum meliloti), melyet szétosztó orvosszernek használnak.
A somkóróval készül továbbá a species emollientes nevű puhító szer. A tubákhoz (szippantószerekhez) is keverik a porrátört somkórót.

Hatóanyaga:

Kumarin, kumarinsav, melilotsav és nyálka.

Szedése:

A somkórót virágzás idején szedik. Leginkább július havában szedendő, mert akkor indul virágzásnak és akkor legerősebb a zamatja. A szedett somkórót ponyván szellős padláson, vagy a napon gyorsan meg kell szárítani. Szállítás végett zsákba tömjük.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk

Páter Béla, A vadontermő gyógynövények